Újjászületett tonettszékek

Valószínűleg sokan csak akkor fedezik fel egy-egy régi bútordarab szépségét, amikor azt már avatott kezek aprólékos munkával rendbe hozták. Nem minden esetben szükséges ehhez drága restaurátori munka, csak ha különlegesen ritka, értékes darabról van szó. Gyakorta elég az is, ha a megkopott, régi bútordarab felületét a több évtizedes használat során utólag rákent, tőle idegen bevonattól megtisztítják, kilazult darabjait megszilárdítják, kisebb felületi hibáit pedig feltöltve, kipótolva tüntetik el.

Különösen székek esetében lehet igazi gyöngyszemekre bukkanni, s ha van némi stílusérzékünk nagyon olcsón, igen szép darabokhoz juthatunk, amelyek felújítására még magunk is vállalkozhatunk. Lapunkban többször is bemutattuk már néhány öreg szék felújítási fázisait. Most a híres tonettszékek hobbi színten végzett restaurálásának lehetőségébe, főbb fázisainak és fogásainak rejtelmeibe avatjuk be olvasóinkat. Ebben nagy segítségünkre volt neves lant és gitárművészünk Benkő Dániel, aki nemcsak szerelmese, de aktív "feltámasztója" is az elaggott, rokkant, sokszor már a szemétre vetett múlt századi ülőbútoroknak. E vonzódása a régi, hajlított ülőbútorokhoz érthető, hiszen a székek szépen hajló vonalai, mint megannyi lágy dallamív, harmonikus művet alkotnak. – Amit itt látsz, az már a végeredmény! Amíg azonban idáig eljut az ember, számtalan egyedi problémával kerül szembe – figyelmeztet a reparálásban is jeleskedő művész. – A székeket előbb be kell cserkészni. Töröttet, agyonfestettet kultúrházak, intézmények, rendelőintézetek lomtárából vagy lomtalanításkor akár ingyen is lehet szerezni.

Az ócskapiacon szép, de rettenetesen elhanyagolt állapotúakból is mindig van kínálat. Soha nem azt nézem, hogy a szék most milyen, hanem hogy minden darabja megvan-e. Az sem baj ha törött, mert ragasztással ez kijavítható. Ha megtetszik, de hiányzik valamelyik alkatrésze, inkább keresek mellé ugyanolyan másikat, aminek más darabja kallódott el, vagy durván sérült. Így közel azonos faanyagból készült eredeti darabokat építhetek a hiányzó alkatrész helyébe, s kis szerencsével még más székek hiányait is pótolni tudom a szétszedettből. Nehéz gátat szabni az ócska székek begyűjtésének, mivel a kis házi koncerttermemet ilyen székekkel szeretném berendezni, s a sérülteket nem mindig tudom tökéletesen kijavítva felújítani. Ezért is van tele a raktáram kimustrált tonettszékekkel (1). Egy lemázolt szék kimondottan szerencsejáték – folytatja Dániel a körítést. – Bármelyik lehet hasznavehetetlen darab, de többnyire csodálatos, mívesen megmunkált részletek rejtőznek a vastagon felkent festékréteg alatt (2, 3), s néha "rangrejtve" még eredeti bécsi darab is a birtokomba kerül (4).

– Ez a legújabb szerzeményem – simít végig szeretettel soros kedvencén, amely fénykorában valószínűleg koncerttermi székként szolgált, legalábbis a háttámla és az ülőlap dombornyomású ornamentikája erre enged következtetni (5). – Hála a két milliméter vastagon rákent olajfestéknek, sértetlenül vészelt át egy évszázadot, s ha teljesen elkészülök vele, ez lesz a koncertező székem. Ám ez még kicsit odébb van, épphogy túl vagyok a letisztításán. Valóban megejtően szép darab még így durván, natúrra "vetkőztetve" is. Benkő Dániel gondoskodó munkálkodása után pedig még attraktívabb lesz. No, de kezdjük csak elején a dolgot, azaz az ütött-kopott régi tonettszékek felújítási fázisait. Az ilyen munkát mindig a szék hibáinak és fogyatékosságainak a felmérésével kell kezdeni (6). A törések, hasadt részek kijavítása az elsődleges feladat, mert utána már a felületek letisztítása is könnyebb. Mivel a székek többnyire alakra hajlított gömbfából kialakítottak, a szálirányú törések és hasadások a gyakoriak, amik általában hosszúak (7). Ennek ellenére még a kisebb sugarú íveknél is jól visszaragaszthatók, ha alátétfák közé szorítva fogatjuk össze a sérült darabokat (8).

A javításhoz enyv az autentikus ragasztóanyag. A könynyebben beszerezhető, nagyszilárdságú, műgyanta ragasztók használata azonban egyszerűbb, s a célnak bármelyik megfelelő. A eltört darabokat – mint a törött csontot –, pontosan egymásba illőn kell újból összeilleszteni. Az elhasadt rész legmélyére is jusson ragasztó, feleslegét pedig a sérült részek összepréselésével távolítsuk el, majd azonnal töröljük is le. A ragasztó túladagolása nem ajánlott! A székeknek többnyire a lábai is kilazultak. A csapozások megtisztítása után azt is érdemes megvizsgálni, hogy a csapok nem száradtak-e túlságosan össze. Ilyeneket csak körbeékelés után ajánlatos visszaragasztani, különben egy-kettőre újból kilazulnak. A szilárd kötéseket azonban nem célszerű megbontanunk még akkor sem, ha közvetlen környezetüket nehéz lesz majd letisztítani. Ha ugyanis eddig szilárdan állták a nyúzópróbát, szétszedésükkel többet ártanánk szilárdságuknak, mint használnánk újbóli felerősítésükkel.

Ha csavarok hiányoznak, akkor lencsefejű, hagyományos facsavarral pótoljuk, s ne fényeset, hanem olajban barnítottat használjunk. A teljesen kilazult alkatrészeket természetesen leszerelhetjük, s majd csak teljes felújításuk után erősítsük vissza a helyükre. Pótláshoz, új alkatrészhez bükkfát használjunk. A hajlított alkatrészeket mindenképpen kijavíthatatlanul megrokkant, azonos formájú székről leszerelttel pótoljunk, mert az új darab színtónusa más lesz, pácolással – kellő gyakorlat híján – ezt nem tudjuk eltüntetni. A következő fázisban a szék felületét szabadítsuk meg elkopott, sérült, régi bevonatától. Erre a különféle alakú színlő pengék (citlingek) a legalkalmasabbak. A színlő penge használatakor ügyelni kell arra, hogy élével ne okozzunk az alkatrészek felületén mélyebb karcokat, bemetszéseket. Sarkaikat ezért célszerű lekerekíteni.

Acélpenge híján egyenesre köszörült spatula vagy kisebb üvegdarab is megfelel erre a célra. A régi sellakkot vagy színtelen lakkréteget fokozatosan, egyenletes mozdulatokkal hántoljuk le (9). A vastagabb lakk- vagy festékréteg eltávolítására az ecsetelhető festéklemaró hatásosabb (10). A fellazított bevonóanyagot esetenként csak többszöri bekenés és levakarás után lehet teljesen eltávolítani. Közben vigyázni kell arra, hogy a faanyag felületét ne sértsük fel. Dombornyomott felületű háttámlákról, ülőlapokról inkább sárgaréz huzalkefe kíméletes használatával távolítsuk el a felesleges, legalsó réteget. Így még az összeszáradt faanyag pórusaiból is kikefélhetjük a lakk- és festékmaradványokat, s a felszín is csak alig-alig sérülhet meg. Színlő pengével lehetőleg csak sík, díszítésmentes felületet tisztítsunk (11), s csak szálirányban vezetve hántoljuk az anyagot. A letisztított felületeket tovább kell finomítani. Ezt egyre finomabb szemcsézetű csiszolópapírt használva végezzük. Előbb a mélyebb karcokat, majd az egész felületet csiszoljuk teljesen simára. Ha túl mély karcokra, benyomódásokra bukkanunk, akkor a csiszoláskor keletkező finom fapor és ragasztó keverékéből készített tapasszal kenjük ki a mélyedéseket, s a megragasztott részek törésvonalát is ezzel az anyaggal fedjük le.

A ragasztóanyag besötétíti a faport, amit világosabb tónusú faliszt vagy facsiszolat hozzákeverésével korrigálhatunk. A tapasz színét mindig egy rejtett felületen, a majdani bevonóanyaggal lekenve próbáljuk ki, s csak azután töltsünk fel látható helyen mélyedést. Megszilárdulás után csiszoljuk le a felesleget. A finomcsiszoláshoz használhatunk szivacsra ragasztott csiszolóanyagot. Eleinte csak szálirányba koptassuk a faanyagot, s az így keletkező szemcsekarcokat kereszt irányba koptatva tüntessük el teljesen. Az összeszerelt, egymásra erősített alkatrészek mellett ezt ugyan nehéz megoldani, de nem lehetetlen. Ilyen helyen vékony falécre ragasztott csiszolópapír csíkkal dolgozzunk. A csiszoláskor keletkező port gyakorta keféljük ki a pórusokból és a csiszolópapír szemcséi közül is. A lecsiszolt széket végül jól kinyomkodott, alig nedves törlőszivaccsal portalanítsuk teljesen (12). Következhet a székváz pácolása, lazúrozása. A natúr felületek nem mindig felelnek meg igényeinknek, ezért a szék színtónusát pácolással, esetleg lazúrozással változtathatjuk meg. A faanyagon észlelt foltosodást hidrogénperoxidos ecseteléssel megpróbálhatjuk kifehéríteni. Ezt a részt azonban a fehérítést követően szappanos vízzel mossuk le, majd jöhet a szék színezése.

A színezéshez vizes pácot vagy színezőanyagot is tartalmazó fakonzerváló-szert használhatunk. A pácot ecsettel vagy szivaccsal teríthetjük fel az alkatrészekre. A lényeg az, hogy a pácolt részek tónusa egyforma és foltmentes legyen. Szivacscsal egyenletesebben lehet a színezőanyagot felkenni, viszont a megfelelő színtelítettséghez többször kell átvonni a felületeket. Az ecset testesebb bevonatot ad (13), de nehéz vele foltmentesen dolgozni. A mintás, dombornyomott háttámlák és ülőlapok sötét hátterét is érdemes felfrissítenünk, de ehhez már biztos kéz és hegyes ecsetek szükségesek. A színes fakonzerváló-szerek alkalmazásával a bevont felületek egyúttal selymes fényt is kapnak, és az utánfényezésre már nincs is szükség. Többszöri átkenést követően tiszta, puha ronggyal áttörölve tompán fénylő, antikolt hatású lesz felületük, mint a képen bemutatott két, már felújított széké (14). Aki viszont a fényesebb felületeket kedveli, az választhat a hagyományos politúrozás és a bútoripari lakkbevonat között. Sellak, denaturált szesz éppen úgy beszerezhető mint a kopásálló bevonatot adó bútoripari lakk, amelyet azonban csak több vékony rétegben érdemes a tonettszékek bevonására használni. Előtte azonban a pácolt székvázat ajánlatos híg lenolajkencével beereszteni, majd finom átcsiszolás után jöhet a bevonórétegek felhordása. Ecsetet használva ügyeljünk arra, hogy nyoma ne látszódjon meg a felkent rétegen. Száradását illetően legyünk türelmesek, a használatba vételre csak pár nap elteltével kerítsünk sort.

A politúrozás sem ördöngösség, ám ez már sokkal nagyobb figyelmet, kitartást és némi szakértelmet is igényel. Az tény, hogy ez illik leginkább a tonettszékekhez, viszont munkaigényessége és a fényezett felületek kényessége miatt valószínűleg kevesen választanák ezt a hagyományos bútorfényezési módot. Végezetül még néhány tanács a nádazott székekhez. Ezeket régen egyedileg nádazták, erről az üléskorpusz aljazásában fellelhető lyuksor árulkodik. Ha az üléskeret masszív, és elbír egy 8´8 mm-es hornyolást, akkor kész nádszövetből kiszabott, s a keretre feszített nádhuzattal is elláthatjuk az ilyen széket, bár akkor már kevésbé mondható "valódinak". A horonyba ragasztott nádszövetet a horonyba vert és be is ragasztott szegélyléccel kell lefogni. A benedvesített fonat száradás közben kifeszül. Híg lakkal átkenve vízhatlanná tehető és tovább is tart. Ezzel eredeti jellegzetességét is megtarthatjuk, s részben a nádfűzés költségét is megtakaríthatjuk. Ily módom sok munkával ugyan de eredeti szépségű tonettszékekkel rendezhetjük be pl. az étkezőnket. – Csodálatos érzés, ha valami szép bukkan elő a több évtizedes kulimász alól, – búcsúzik tőlünk Benkő Dániel – de annál nincs örömtelibb érzés, mint mikor birtokba is veszem munkám eredményét. Úgy érzem mintha én csináltam volna, még akkor is ha ez természetesen nem igaz. Újjászületésüknél Benkő Dániel "bábáskodott". Székeihez gratulálunk, s reméljük, hogy tanácsai alapján mások is követik példáját!

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tonettszék, tonett, szék

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Multifunkciós bútorok

Az soha sem hátrány, ha valami több, mint aminek első ránézésre gondolnánk. A gond a fordítottjával van. Főleg kis lakásban előnyös, ha egy bútordarab több mindent tud, mint ami a nevében szerepel....


Madár- és denevérbarát épületmunkák

A lakástulajdonosok, kivitelezők gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a védett állatokat érintő épületmunkák természetvédelmi hatósági engedélyeztetést is igényelnek! Ennek elmulasztása...