Automobil matuzsálemek 2.

Márciusi számunkban a kaliforniai Minicraft cég érdekes, már nálunk is kapható, régi autókat felvonultató 1:16-os szériájából mutattunk be hármat, most pedig az első autók közül Daimler kétüléseséről (címkép) szólunk bővebben. Megjegyezzük, hogy ezeket a kiteket régebben az Akademy is gyártotta, és számos közülük ezt megelőzően is már beszerezhető volt. Az eddig bemutatott modellek azonban nálunk még újdonságnak számítanak, és az eredeti profilgazda, a Minicraft gyártmányai.

Az autó kialakulását illetően Gottlieb Daimler munkássága meghatározó volt. Első autóját 1886-ban készítette, amelyet több sikeresnek mondható kocsi követett. Az első járművének speciális igényei alapján tervezett karosszériát a stuttgarti Wimft und Sohnnál rendelte, és ebbe építette bele a maga 1,5 LE-s egyhengeres, vízhűtéses motorját. A kétüléses jármű motorja különböző szíj áttételekkel hajtotta a hátsó kerekeket, bordás hűtője pedig a hátsó ülés mögé került.
A korabeli kocsiról készült modellmásolat szerény adottságú, hasonlóan a már előzőleg bemutatott De Dion-hoz, csupán 44 alkatrészből állítható össze. Ennek ellenére meglepő, hogy kormányozható az első kereke, a motort is tartalmazza, és a hátsó kerekek - az eredetihez hasonlóan - fogaskerék hajtásúak. A meghajtó fogaskerekek tengelyére erősített szíjtárcsa azonban nincs kapcsolatban a motorral. A szerény számú alkatrészekből azonban érdekes és megközelítően élethű modell állítható össze. Ami pedig a kivitel minőségét illeti; nos, az az ún. dobozváltozat esetében kielégítő (1), finomításokkal azonban jelentősen javítható. Kezdő modellezők is könnyen elboldogulnak vele, annál is inkább, mert ár/teljesítmény aránya nagyon kedvező, hiszen a méreteit tekintve nem is kicsi jármű kittje csak 2090 forintba kerül.
A modellt érdemes egyedileg alaposan kiadjusztálva elkészíteni. Azt azonban már eleve tudni kell róla, hogy ezt a kocsit csak Daimler neve fémjelzi, és Benznek csupán annyi köze van hozzá, hogy ő is ebben az évben alkotta meg első saját, háromkerekű járművét. Daimler és Benz cégei csak 1926-ban egyesültek, ettől kezdve használták autóik a Mercedes-Benz márkanevet. A Mercedes név - az Emil Jellinek lányáról elnevezett autó alapján - Daimler "hozománya" volt. A két cég egyesülését ő már nem is élte meg. Az 1886-os járműmodell ezért nem illethető az összevont márkanévvel, mint ahogy az a kit dobozán és ismertetőjében áll.
2-es képA modell sajátosságainak s a korrekcióknak a taglalását mindjárt a kerekekkel kezdeném. Ezek kissé vaskosabbak a kelleténél; ezen az abroncs leesztergálásával segítettem. Kis villanyfúrógépbe fogott fémcsapra húzva, éles késsel fokozatosan addig csökkentettem a külső átmérőiket, míg a ráffal együtt 3 mm vastagok nem lettek. Így kb. 1,8 mm-rel csökkent az átmérőjük, de megközelítették az eredeti jármű kerekeinek a kecses könnyedségét. A ráfok lemunkált peremét is esztergálás közben mélyítettem ki újból a kerekek mindkét oldalán. A faküllőket is elvékonyítottam a külső végük felé, ezek így az abroncs felőli végükön 1,7 mm vastagok lettek. Itt említem meg, hogy a kocsinak vasabroncsos kerekei voltak, ezt - festés után - vastagabb alufólia-csík felragasztásával tettem érzékletesebbé. A fóliacsíkot szélesebbre szabtam az abroncsnál, így az oldalára is rásimíthatóvá vált. Ragasztásához prit-stiftet használtam. A fóliát felragasztása előtt közepes csiszolópapírral hosszában átcsiszoltam mindkét oldalon, hogy a ragasztó jobban tapadjon rá, a külső felülete pedig kopottnak tűnjön. A hatás meglepően élethű, csak a fóliavégeket pontosan kell összevágni. A két hátsó kerékre ragasztható fogaskoszorú jól megmintázott, ám mint később kiderült, a hajtott kerekek működésképtelenek, mert a fogaskerekek helyezőcsapjai nem centrikusak. Ezen nem érdemes bánkódni, mert a laprugók valóban rugalmasak, és a kerekek hajtotta kis fogaskerekek a gyorsító áttétel miatt forgás közben úgyis megszorulnának, miközben eldeformálnák a laprugókat. Az egész meghajtórendszert ezért eleve szilárdan célszerű összeállítani (2).
Következő lépésként a kormányozható forgózsámolyt vettem kezelésbe. Ez egybeöntött darab, és a zsámoly vázát is magába foglalja. Az éleket lekerekítve e részeket is "lekarcsúsítottam", és síkba csiszolással, alakra reszeléssel finomítottam kecsesebbre. Az eredeti Daimler kocsiról készült korabeli fotón ugyan sokkal légiesebb, elegánsabb volt az első kerék felfüggesztése, beleértve a zsámoly kialakítását is, de ezen már nem változtathattam. A forgóváz hiányzó első összekötőjét viszont nem állt semmiből pótolnom; mérete 2´3 mm-es, és 64 mm hosszú, téglalap szelvényre reszelt öntőkeret darab. A kocsiszekrényen csak az éleket kellett elsimítanom, a járófelületeket pedig valódi fa furnérlemezekből kiszabottakra cseréltem, hogy eltűnjenek az anyagbeszívódások. Az ülésszekrényekkel már több dolgom akadt, ugyanis a korlátok egy része egybe volt öntve az oldalakkal. Amint kifűrészeltem a felesleges részeket, az ülések is az eredetihez hasonlókká váltak. Az üléseket hátul a kávák ívéhez igazodóra csiszoltam, majd mindkét ülést és a keskeny háttámlákat is finom bőrrel kárpitoztam le (3).
Következett a motor finomítása. Ez kissé elnagyolt ugyan, viszont réz bevonatával jó hatású. A fémezett műanyag csöveket rézhuzalból hajlítottakra cseréltem, és egy régi fotó alapján néhány csővel gazdagítva valóságosabb lett (4). A forgattyúsházra szíjtárcsát ragasztottam, hiszen a hajtótárcsák e nélkül csak díszek. Az eredetin ez aligha ilyen, de végső soron logikus, hogy itt egy ilyen alkatrész volt. A vele szemben levő hajtott szíjtárcsák palástját - vaskosságuk miatt - ugyancsak fúrógépbe fogva kényszerültem leesztergálni. A valóságban ezek sokkal "légiesebbek" voltak, és amint 2 mm-t, illetve a kisebbről 1 mm-t leforgácsoltam, szemmel láthatóan kecsesebbek lettek. A "motortérből" természetesen sok egyéb apró szerkezeti elem hiányzik, de a teljesség egy ilyen modelltől nem is várható el. A fixen összeragasztott hátsó futóművet egy vékony bőrszíjjal kapcsoltam össze a motor szíjtárcsájával.
4-es képA kormányozható, forgózsámolyos első kerekek egyszerű mechanizmusa viszont jól működött. Igaz, a kormánykereket helyettesítő négy küllős irányító kar fogantyúit alaposan meg kellett dolgoznom, mert ezek elég otrombák voltak, de különben a fontos alkatrész ellátta a funkcióját. Megütköztem viszont a gondatlanul megmunkált kocsilámpákon. Kis utánnézést követően a féktuskók feláldozásával kor- és alakhűbbre módosítottam a lámpatesteket. Felső szellőző "kupolájuk" és a konzolos gyertyatartó részük az eredeti lámpáról levágott részek, közéjük illesztettem a féktuskók négyzethasábos darabját, és ezeknek a közepére ragasztottam fel a reflektortányérokat (5). A kis darabokat huzalcsapokkal megerősítve csatlakoztattam egymáshoz. Néhány régi fotó alapján megkíséreltem megformálni néhány hiányzó részletet; így pl. a fabetétes fékberendezést, a fékkart, és a váz alsó megerősítő rudazatát, de ezek már csak mániákusoknak való agyafúrt módosítások. Miután az összes szerkezeti elemet ragasztás nélkül összeillesztettem, feltupíroztam, következhetett a kocsi részeinek a színre festése.
A gyártó színezésével nem voltam kibékülve, azt túl rikítónak találtam. Különösen a világos türkizzöld kerekek és ülések voltak szerintem túlzóak a dobozfotón. Más adat ugyanis a festésre vonatkozóan nincs. Némi kutatgatás után végül is az akkoriban használatos és jellemző sötét olajzöld karosszériaszín mellet döntöttem. A karosszériát ún. Brunszwick zöldre fújtam. Az acél szerkezeti elemeket fényes feketére festettem a bőr ülésekkel egyetemben. Az üléskorlátok is feketék lettek a kormányoszloppal és a négyágú "kormánykerékkel" együtt. A fogantyúi természetesen rezezetten maradtak. Feketék a fogáskerékpárok, mind a négy laprugó és a keréktengelyek. A hűtő maga matt fekete, kerete viszont zöld. A fenéklemez is zöld lett, csak a fafelület kissé durvább, mint a karosszéria többi részéé.
Összegezve tapasztalataimat az a vélemény alakult ki bennem, hogy egyszerűsége ellenére érdemes volt e modellre több figyelmet és munkát áldozni, mert a maga nemében ez az autó igazi kuriózum, és kis módosítgatások után mívesebbé, autentikusabbá tehető a jármű, amelyet különösen a régi autók kedvelőinek ajánlok jó szívvel, mégpedig korhatár nélkül.

A tesztpróbához rendelkezésemre bocsátott modellért a Fabulis Kft.-t illeti köszönet.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


Egyéni dísztárgyak

Az otthonát mindenki igyekszik különféle dísztárgyakkal sajátosan egyedivé tenni. A készen vásároltak persze igényes darabok, ám ezek mellett a saját személyes élményeinkre utaló tárgyakkal is...