Kompakt fénycsöves állólámpa

A csillárokat ugyan ezért nem kell száműznünk otthonunkból, de a szobák világítását ajánlatos más, pl. egy energiatakarékos, kompakt fénycsöves állólámpával kiegészíteni. Ennek fogyasztása a hagyományos izzónak csak 20 százaléka, fénye viszont megegyezik vele feltéve, ha megfelelő típust választunk. A kompakt fénycsövek alakja, mérete kissé eltér a hagyományos izzókétól, ezért egy új lámpa készítésekor érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni. Ezért az itt bemutatott állólámpánk talpas oszlopán legfeljebb csak az ernyő felerősítése tér el kissé a szokásostól, de más nem árulkodik energiatakarékos voltáról, mert a 2D jelű, lapos, kompakt fénycsövet az ernyő elrejti. A lámpaoszlop (A) anyaga eredetileg 20 mm vastag tölgyfa deszkából összeragasztott tömb, de más módon is kialakítható ez az elég terjedelmes fődarab. Faforgácslapokból kiszabott darabokból is összeragasztható, s felületét ez esetben színfurnér lemezekkel borítva változtathatjuk nemesebbé. MDF anyagból is kialakíthatjuk az oszlop magját, amelyet 2-3 mm vastag, mahagóni vagy tölgy rétegelt lemezborítással láthatunk el.

Ez esetben a burkolólemezek hosszanti éleit ferdén lemunkálva kell pontosan egymáshoz igazítanunk. A tömör oszlophoz, 20 mm-es deszkából, ragasztással készítsünk egy 40 és egy 60 mm vastag tömböt. A 60 mm-es tömb középvonalába marjunk, illetve fűrészeljünk 20´20 mm-es hornyot (1) a majdani hálózati vezeték számára. (Üregesen kialakított oszlopnál erre természetesen nincs szükség.) A két fél darabot ezt követően ragasszuk össze, majd e fatömbből fűrészeljük ki (2) a csúcsa felé elkeskenyedő karcsú, tömör faoszlopot. A pozdorja vagy MDF-anyagból kialakított oszloptestet már eleve elkeskenyedő formájúra szabott darabokból állítsuk össze, ezek felületét csak csiszolással kell egysíkúvá tennünk. Az oszlop fedőlapjához (B) szabjunk le egy négyzetes fadarabot, amelynek éleit egyik lapja felől fűrészeljük ferdére. A leélezést megkönnyíti, ha a darab mellé egy szélesebb lécet fogatunk gyors- vagy párhuzamszorítóval. A nyers "oszlopfőt" 45 fokban megdöntött körfűrésszel (3) vagy élmaróval, esetleg gyaluval élezzük le.

Hasonló módon készítsük el az oszlop talpát alkotó két négyzet alakú talplapot (C, D) is. Az oldalsó erősítő bordákat (E) lyukfűrésszel szabjuk ki (4), majd a négy darabot összefogva, éleit egyszerre csiszoljuk pontosan egyformára. A négy láb (F) hosszanti éleit gyaluljuk, sarkaikat vágjuk ferdére. A faforgácslapból vagy MDF anyagból kialakított alkotóelemek felületét furnér-, illetve nemesebb fából készült rétegelt lemezből kivágott darabokkal fedjük le. Ragasztóként erős kontakt ragasztót vagy hagyományos enyvet használjunk. A furnérlemezből éles késsel kivágott lapokat két fázisban, az egymással szemközti oldalakra ragasszuk fel, élüket pedig csiszolással igazítsuk a mag anyagához. A talpak élét is borítsuk be furnércsíkokkal, majd a fedőlapra is ragasszunk vékony borítást. A négy erősítőbordának először az élére simítsuk fel a furnércsíkot, majd a két oldalát is borítsuk be. A beborított darabokat ajánlatos széles lécek közé helyezni és csavaros szorítókkal összepréselni, ha enyvet használtunk ragasztóként. Kontakt ragasztó használata esetén erős hengerlés is elegendő a vékony falemezek felületre préseléséhez.

A "nemesített" anyagú darabokat csiszoljuk teljesen simára, éleiket finoman kerekítsük le. Az oszlop aljára csavarozzuk fel a talpat (5), majd vékony bognárfejű szegekkel a négy oldalbordát is erősítsük – ideiglenesen – az oszlopra (6). A lámpaoszlopra ezután a foglalat és az ernyőtartó felszerelése következik. A foglalat (G) lehet hagyományos bakelitből készült is, hiszen a kompakt fénycső közel sem melegszik annyira, mint a hagyományos izzólámpa, ezért a nagyobb fényerejűek esetében sem kell a foglalat elégésétől tartanunk. A foglalatot a fedőlap központi furatába ragasztott menetes csőre (H) fogassuk, alája pedig csavarozzunk egy kb. 4 mm átmérőjű sárgarézhuzalból hajlított U-alakú tartót (I). A menetes hüvelyt csak ezt követően ragasszuk a helyére, s a foglalattal szorítsuk le az ernyőtartó alsó részét a fedőlapra. A menetes hüvelyre sárgarézből esztergált fémtalpat (J) is húzhatunk (7), ezzel sokkal mutatósabb lesz a lámpa. Az ernyőtartó felső részét a kompakt fénycső alakjához igazodva hajlítsuk meg. Ha 200-250 mm-nyire nyúlik a fedőlap fölé, akkor még a 23 W-os fénycső is elfér alatta. Ha pedig a különlegesen lapos 2D kompakt fénycsövet kívánjuk állólámpánkban használni, akkor bőségesen elegendő, ha a tartóívet csak 150 mm magasságúra készítjük. A tartóív (K) felső részére keményforrasztással erősítsünk egy M5´30-as sárgaréz csavart (L), ami majd a lámpaernyő vázát fogja szilárdan rögzíteni. Az ernyőrögzítő anyát (M) is sárgarézből esztergáltassuk, de egy-egy nagyobb, "testesebb" bútorfogantyúból magunk is kialakíthatjuk a foglalat alatti fémtalpat és az ernyőrögzítő menetes darabját is.

Ha már a lámpaoszlop összes darabját a helyére szereltük, s az apróbb igazításokon is túl vagyunk, következhet az alkatrészek felületkezelése, amihez viszont célszerű az oszlopot újból alkotóelemeire bontanunk. A felületek finom csiszolását, pácolását, majd lakkozását így könnyebben és főként igényesebben végezhetjük el. Simításhoz színlőpengét, finomszemcséjű csiszolópapírt vagy finom acélszivacsot használjunk. A felületeket mindig szálirányba koptassuk teljesen simára, majd a sötétebb tónushoz igazodva egyenletesen pácoljunk be minden fa alkatrészt. E művelethez szivacsot használjunk. A pácolt felületeket újból lágyan csiszolva simítsuk át, majd lenolajkencével eresszük be. Száradás után az alkatrészeket selyemfényű vagy fényes bútoripari színtelen lakkal kenjük be. A lakkot jól hígítsuk fel, hogy egyenletesen terüljön. A felecsetelt réteg vékony legyen. Ezt még kétszer ismételjük meg, s a közbenső finom csiszolásról, portalanításról se feledkezzünk meg. Ha a bevonat tökéletesen kikeményedett, ragasztva-csavarozva szereljük újra össze a lámpaoszlopot, húzzuk be a hálózati vezetéket a belsejébe, majd kössük be a foglalatot is (8). A kábelt alul a lábak valamelyike mellé erősítve vezessük ki, s kössük be a billenőkapcsolót is. A hálózati vezeték végére szereljünk villásdugót, s a kompakt fénycső becsavarása után már be is kapcsolhatjuk a lámpát.

Természetesen az ilyen jellegű lámpához ernyő is szükséges. Ennek nem feltétlenül kell gúla alakúnak lenni, csonka kúp vagy hengerpalástú, esetleg nyolcszögletű is lehet. A gúla alakú ernyőnek nagy előnye, hogy szorosan a fal mellé vagy a sarokba állítható, ideálisabban lehet elhelyezni, s a kialakítása is egyszerűbb. Falécekből összeállított váza pedig egyáltalán nem szokványos, s szilárdságát tekintve is előnyösebb, mint a hagyományosan huzalból készült váz. Anyagául 20´20 mm-es léceket válasszunk, amelyekből gérbe vágva alakítsuk ki a kb. 220 mm magas és 500´500 mm-es alapú gúlát. A csúcsban összefutó lécek végét ideiglenesen vékony szegekkel fogassuk össze, majd a pontosan összecsiszolt darabok oldalélébe fűrészeljünk 4´4 mm-es hornyot. A csúcs alatt 50 mm-re csapozzuk be a felső hevederléceket, s ide csavarozzuk majd fel az ernyőtartó 4 mm-es huzalból összeforrasztott, központi gyűrűvel ellátott tartókeresztjét (O). A váz hornyaiba kerül majd az áttetsző anyagból kiszabott ernyőpalást. Ennek anyaga lehet szokványos lámpaernyőkarton vagy áttetsző, műanyag lap, pl. kartonplaszt vagy felületén mintázott akril-, polisztirol-lemez. Ezeket dekorációs vagy grafikai üzletben szerezhetjük be.

Választhatunk vékony, áttetsző selymet is, ám ennek a kifeszítése, keretbe erősítése elég nehéz. A hornyokba illő vékony lécekkel kell körbeszegni, s kifeszíteni. A merevebb ernyőanyagot viszont csak pontosan méretre kell szabnunk, s a váz hornyaiba alulról becsúsztatva, az alsó keret felragasztásával rögzíthetjük mindegyik darabot a helyére. A kartonlapok beerősítéséhez természetesen vékony betétlécek is szükségesek. A szegekkel összefogott lécvázat ezért csak a csúcsánál ragasszuk össze szilárdan. Pácolással tegyük a lámpaoszlophoz hasonló színtónusúvá (9), majd lakkozzuk le. Az alsó keretet óvatosan feszítsük le róla, csúsztassuk helyére az ernyőlapokat, majd az alsó keretet is ragasszuk a helyére. E célra kiváló a ragasztópisztoly. Az ernyőlapokat szükség esetén hézagoló furnércsíkokkal vagy vékony lécekkel rögzítsük véglegesen a váz hornyaiba. A kész ernyőt most már csak az ernyőtartó felső ívének tetejére kell csavaroznunk, majd ezt a foglalat alá szorított huzalidom hüvelyébe nyomva rögzíthetjük. Ezáltal könnyen leemelhető, s szükség esetén a foglalat javítását is elvégezhetjük. A kész lámpát most már csak a helyére kell állítanunk, s fényét hosszú ideig élvezhetjük izzócsere és jelentős áramfogyasztás nélkül. Viszont nem árt szem előtt tartani, hogy a kompakt fénycső nem szereti a gyakori ki-be kapcsolgatást, ettől lehetőleg kíméljük meg, s akkor valóban hosszú életű lesz.