Peperómia

Egyre növekszik a hazai virágüzletek kínálatában a leveleikkel díszítő bors-arc féleségek, vagyis a peperómiák száma. Közülük azonban csak a szobakörülmények között is jól megmaradók lesznek valóban szép dísznövények.

Az ezüstösen csíkozott, tőből fejlődő levelei miatt márványlevélnek is nevezett (Peperomia argyreia) csak a meleg, világos és nem túl száraz levegőjű szobában marad meg. Központi fűtésű lakásokban rendszerint rövid életű. Hasonló igényű a redős levelű (P. caperata) is. Apró, szív alakú, haragoszöld színű, hullámos felületű levelei és a levelek fölé nyúló sárga torzsavirágzata viszont annyira mutatós, hogyha csak rövid ideig díszíti is otthonunkat, helyet érdemel a többi szobanövényünk között. Üvegházba vagy szobai növényszekrénybe, illetve floráriumba téve még szebb, és ott sokáig meg is marad. Ugyanez érvényes az apró borostyánlevelűre (P. griseo-argentea). A hosszú nyelű és valóban borostyánra emlékeztető pajzs alakú, kerekded levelei az erek mentén mélyen besüllyedtek és ezüstszürke színűek. Kevésbé igényes az elfekvő hajtású P. serpens. Különösen szép ennek a tarka levelű változata, amely azonban csak világos helyen érzi jól magát.

Falra erősített virágkosárba helyezve mint lecsüngő ámpolna növény nagyon mutatós. Beültethető növénytálba is kúszónövényként. Az elnevezések különböző színű és alakú levélzettet hajtó növényeket jelentenek. Leghosszabb életű szobában a tompa levelű P. obtusifolia. Bokros növekedésű hajtásai felállóak, levelei vaskosak, fényesen zöldek. Szép szobanövény a mutatósabb sárga-fehér foltos levelű változata is. Legrosszabb esetben színeződése fakul, levelei pedig apróbbak lesznek. Ilyenkor hajtásai nagyon megnyúlva valósággal lecsüngnek. A hirtelen lehűléstől és tápanyaghiányból adódó gyakori felkopaszodásának jó orvoslási módja a tőben visszavágás. Viszonylag jól elviseli a fényszegénységet is. Elmondható ugyanez az ágas P. glabella-ról is. Ennek hajtásai részben felállóak, részben elfekvők vagy lecsüngőek. Ezért szép ámpolna növény. A húsos, kerekded, tompa csúcsú levelei fénylő világoszöldek, de egyik változatánál szintén sárga-fehér foltosak.

Most divatosabb a nagy, nyúlt levelű (P. blanda) és a halványrózsaszín, fehér színnel tarkázott, vöröslő levélélű (P. clusii-fólia), illetve ennek Jeli változata. Méltó társuk még a három-öt ujjasan örvös levelű alak. A peperómiák egyike sem érzi jól magát szabadban, ezért egész évben szobában tartsuk őket. Ha leáll a növekedésük, vagy egyre kisebb leveleket fejlesztenek, rendszerint az a baj, hogy már felélték a cserépben lévő föld tápanyagtartalmát. Ilyenkor még a meleg időszakban át kell ültetni őket friss, de a színes levelűek esetében nem túl tápdús földbe. Rendszeres öntözésükről nem szabad megfeledkezni. A túlöntözés viszont nagyon káros. A feleslegesnek bizonyuló öntözővíz mielőbbi eltávozása érdekében különösen fontos, hogy a cserép alján lévő vízkivezető-nyílás nyitott legyen, az eltömődést hegyes végű pálcikával tisztítsuk ki. Hűvösben és fényszegénység esetén csökkenteni kell az öntözést. Ellenkező esetben a növény hamar felnyurgulhat és lehullathatja leveleit. A visszavágáskor lekerülő hajtások nyirkos homokba dugványozva alkalmasak gyökereztetésre. A gyökeres hajtások kettesével-hármasával ültethetők be jó minőségű kerti földbe vagy földkeverékbe nem túl nagy cserépbe. A peperómiák kedvező tulajdonsága, hogyha jól érzik magukat, nem lépnek fel rajtuk betegségek. A helyi adottságoknak nem megfelelően megválasztott és emiatt legyengült növényeket szokták csak megtámadni kártevők. Ezektől a legjobb megválni, mert úgysem lesznek soha szépek.