Először is tisztában kell lennünk a konzol rögzítőelemeire
ható erővel. Alapesetben egy támaszkodó konzol
rögzítéséhez minimum két csavar szükséges
(1). Közülük a felsőt igen nagy húzóerő
terheli, vagyis a csavart és a tiplit a terhelés ki akarja
húzni a falból. Ilyen erő hat az alsóra is,
de ez csak töredéke a felsőre hatónak, és
mindkettőre jut nyíróerő is. Nem akarunk a
túlegyszerűsítés hibájába esni,
de talán ki lehet jelenteni, hogy a konzol terhelhetőségét
egyetlen csavar, a felső fogja meghatározni. Minél
nagyobb a konzol kinyúlása, annál inkább igaz
ez. Ha ez a kötés szilárd, erős, az alsó
már aligha fog gondot okozni. Fordított esetben viszont az
is elmondható, hogy hiába szilárd az alsó rögzítés,
ha a felső kiszakad, akkor valószínűleg az alsót
is magával rántja majd. Több csavar alkalmazásakor
ez a kihúzó terhelés jobban megoszlik, de a kulcsszerep
akkor is a legfelső csavaré vagy csavaroké.
A konzol rögzítésében meghatározó
a tartófal anyaga, állapota. Könnyű helyzetben
vannak a panellakók, hiszen a betonfalat amilyen nehéz kifúrni,
olyan szilárdan lehet rögzíteni rá. Még
a legegyszerűbb, legolcsóbb nylondübel is hihetetlenül
nagy terhelést képes kibírni, ha megfelelő
csavart hajtunk bele (2). Itt csak egy problémánk lehet,
hogy fúráskor betonvasba ütközünk. A betonvas
átfúrásába most nem mélyedünk bele,
inkább néhány taktikai tanácsot adunk. Miután
a konzol furatait kijelöltük, először mindig a nagy
terhelésnek kitett felső csavar furatát készítsük
el, mégpedig a lehető legkisebb átmérővel.
Ha itt nem ütköztünk betonvasba, akkor már felülfúrhatjuk
a megfelelő átmérővel is, majd elkészíthetjük
az alsó furatot. Ennél már az sem nagy probléma,
ha megtaláljuk azt a bizonyos vasat, mert a furat kissé elferdíthető,
vagy egyszerűen rövidebbre vehető.
A korszerű építőanyagokhoz kifejlesztették
a megfelelő rögzítőelemeket is, csak a terhelhetőségükkel
kell nagyjából tisztában lennünk. Ha falunk üreges
téglából készült, akkor ún. alakzáró
tipliket kell választanunk a fali konzol rögzítéséhez.
Ezeknek lényege az, hogy a belehajtott csavar nem csak szétfeszíti
a tiplit, hanem a tégla belső üregében kinyitja
azt, így már a szűkebb furaton nem lehet majd kihúzni
(3). Az alakzáró dübeles rögzítés
csak akkor szakad ki a falból, ha elszakad a csavar, vagy maga a
falazóelem törik ki.
Hasonló elven működnek a gipszkarton falakhoz használt
rögzítőelemek is. A gipszkarton lapot átfúrjuk,
a tiplit átdugjuk a furaton, majd a rögzítő csavar
segítségével a lap belső oldalán szétnyitjuk
és nekifeszítjük a lapnak. Ennek a rögzítésnek
is innen kezdve maga a gipszkarton fal szilárdsága szab határt.
Bár ez nem kevés, azért most már gondolnunk
kell arra, hogy nagyobb terhelésnél a lap átszakadhat.
A terhelhetőség növelésére több lehetőségünk
is van. Az egyik az, hogy a terhet minél több kötőelemen
szétosztjuk; pl. vaslemezt vagy deszkalapot fogatunk fel a gipszkarton
falra minél több ponton, és azután erre a fix
elemre rögzítjük majd a konzolunkat. A tervezők
is gondoltak persze a nehezebb tárgyak rögzítésére,
és a gipszkarton belső oldalára betétdeszkákat,
fém kereszttartókat helyeztek el.
A gázbeton falaknak szintén megvannak a speciális
rögzítőelemei. Kisebb terhelésekhez elegendő
pl. a GB gázbetondübel, melynek szárnyai menetes csavar-szerűen
beforgathatók a falba, majd a rögzítőcsavar belül
szétfeszíti a dübelt (4). Nagyobb súlyokhoz már
inkább az injekciós horgot érdemes használnunk.
Számára kúpos furatot készítsünk,
helyezzük bele a speciális injekciós horgot, amelynek
belső furatán keresztül lehet a rögzítőgipszet
a kúpos furat belsejébe juttatni (5).
Nézzünk szembe a komolyabb gonddal is, amikor nem is tudjuk,
hogy igazából mi van a vakolat alatt. Maga a fúrás
azért már sokmindent elárul, különösen,
ha több furatot is készítettünk. Ha a vörös
téglapor megfelelő szilárdságú falat
jelez, de egyszer csak szinte beesik a fúró, akkor valószínűleg
a fugába fúrtunk. Itt első lépésben
10-es, 12-es nylondübellel próbálkozzunk, és
ügyeljünk arra, hogy a dübel két szárnya a
fuga irányára merőlegesen nyíljon szét.
Rosszabb a helyzet, ha a csavar forgatja az egész dübelt,
így az befeszülni sem tud. Ha a furat áthelyezésére
nincs módunk, akkor keverjünk egy kevés tejfölsűrűségű
gipszet, és spatulával jó alaposan nyomkodjuk a furatba,
majd nyomjuk azonnal utána a tiplit is. Várjunk pár
percet, amíg a gipsz megszilárdul, majd ezután hajtsuk
be a rögzítőcsavart.
Az is előfordul, hogy nem tudjuk pontosan eldönteni, a
fal üreges vagy tömör. A megfelelő műanyagtipli
megválasztása viszont most is segíthet. Az ún.
Allround dübel vagy az üreges téglánál már
bemutatott univerzális dübel a tömör falban a csavar
behajtáskor nekifeszül a furat falának, üreges
részben viszont szétnyílik, és alakzárással
rögzít (6).
Konzolrögzítések
A barkácsáruházak és lakberendezési boltok jóvoltából konzolos polctartók szinte korlátlan variációban és kivitelben szerezhetők be. Ma is megvan a szerepük nemcsak a konyhák, garázsok, kamrák felszerelésében, hanem a legszínvonalasabb fürdőszobában, lakószobában is. Egy konzol rögzítése a falra a legegyszerűbb barkácsolási alapfeladatok közé tartozik. Nem is szoktunk hozzá segítséget hívni. Aztán a kivitelezés folyamán mégis számtalan meglepetés vár ránk, ezért nem árt egy kissé tájékozódnunk ebben a témakörben is.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Rejtett fali sínek
Egy cipőboltban láttuk a képen látható fali sínes polcrendszert. Ennek a polcrendszernek számtalan előnye van, csak az a baj vele, hogy kissé raktárjelleget kölcsönöz a lakásnak, ha nincsenek...
Televíziók konzolon
A televízió a saját gyári talpán, illetve falikonzolon van a legnagyobb biztonságban. A tv-láb igen, de a fali konzol sosem tartozéka a tv-nek. Minden tv hátoldalán van gyári furat, mellyel a fali...