Tükör

Az őskori ember magához a természethez folyamodott, ha képmását csodálni akarta, és víztükrök sima felületéből tekintett önmagára. A görög mitológia is megörökített egy ilyen esetet. Narkisszosz és Ékhó történetében az elátkozott Ékhó viszonzatlan szerelméért bosszúból átkot szórt a szép ifjúra, aki aztán saját tükörképét a folyóban meglátva önmaga iránt gyulladt olthatatlan szerelemre.

Egy idő után az ember víz helyett szilárdabb tüköranyagokról kezdett gondolkodni. Az érctükörről szóló legrégebbi emlékezés Mózes könyvében (2K: 38,8) található. A zsidó nők Egyiptomban szerették meg a tükröt. Viseletükhöz tartozott, nagy ünnepeken pompás ruhájukat ékesítették apró réztükrökkel, amit annyira túlzásba vittek, hogy törvényhozójuk be is tiltotta ezt a szokást. A görögöknél a szerelem és a szépség istene, Vénusz gyakran kezében tükröt tartva jelent meg az ábrázolásokon. A csillagászok a Vénusz nevű bolygót is egy tükör alakú jellel ábrázolták.

A legrégebbi nem természetes, csiszolt rézkorongból készült tükörre Szúzában találtak rá. Használata Krisztus előtt egy évezreddel már teljesen természetes volt. Homérosz is leírja, hogy mikor Helené Trójába kísérte Parisz királyfit, nem feledte becsomagolni a tükrét sem. Az etruszkok és a rómaiak már iparszerűen gyártották a tükröket, és minden nő pipereholmijához hozzátartozott. Öltözés közben rabszolganők tartották, ezek már gyakran ezüstlemezekből készültek, mert a sárga színű fémek nem adtak tiszta képet.

A tükör a divat központi kérdéssé válásával egyre nagyobb lett, és berendezési tárggyá vált. Ennek természetes következményeként a díszes ráma is fontossá és még drágábbá tette a tükröket. Az alexandriai világítótorony fénye több mint száz mérföldre látható volt. Ezt a messze terjedő fényt a tenger felé fordított óriási nagyságú csiszolt acéltükör biztosította. Az újvilág bennszülöttei előtt sem volt ismeretlen a tükör. A perui indiánok fekete lávakőből, illetve markazitból készítették ezeket.

Az üvegtükrök persze minden másnál jobbnak bizonyultak. Volt az ókoriaknak egy egészen tökéletes tükrük, az üvegedényben tartott higany. Sidonban pedig gyártottak üvegtükröt fúvással és festéssel, de ezek nem válhattak általánossá, és még a kora középkorban is csiszolt fémtükröket tartottak a pipereládikákban. A 16. századig maradt ez az állapot, amíg a máig méltán híres Muranóban cinklemezre higanyt öntöttek, és üveglapra préselték. Ezek méretben még nem lehettek elég nagyok, mert a túlzott fújástól elvékonyodtak a lapok. A 17. században Abraham Thevait feltalálta a tükörlapok öntését. A szentpétervári tükörgyár érte el a legjobb eredményeket, ahol már 13x7 méteres darabot is képesek voltak előállítani egy speciális technikával. Az időszak leghíresebb tükrei XIV. Lajos, a Napkirály világhíres versailles-i palotájának tükörtermébe kerültek. Majd szép lassan természetes használati tárgyakká váltak, a belsőépítészet részei lettek a tükrök. Használjuk csodálatos csillogása, térnövelő szerepe miatt, a funkcionalitáson túl is.

Otthonunknak három olyan pontja van, ahol a tükörnek mindenképpen jelen kell lennie. Az első a fürdőszoba: a testápoláshoz szervesen hozzátartozó borotválkozás, arcápolás és smink el sem képzelhető jól megvilágított tükör nélkül. A megfelelő világítás az arc derítését jelenti a tükör két oldalán elhelyezett lámpa segítségével. A fürdő stílusától, egyéni ízléstől függően a tükör ragasztással is kerülhet a falra úgy, hogy a csempézésnél kihagyjuk a helyét. Tehetjük fa- vagy fémkeretbe is. A helyiség mérete befolyásolhatja, de törekedjünk minél nagyobbra készíttetni részben a praktikum miatt, részben mert a sok üveg és fém, valamint a csillogó burkolatok visszatükrözése nagyon vonzó látvány.

A második hely, ahol nem lehetünk meg tükör nélkül, az előszoba. Itt is kettős funkciója van: külsőnk rendezettségét ellenőrizni kell egy lehetőség szerint egész alakos tükörben, másrészt a helyiség jellegéből adódó szűk teret optikailag növelhetjük vele. Erről lapunk 2006/6. számában olvashatnak részletesen.

A gardróbszobáknak és gardróbszekrényeknek is fontos tartozékai a tükrök. Szubjektív, hogy milyen módon helyezzük el ezeket; nagyon sok régi hiedelem, babona is kapcsolódik hozzá, de a feng shui is ellenzi bizonyos helyzetekben az elhelyezését. Ha másként nem, a szekrényajtók belső felére mindenképpen tegyünk belőle. Igen praktikus a billenthető és a többszárnyú tükör. Helyzetének változtatásával szűk helyen is tetőtől talpig megnézhetjük, a behajtható szárnyúak segítségével pedig hátulról is ellenőrizhetjük magunkat. Ezeken kívül természetesen számtalan helyen és módon alkalmazhatunk tükröt a lakásban. Szakembereknek erre rengeteg ötletük van, így válik egyedivé, különlegessé egy-egy otthon.

A tükör kíméletlen, és a vidámparki játékos torzítástól eltekintve a valóságot mutatja. Higgyünk neki, és találjuk meg segítségével igazi önmagunkat! A tükör rejti a felismerést és a szembenézés lehetőségét, mert úgy, mint a mesében, mindig igazat mond, csak jól kell kérdezni, és jól kell érteni a választ.