Dolby surround, pro logic, dolby digital, DVD

Az emberek létezésüktől fogva vágyakoztak a jó vagy rossz élményeik valamiképpen történő megörökítésére, hogy azokat később újra átélhessék vagy részesei lehessenek mások történetének, holott abban eredetileg nem szerepeltek. Az egész irodalom valahol ezt a szándékot tükrözi. Csakhogy az írott szónál mindig többre vágytunk, kell a látvány és kellenek az azt kísérő hangok is. Gondoljunk csak arra, hogy egy szép természeti tájat, az ott játszódó történetet vagy egy csodálatos zeneművet remekül, a fantáziát működtető gyönyörűséggel le lehet írni, de ez még így is csak a töredéke lesz annak az élménynek amit a mai mozi és a digitális hangrögzítés a néző és a hallgató számára ad.

Ha nyomon követjük a kép- és a hangrögzítés fejlődésének történetét, akkor a technika előrehaladásán és a hozzájuk valamiképpen kapcsolódó egyéb fejleményeken keresztül az út egyértelműen oda vezetett, hogy ami számunkra valaha közösségi élmény volt azt mára sikerült diszkrét otthoni szórakozássá alakítani. Rettentően régnek tűnik az az idő, amikor a mozi még elsősorban különlegesség volt, teljesen függetlenül az ott szerzett művészi vagy netán kétes értékű élményektől. Amikor emberek tucatjai zsúfolódtak szűk helyekre, hogy a némafilm pantomimját a lehangolódott zongora "drámai" kíséretével bámulják. Kezdetben a képi megvalósítás mindig fontosabb volt, mint a történetet kísérő hang. Az alkotók a filmhangnak csak alárendelt szerepet szántak, kizárólag kísérte a képen látható cselekményt, akár mint a zongoraszó a némafilmet. Arról pedig, hogy a hang a látvánnyal egyenértékű szerepet kapjon egyelőre szó sem lehetett. A képrögzítés technikája és a hangtechnika így hát egymástól függetlenül fejlődött.

Azután jöttek a 70-es évek és megtörtént a nagy áttörés. A "Csillagok háborúja" filmtrilógia bebizonyította, hogy a hang megfelelő módon teljesen egyenértékű lehet a kép nyújtotta látvánnyal. Ehhez természetesen a korszak olyan csúcstechnológiája kellett, mint amit akkortájt már a Dolby is képviselt. A kép és a hang digitalizálásával és a számítógépek teljesítményének növekedésével a mozivásznon szinte már a csodákat is könnyedén meg lehetett valósítani. A fejlődés napjainkig pedig csak egyre nagyobb tempóban haladt. Ma már a "trükkgyárakban" kizárólag a fantázia szab határt annak, hogy mi kerüljön valóságként a filmszalagra. Egymás után születtek és születnek a szuperebbnél szuperebb produkciók a tökéletességig fokozott kép és hangtechnikával. A korszerű vetítőberendezésekkel felszerelt mozikban a hatás ma már annyira valódinak tűnik, hogy a nézők egy-egy akciófilmben a legnagyobb lövöldözés kellős közepében érzik magukat, miközben az ezzel járó összes rémséget átélik. A valóságtól az eltérés jóformán csak annyi, hogy a golyók nem lyuggatják szitává őket, egyébként a többi élményből a jegy áráért bőven kivehetik a részüket.

Nagy üzletté vált a mozi és az igény is nagy. Csakhogy a video hatalmas konkurencia de egyáltalában nem úgy, ahogyan azt régebben megjósolták. A képtől függetlenül fejlődő hangtechnika kidolgozta az egyre tökéletesebb sztereó hangzást, amit valamiképpen a mozifilmmel szerettek volna kombinálni. Az azonban hamarosan kiderült, hogy nem csak erre a szép sztereó zenei hangzásra van igény, hanem a kétdimenziós képet kellene inkább valahogyan térbelivé varázsolni. A sík felületre vetített kép fizikai korlátait rettentően költséges és körülményes megszüntetni, a nagyon áhított háromdimenziós teret egyelőre csak a hangtechnika képes kialakítani és ezt már egyszerűbben lehet a képhez kapcsolni. Az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy a különleges látószögekből fényképezett jeleneteket olyan technikailag kidolgozott hangeffektusokkal kombinálták, amitől a néző a kétdimenziós kép ellenére szinte a cselekmény háromdimenziós terében érezhette magát. A fejlődésnek ezzel természetesen még távolról sincs vége.

A sok kísérleti és rövidebb, hosszabb ideig használt átmeneti módszerek után megszületett a végleges megoldás, amit már az egész világra kiterjeszthető egységes, szabványos technikaként is el lehetett fogadni. Ez a filmhang négy független hangsávot tartalmaz: BAL, JOBB, KÖZÉP és a harmadik dimenziót kialakító térhang, az úgynevezett SURROUND csatorna. A négy csatornát is tartalmazó "hangcsíkok" először a hat mágneses hangsávval ellátott 70 milliméteres filmkópiákon jelentek meg az 50-es években (1). A 70 milliméteres technikát ma már egyik korszerű moziban se használják. Az viszont bebizonyosodott, hogy a kétdimenziós képet kiegészítő hatásos háromdimenziós filmhanghoz legalább négy független csatornát kell a filmszalagra rögzíteni. A megoldás kidolgozásánál azt is figyelembe vették, hogy a film tartalmi vesztességek nélkül olyan helyeken is levetíthető legyen, ahol még nem telepítették a térhatású hangtechnikát. A "Dolby Surround" hanggal felszerelt filmszínház nézőterének elvi kialakítása a 2. ábrán látható.

A szélesvásznú, nagyméretű, panoráma képfelület mögött a három független csatorna különlegesen nagyteljesítményű hangrendszereinek sugárzói közül a BAL és a JOBB oldaliak biztosítják egyrészt a kétdimenziós sztereóhoz hasonló látványos zenei megszólalásokat, másrészt ezeken keresztül érvényesülnek az oldalakhoz kötődő effektek is. Ez a két zenei hangrendszer különlegesen jó minőségű, rendszerint négyutas, a SUB basszusok számára speciális sugárzókkal. A film szempontjából nagyon fontos a KÖZÉP sugárzó rendszer. Valamikor csak ez az egyetlen hangszóró volt a vetítővásznak mögött. A film sajátosságainak következtében a hangzások a valóságoshoz képest rendszerint eltúlzottak. Az ilyen túlzásoknak dramaturgiai jelentőségük van, amit a filmhang, mint nélkülözhetetlen kifejezési eszközt, mindig használt és használni fog. Ez például azt jelenti, hogy a film cselekményének megértéséhez nélkülözhetetlen párbeszédeknek a környezetet kifejező háttérhangok, kísérőzenék ellenére is tökéletesen érthetőknek kell maradniuk még akkor is, ha ezek netán csak suttogások. Ugyanakkor a robbanások, villámcsapások, lövések stb. hatalmas dörrenéseinek, robajainak is a megfelelő hatást kell kiváltaniuk. Ezek a követelmények nem éppen kis terheket rónak a KÖZÉP hangsugárzókra. A negyedik hangsáv a térhatást kiváltó speciális effektusokat tartalmazó SURROUND csatorna.

A nézőtér két oldalán és legtöbbször a hátsó részén is elhelyezett hangsugárzók a frontsugárzókkal együttműködve különleges térhatású hangérzetet képesek a nézőtéren ülőkben kelteni. A digitalizálás a filmipart sem kerülte el, miáltal a képfeldolgozás valamint a hozzá kapcsolódó hangtechnika az utóbbi években hihetetlenül nagyot fejlődött. Az eredmény az lett, hogy a mai mozifilmek legalább kétféle hanggal rendelkeznek, a hagyományosnak mondható analóg hangcsatornákat használó Dolby Stereo és a digitálisan kódolt Dolby Digital rendszer hanginformációi gyakorlatilag minden 35 milliméteres filmen megtalálhatók. Mindkét műszaki megoldás ma már a házi videózás területére is átvihető. A 80-as évek Dolby Stereo filmhangrendszere négy független csatornát használ, ami a Dolby Stereo mátrixkóderén keresztül két analóg optikai hangcsatorna formájában kerül a 35 milliméteres filmszalagokra (3). Az így kódolt hanginformációt lejátszáskor a Dolby Stereo processzor választja szét ismét négy független hangcsatornává, ami már az ismert Dolby Surround hangzást képes előidézni. Az ötödik, SUB basszusok csatornája tulajdonképpen a BAL és JOBB oldaljelekből alakul ki.

A 90-es évek forradalmian új digitális filmhangtechnikája a Dolby Digital rendszer. Az AC-3 eljárással kódolt digitális hanginformációt a filmszalag perforációi közé elhelyezett, 76 pont magas és 76 pont széles mátrixok hordozzák. A filmperforáció egymás után következő lyukai között levő kis területeken található 76´76 pontos mátrixokat egy különleges video kamera olvassa és az így kapott digitális adatfolyam kerül a dekódolóba. Egy másodperc alatt 25 képkocka, egy képkocka 4 mátrix. Az AC-3 eljárással kódolt Dolby Digital filmhang kompatibilis minden eddigi eljárással (4). Az AC-3 kódolt digitális jelfolyam hiánytalanul tartalmazza az 5.1 csatornás Dolby Digital hang képzéséhez szükséges, egymástól független BAL, KÖZÉP, JOBB, BAL-SURROUND, JOBB-SURROUND csatorna és a SUB- BASSZUS jeleit. Ugyanakkor megfelelő dekóderrel kialakítható a Dolby Surround Pro Logic hangzás négy független, BAL, KÖZÉP, JOBB és SURROUND csatornája, vagy a hagyományos sztereó BAL és JOBB oldala, illetve csak egy mono hangcsatorna.

Lényegében a fejlődés elérkezett oda, hogy létezik egy nemzetközileg elfogadott egységes analóg és digitális filmhangrendszer, ami minden házi használatra is alkalmas kép- és hanghordozóra átvihető. Az otthoni tv-hez, video vagy képlemez lejátszóhoz stb. kapcsolódó Dolby Digital vagy Dolby Surround Pro Logic hangrendszer a hagyományos egyhangszórós tv-készülékhez képest óriási minőségi változást jelent, azonban azzal a majdnem tökéletes élménnyel, amit egy filmszínház képes az ott vetített film alatt a hihetetlenül költséges technikájával nyújtani, az otthoni mozi nem vetekedhet. Nehezen képzelhető el például az, hogy az egyik legkorszerűbb budapesti filmszínház, a CORVIN mozi 18 méter széles és 8 méter magas, 140 négyzetméteres vetítővásznával és a jelenleg legkorszerűbb Dolby Digital filmhangrendszerének a nézőtérre telepített 12 000 wattos hangszóró összteljesítményével bármelyik, akár a legkorszerűbb tv-készülék és Surround erősítő-hangszóró rendszer is konkurálhatna. Ennek ellenére a házi videomozi olyan páratlan élményeket nyújtó szórakozás, amivel mindenképpen foglalkozni kell. Ezzel kapcsolatban felmerülő és még sok más kérdésre is feleletet kapunk ha megnézzük, hogy a Dolby hangok hogyan érik el a hatásukat.

A 90-es évek végére, pontosabban 1998-ra a képhordozók mellé két olyan térhatású hangrendszer terjedt el a világon, amit a megfelelő technikai eszközök beszerzése után otthon is lehet használni. Az analóg, kétcsatornás Mátrix kódolású Dolby Surround Pro Logic házi változatához az 5. ábrán látható elrendezésben négy, független hangcsatornához tartozó hangsugárzót kell elhelyezni. Szinte logikus, hogy a hangsugárzók száma és helye a filmhang fejlődésének időbeli alakulását követi. A KÖZÉP-sugárzó a legrégebbi mono filmhangot képviseli, szerepe mint arról korábban már szó volt, itt is nagyon fontos. A BAL- és JOBB-sugárzók a sztereó hangzást adják a kép mellé. A hang "harmadik dimenzió"-jának hatásait a SURROUND sugárzók keltik, hozzákapcsolódva a másik két technikához. Van tehát három front- és két térsugárzó. A tv-képet néző, illetve a hangot hallgató a front oldalról, az 5. ábrán a csúcsára állított háromszöggel határolt területen a sztereóra jellemző hangtérbe kerül. Ez a sztereó a hagyományostól abban tér el, hogy a rendszeren közvetített effektusok a nagyobb hatás miatt eltúlzottak és a KÖZÉP-sugárzót is a hangképben kell tartani. A Dolby Surround Pro Logic ugyan két SURROUND sugárzót használ, de ezek közös csatornához kapcsolódnak.

A hallgatóra közvetlen hatásuk elsősorban az 5. ábrán ellipszissel határolt területen érvényesül. A front és a SURROUND sugárzók együttesen egy olyan különleges hangteret képesek előidézni, az 5. ábrán szaggatott vonallal határolt területen, ahol virtuális hangforrások keletkeznek. Ez alatt nagyjából azt kell érteni, hogy olyan pontosan meghatározható irányú és távolságú helyekről is hallunk hangokat, ahol nincs hangszóró vagy egyéb fizikai hangforrás. A Dolby Surround Pro Logic a maga négy független csatornájával, a háromdimenziós hangtérbe helyezett virtuális hangforrásaival már megdöbbentő hatásokat képes elérni, de ez még mindig nem az igazi. A filmhangban a basszusoknak a jó minőségű hangzáson kívül másféle, különleges szerepük is van. A nézők a moziban az egészen alacsony frekvenciás hangokat inkább csak érzik, nem pedig hallják, és az ilyen hangforrások irányát a magasabb frekvenciás komponensek határozzák meg. Az egészen alacsony frekvenciás hangoknak legtöbbször nincs zenei jelentőségük, elsősorban hatást fokozó effektusok. Például félelmetes hatása van annak, amikor egy hatalmas detonáció mindent megremegtető robaja, dübörgése hallatszik és egyben érződik is a mozi nézőterén. Ezt a különleges érzetet az úgynevezett SUB basszus hangsugárzókkal lehet előidézni.

Az eredeti és az otthoni mozihang közötti különbség nem kifejezetten csak a SUB basszusok hiányában nyilvánul meg. Ugyanis az a körülmény sem elhanyagolható, hogy egy mozifilmet rendszerint nagy térfogatú teremben vetítenek és a hangot ennek megfelelően úgy készítik, hogy elsősorban itt legyen minél tökéletesebb. Ezért azután ha ugyanezt a filmet otthon és merőben más akusztikai körülmények között videóról lejátsszák, akkor nem várható el, hogy az eredetileg nagy térbe komponált hanghatások itt is kifogástalanul érvényesüljenek. Az eredeti mozi és az otthoni hangzás közötti különbség lényegesen csökken ha a Dolby Surround Pro Logic rendszer SUB basszus sugárzóval egészül ki. Mivel a 20-250 Hz-es frekvenciatartományban, ahol ezek a hangsugárzók működnek, nincs irányérzékelés, ezért ezeket a basszus sugárzókat elvileg bárhová el lehet helyezni (5). A másik háromdimenziós filmhang a Dolby Digital 5.1 szisztéma. A hangsugárzók helye ennél is lényegében megegyezik az 5. ábrán látható elrendezéssel, viszont a csatornák száma változik. A Dolby Digital 5.1 hangrendszere öt független hang- és egy hozzáadott SUB basszus csatornát használ: BAL, KÖZÉP, JOBB frontsugárzókat, BAL-SURROUND és JOBB-SURROUND térsugárzókat valamint a SUB basszus hangsugárzót.

A Dolby Surround Pro Logic rendszerben azzal, hogy a SURROUND sugárzók közös hangcsatornán vannak, a velük létrehozott virtuális hangforrások mozgási lehetőségei nagymértékben és főleg területekre vonatkozóan korlátozódnak. A Dolby Digital rendszerben viszont a SURROUND sugárzók külön bal oldali és jobb oldali hangcsatornára kerülnek, amitől a virtuális hangforrások gyakorlatilag az első és a hátsó térben egyformán korlátlanul mozoghatnak. Például ha egy virtuális hangforrás a Pro Logic rendszerben valamelyik oldalon elölről hátra mozog, akkor ez az elmozdulás csak a hátsó tér közepe felé irányulhat, vagy a jobbszélről a másik oldal felé haladni is csak az első sztereó frontsugárzókkal kialakított térben lehet. A Dolby Digital 5.1 viszont az oldalankénti független SURROUND térhangsugárzókkal egy virtuális hangforrást akár körbe-körbe is képes minden nehézség nélkül folyamatosan mozgatni. Például egy helikopter körözhet a hallgató feje fölött. Nincs akadálya annak sem, hogy a virtuális hangforrás a hátsó térben bármelyik oldalról bármelyik irányba vagy fordítva, bármerre haladjon stb.

A Dolby Digital 5.1 rendszerben a virtuális hangforrásokkal kialakítható hangeffektusok és kombinációik száma elvileg most már végtelen is lehet. Van tehát két korszerű műszaki megoldás amikkel a képhez kapcsolt háromdimenziós hangtér otthon, kifejezetten házi használatra kialakítható úgy, hogy az eredeti mozi hatás csak kismértékben csökken. A kérdés ezek után főleg az, hogy a házi videomozival érdemes-e foglalkozni és ha igen, akkor mekkorák a költségei. Erre azt lehet válaszolni, hogy nemrég a műholdas tv-vel, a VHS videóval, a számítógépekkel stb. kapcsolatban is hasonló problémák merültek fel és ma már mindegyik készülék a háztartások természetes "tartozéka". A házi videomozinál előtérbe kerül a helyigény, ami nem mindegyik szórakoztató elektronikai hobbinál jelent nehézséget. Tovább bonyolódik a helyzet attól, hogy a legtöbb Dolby Surround berendezés csak megfelelő méretű helyiségben képes az ígért háromdimenziós hanghatásokat elővarázsolni. Egyelőre tehát úgy fest a dolog, hogy a házi videomozihoz nem kevés megszállottság és még több pénz kell, de kérdem én a sztereó kezdeti korszakában nem hasonlóképpen problémáztunk azon amit mára már megoldottunk?

A jövő mindenképpen a digitális otthoni videomozié és ez a jelenlegi televíziózást éppen úgy megváltoztatja majd mint ahogyan a CD a hanglemezt, a DAT a magnetofont, és sorolhatnám tovább az egyre korszerűbb készülékeket. Meggyőzően hat az is, ha áttekintjük, hogy jelenleg a Dolby hanghoz hányféleképpen lehet hozzájutni (6). A felsorolás már most sem teljes, csak a "legfontosabb" források láthatók, számuk a jövőben a mainál még több lesz. Az ábrából viszont már így is kiolvasható, hogy a csábítás rettenetesen nagy és ezt a műsorszórók, hanghordozó gyártók részéről egyféle kényszerítő ráhatás is erősen támogat. Továbbá látható, hogy a berendezések otthoni használatához rengeteg új és eddig ismeretlen műszaki ismeret szükséges. A választék tehát jelenleg is óriási ami arra utal, hogy a digitális video- és hangtechnika a közeljövőben a ma még szinte korlátlanul uralkodó régi de már átmeneti megoldásokat éppen úgy és könyörtelenül kiszorítja, mint ahogyan azt a CD az analóg hanglemezzel tette. Számunkra a jövőben két lehetőség adódik. Vagy kitartunk okkal, ok nélkül a lassan kipusztuló technikánál és néhány év múlva szó szerint nem lesz mit nézni és hallgatni, vagy elfogadjuk a kihívást és lassan, ésszerűen berendezkedünk az újdonságok fogadására. Ha a 6. ábra bal oldali felsorolásán végigmegyünk, akkor ott a már ismertek között találunk egy új, ismeretlen műsorforrást a DVD lemezt.

A DVD (Digital Versatile Disc) látszólag szinte semmiben sem különbözik a már megszokott és némi túlzással hagyományosnak nevezhető CD-től, mert ugyanúgy 12 centiméter átmérőjű, ugyanolyan vastag és külsőleg az anyagában sem lehet különbséget felfedezni. A tartalma viszont összehasonlíthatatlanul más és forradalmian új. Néhány éve, amikor a számítástechnika és vele a videokép digitalizálása igazán meglendült, kellett egy új, a meglévőknél sokkal nagyobb kapacitású tárolóeszköz, illetve információhordozó, amit akár tömegesen is gyártani lehetett. Ez a CD ROM. A CD ROM kezdetben nagyon nagynak tűnő 650 MB-os (megabájtos) kapacitása a különböző adattömörítő eljárások ellenére sem volt sokáig elegendő. Rövidesen kiderült, hogy a mozgóképek digitális feldolgozásával együttjáró hatalmas mennyiségű adatok a CD ROM-okra már nem férnek fel. Ekkor született egy új, általános információhordozó a DVD, ami már képes ezt az óriásira duzzadt tárolási igényt egyelőre a szükséges mértékben kielégíteni, továbbá a hang CD-khez és a CD ROM-okhoz hasonlóan, azaz nagyjából ezek technológiája szerint tömegesen gyártható. A DVD 12 vagy 8 centiméter átmérőjű példányaira lézeres hologram technikával oldalanként egymásra két adathordozó felület tehető, így a lemezek egy- vagy kétrétegűek, illetve egy- vagy kétoldalasak lesznek attól függően, hogy mennyi információt kell tartalmazniuk.

A táblázat jól tükrözi, hogy a DVD milyen óriási mennyiségű adatot képes tárolni. Ezt a hatalmas mennyiségű adatot (a CD ROM ehhez képest csak 0,65 GB-os) úgy lehetett elhelyezni, hogy a lemez adathordozó felületén a pontok mérete 0,4 mikron, a sávok közötti távolságok pedig 0,74 mikron. Ezek a méretek körülbelül a fele azoknak amiket a CD ROM-ok tartalmaznak. Ugyanakkor e rendkívül kis méretű információk letapogatására a CD ROM olvasók 780 nanométeres hullámhosszúságú lézersugarai már nem alkalmasak, ezért a DVD lejátszókban 635 vagy 650 nanométer hullámhosszúságú lézereket használnak. Ezekkel a látható vörös tartományba eső lézerekkel a DVD lejátszók képesek az Audio CD, CD ROM Mod-1, CD ROM Mod-2, XA, DVD ROM, MPEG-2, Video-CD, CDI, Multi-session Photo CD, valamint a CD Plus lemezeket is lejátszani. A lézer hullámhosszának változása azzal a kellemetlenséggel jár, hogy a DVD lejátszók az írható CD-R lemezeket nem tudják leolvasni. A probléma csak ideiglenes volt, mert a legújabb CD-R2 jelzésű lemezek írhatók a régi CD írókkal és ezeket a DVD lejátszók nehézség nélkül leolvassák. A video-mozgóképekhez azonban rettentően nagy mennyiségű információt kell a hordozókra tenni, ami esetleg már a DVD lehetőségeit is meghaladja. Kidolgoztak ezért egy olyan különleges tömörítő eljárást, ami arra a viszonylag egyszerű felismerésre épül, hogy mozgóképeknél csak a tartalom egy része változik kockáról kockára, emiatt pedig rengeteg az olyan képrészlet, ami fölöslegesen nagy mennyiségű adat tárolását igényli.

Az MPEG-2 tömörítő eljárás segítségével az eredeti információ töredékét kell csak a hordozókra tenni anélkül, hogy a minőség emiatt a legkisebb mértékben is megváltozna. Ehhez járul még a DVD lemezeken alkalmazott RSPC elnevezésű hibajavító módszer, ami hatszor hatékonyabb az Audio CD-knél alkalmazottnál. A DVD általánosan használható adattároló eszköz, ettől függetlenül a legnagyobb jövője valószínűleg a videofilmek forgalmazásában lesz. Az MPEG-2 eljárással ugyanis egy egyoldalas, egyrétegű DVD lemezre több mint 130 percnyi mozgókép fér fel 8 független hangcsatornával és 32-féle feliratozással. Ez azt jelenti, hogy a kétoldalas, kétrétegű lemez 8-9 órányi folyamatos videózást tesz lehetővé. A 720´480 képpont és a TRUECOLOR színfelbontás pedig négyszer jobb minőségű videoképet ad mint a legtökéletesebb VHS. A képminőséget tovább javítja az is, hogy a hagyományosan másodpercenként 24 képkockával készülő mozifilmeket másodpercenként 60 képkockásra alakítják, de nem a sebesség növelésével. A filmeket Dolby Digital AC-3 SURROUND hang kiséri, nyolcnyelvű szinkronhang és 32 féle feliratozás között lehet válogatni. Mindez a filmek nemzetközi forgalmazására rendkívül nagy hatással lesz. A DVD két adathordozó felülete lehetővé teszi azt is, hogy a film akár többféle változatban is a lemezre kerüljön. Egy-egy jelenet így akár különböző kameraállásokból is megnézhető.

A DVD gyártók és forgalmazók a szerzői jogok védelmében a világot hat területre osztották és mindegyik terület egy kódszámot kapott, Európáé a 2-es. A kódszámokkal azt kívánják elérni, hogy az adott földrajzi területeken csak a megfelelő kódszámú lejátszók és lemezek kerüljenek forgalomba. Előfordulhat például az, hogy valaki vásárol a tengerentúlról egy DVD filmet és azt azért nem tudja majd itthon használni, mert az európai 2-es kódszámú DVD készüléke az USA-ban eladott 1-es kódszámú lemezt nem hajlandó lejátszani. Mindezt olvasva és az egyre szaporodó bemutatótermek egyikében DVD videót látva és hallva, rendkívül nagy lesz a csábítás. Mielőtt azonban bárki a felkínálkozó lehetőségek valamelyikébe jobban beleélné magát tudnia kell, hogy a DVD, a Dolby Surround, a 16:9 képarányú tv jelenleg még a "drága mulatságok" közé tartozik. Ha valaki a rendszert most akarná összeállítani, akkor a még egyáltalában nem teljes kínálatból választhatná például a PANASONIC készülékeket (7). A DVD-A100EC-es (150 000 Ft) DVD lejátszóból az AC3-as kódolású hang a digitális audio kimeneten és egy üvegszálas optikai kábelen keresztül az SH-AC300-as (70 000 Ft) dekóderre kerül. Az dekódolt 5.1 csatornás hang innen a Pro Logic dekódert is tartalmazó SA-TX30-as (180 000 Ft) erősítőre jut.

A hat független csatornából ötre közvetlenül a hangsugárzók csatlakoznak, a SUB csatorna viszont vonalkimenet. Az SA-TX30-as erősítő 5´70 wattos teljesítménye tökéletesen elég a legjobb minőségű Surround hangzás átlagos méretű lakószobában történő létrehozásához. Van aki viszont a még ennél is erőteljesebb, dinamikusabb megszólalásokat kedveli, ami tulajdonképpen egyáltalán nem áll távol a mozihangnál alkalmazott túlzásoktól. Az SA-TX50-es (240 000 Ft) erősítő a front három csatornájában egyenként 120 wattos, a Surround csatornák mindegyikében 100 wattos teljesítményt ad. Mindent összevetve ez a hangrendszer, a műfaj igényeihez igazodóan jó minőségű de robosztusabb, tehát az átlagosnál jobban igénybevehető hangsugárzókat igényel. A front bal oldali (L) és jobb oldali (R) erősítő kimenetére két SB-CS95-ös (27 000 Ft) 200 wattos zenei teljesítményre képes, háromutas, bassz-reflex hangsugárzó kerül. Az első, középső (Centrum) csatorna hangsugárzója az SB-C730-as (11 000 Ft).

A Surround csatornáknál hátul bal- és jobb oldalon két SB-CS65-ös (18 000 Ft) hangsugárzó van. A front oldali hangsugárzóknál feltétlen követelmény a mágneses árnyékolás. Ennek hiánya az érzékeny színes tv-készüléket erősen zavarná. Tapasztalat az is, hogy a két Surround csatornához elvileg megfelelnének a kisebb teljesítményű, olcsóbb hangsugárzók is, ám ekkor sűrűn előfordul, hogy a front oldali erőteljes hang a Surround hangot elfedi. A SUB basszusok sugárzója az SB-W33-as (12 000 Ft). Végül nézzük meg, hogy csak a DVD és a hangrendszer ebben az összeállításba mennyibe kerül. A kisebb teljesítménnyel 513000 Ft, a nagyobbal 573 000 Ft amihez jobb esetben néhány százalékos kedvezményt lehet kapni. A hangzásminőség igényén nem csökkentve, de egy olcsóbb megoldást választva a Surround hang VHS-re is kiépíthető. A már ismert PANASONIC kínálatnál maradva a változás a 8. ábra szerint alakul. A Dolby Digital úgynevezett lefelé kompatibilis rendszere (4) lehetővé teszi a fokozatos felépítést is. A tv-készüléktől visszafelé haladva a hangrendszer bővítése úgy is megoldható, hogy a már meglévő elemeket ekkor ne kelljen cserélni. A VHS-nél a Surround hangzás megfelelően érvényesül és a készülék együttes DVD-vel és AC3-as dekóderrel, nagyobb teljesítményű erősítővel később bármikor bővíthető. A 8. ábrán vázolt összeállításban az NV-HD625EE (100 000 Ft) Hi-Fi Stereo VHS magnetofon egyaránt alkalmas PAL, SECAM és NTSC lejátszásra. A kódolt sztereó hangjelek az SA-AX710-es (105 000 Ft) rádióerősítőre kerülnek.

Az erősítőhöz a már ismert hangsugárzó csoport (113 000 Ft) csatlakozik. Ez az összeállítás sem tartozik az olcsók közé, 318 000 Ft, azonban a minőséget mindig meg kell fizetni. Valószínűleg azért mert az új hangtechnikai megoldások az átlagosnál jóval drágábbak és emiatt nem mindenki számára elérhetők, a gyártók kidolgoztak olyan új eljárásokat is, amik a mozihang háromdimenziós terét kevesebb eszközzel és olcsóbban állítják elő. Mint arról már szó volt, a térhatás a virtuális hangforrások útján jöhet létre, amik kialakításához a különböző megoldások elsősorban a Surround csatornákat és hangsugárzókat használják (9).

Egyik változat, amikor a hangrendszer nem teljesen független a képtől, hanem a három első hangsugárzót a tv-készülékkel egybeépítik. A Pro Logic processzort és a kiegészítő két Surround hangszóró erősítőjét szintén a tv-készülék tartalmazza. Az ilyen korszerű, Dolby Surround hanggal, 16:9 képaránnyal és sok más digitális szolgáltatással rendelkező tv-k nem tartoznak az olcsók közé, de már megfizethetők. Jó minőségű háromdimenziós hanghatás előállítására alkalmas a PHILIPS Incredible Surround Sound rendszere, aminél a virtuális hangforrásokat egy különleges áramkör és hangszórók segítségével állítják elő (9). A megfelelő térhatás kialakulásában az oldalsó visszaverő falfelületeknek fontos szerepük lehet, ezért a szoba méretei a hatékonyságot befolyásolhatják. Ettől a hatástól szintén nem lehet mentes a JVC Dolby Pro Logic 3D-Phonic technikája sem, ami a háromdimenziós térhatást mindössze kettő, esetleg három 3D-Phonic processzorral és az erősítőkkel egybeépített hangsugárzókkal éri el. A 10. ábrán a JVC SX-ST1-es (140 000 Ft) és a két padlóra állítható hangsugárzóval az SX-PRO3-as (170 000 Ft) házimozi hangrendszerének képe látható. Az SX-PRO3-as magas- és mélysugárzókból álló rendszerében a fő hangszórókra 2´25 watt és a mélysugárzókra szintén 2´25 watt teljesítmény jut. Az SX-ST1-esnél hasonlók a teljesítményviszonyok.

Ahogyan a digitális hang fejlődött, úgy benne a számítástechnika egyre nagyobb szerepet kapott. Ma már a kettőt szinte elképzelhetetlen különválasztani. Annak például most már semmi akadálya, hogy a hang CD-ket a számítógépek CD ROM olvasóival hallgassuk, akkor ehhez hasonlóan miért ne lehetne a DVD video-lemezeket is a számítógéppel lejátszatni. Hogy ez mennyire lehetséges azt az is bizonyítja, hogy a DVD lejátszók napjainkra a számítógépek olyan természetes kiegészítője lett, mint valaha a CD ROM volt. Sőt, amíg az úgynevezett asztali DVD lejátszók csak a video- és a hang CD-ket képesek értelmezni, addig a számítógép DVD olvasója mindegyik formátumot lejátssza, akár adatot, kép- vagy hanginformációt tartalmaz. Mindez csupán a gép hardverétől és a szoftverektől függ. A DVD videón keresztül elérhető Dolby Digital többcsatornás hangrendszert egy számítógéppel is ki lehet építeni, sőt ez sok tekintetben egyike lesz a legjobban kihasználható és a legolcsóbb megoldásoknak, amire egy másik cikkben bővebben visszatérünk.