Konzolrögzítések

Először is tisztában kell lennünk a konzol rögzítőelemeire ható erővel. Alapesetben egy támaszkodó konzol rögzítéséhez minimum két csavar szükséges (1). Közülük a felsőt igen nagy húzóerő terheli, vagyis a csavart és a tiplit a terhelés ki akarja húzni a falból. Ilyen erő hat az alsóra is, de ez csak töredéke a felsőre hatónak, és mindkettőre jut nyíróerő is. Nem akarunk a túlegyszerűsítés hibájába esni, de talán ki lehet jelenteni, hogy a konzol terhelhetőségét egyetlen csavar, a felső fogja meghatározni. Minél nagyobb a konzol kinyúlása, annál inkább igaz ez. Ha ez a kötés szilárd, erős, az alsó már aligha fog gondot okozni. Fordított esetben viszont az is elmondható, hogy hiába szilárd az alsó rögzítés, ha a felső kiszakad, akkor valószínűleg az alsót is magával rántja majd. Több csavar alkalmazásakor ez a kihúzó terhelés jobban megoszlik, de a kulcsszerep akkor is a legfelső csavaré vagy csavaroké.
A konzol rögzítésében meghatározó a tartófal anyaga, állapota. Könnyű helyzetben vannak a panellakók, hiszen a betonfalat amilyen nehéz kifúrni, olyan szilárdan lehet rögzíteni rá. Még a legegyszerűbb, legolcsóbb nylondübel is hihetetlenül nagy terhelést képes kibírni, ha megfelelő csavart hajtunk bele (2). Itt csak egy problémánk lehet, hogy fúráskor betonvasba ütközünk. A betonvas átfúrásába most nem mélyedünk bele, inkább néhány taktikai tanácsot adunk. Miután a konzol furatait kijelöltük, először mindig a nagy terhelésnek kitett felső csavar furatát készítsük el, mégpedig a lehető legkisebb átmérővel. Ha itt nem ütköztünk betonvasba, akkor már felülfúrhatjuk a megfelelő átmérővel is, majd elkészíthetjük az alsó furatot. Ennél már az sem nagy probléma, ha megtaláljuk azt a bizonyos vasat, mert a furat kissé elferdíthető, vagy egyszerűen rövidebbre vehető.
A korszerű építőanyagokhoz kifejlesztették a megfelelő rögzítőelemeket is, csak a terhelhetőségükkel kell nagyjából tisztában lennünk. Ha falunk üreges téglából készült, akkor ún. alakzáró tipliket kell választanunk a fali konzol rögzítéséhez. Ezeknek lényege az, hogy a belehajtott csavar nem csak szétfeszíti a tiplit, hanem a tégla belső üregében kinyitja azt, így már a szűkebb furaton nem lehet majd kihúzni (3). Az alakzáró dübeles rögzítés csak akkor szakad ki a falból, ha elszakad a csavar, vagy maga a falazóelem törik ki.
Hasonló elven működnek a gipszkarton falakhoz használt rögzítőelemek is. A gipszkarton lapot átfúrjuk, a tiplit átdugjuk a furaton, majd a rögzítő csavar segítségével a lap belső oldalán szétnyitjuk és nekifeszítjük a lapnak. Ennek a rögzítésnek is innen kezdve maga a gipszkarton fal szilárdsága szab határt. Bár ez nem kevés, azért most már gondolnunk kell arra, hogy nagyobb terhelésnél a lap átszakadhat. A terhelhetőség növelésére több lehetőségünk is van. Az egyik az, hogy a terhet minél több kötőelemen szétosztjuk; pl. vaslemezt vagy deszkalapot fogatunk fel a gipszkarton falra minél több ponton, és azután erre a fix elemre rögzítjük majd a konzolunkat. A tervezők is gondoltak persze a nehezebb tárgyak rögzítésére, és a gipszkarton belső oldalára betétdeszkákat, fém kereszttartókat helyeztek el.
A gázbeton falaknak szintén megvannak a speciális rögzítőelemei. Kisebb terhelésekhez elegendő pl. a GB gázbetondübel, melynek szárnyai menetes csavar-szerűen beforgathatók a falba, majd a rögzítőcsavar belül szétfeszíti a dübelt (4). Nagyobb súlyokhoz már inkább az injekciós horgot érdemes használnunk. Számára kúpos furatot készítsünk, helyezzük bele a speciális injekciós horgot, amelynek belső furatán keresztül lehet a rögzítőgipszet a kúpos furat belsejébe juttatni (5).
Nézzünk szembe a komolyabb gonddal is, amikor nem is tudjuk, hogy igazából mi van a vakolat alatt. Maga a fúrás azért már sokmindent elárul, különösen, ha több furatot is készítettünk. Ha a vörös téglapor megfelelő szilárdságú falat jelez, de egyszer csak szinte beesik a fúró, akkor valószínűleg a fugába fúrtunk. Itt első lépésben 10-es, 12-es nylondübellel próbálkozzunk, és ügyeljünk arra, hogy a dübel két szárnya a fuga irányára merőlegesen nyíljon szét.
Rosszabb a helyzet, ha a csavar forgatja az egész dübelt, így az befeszülni sem tud. Ha a furat áthelyezésére nincs módunk, akkor keverjünk egy kevés tejfölsűrűségű gipszet, és spatulával jó alaposan nyomkodjuk a furatba, majd nyomjuk azonnal utána a tiplit is. Várjunk pár percet, amíg a gipsz megszilárdul, majd ezután hajtsuk be a rögzítőcsavart.
Az is előfordul, hogy nem tudjuk pontosan eldönteni, a fal üreges vagy tömör. A megfelelő műanyagtipli megválasztása viszont most is segíthet. Az ún. Allround dübel vagy az üreges téglánál már bemutatott univerzális dübel a tömör falban a csavar behajtáskor nekifeszül a furat falának, üreges részben viszont szétnyílik, és alakzárással rögzít (6).