Tuningolni amit lehet

A múltkoriban megkérdezték, hogy mennyi idő alatt készítem el a modelljeimet, és a 3-6 hónapos "futamidőn" kissé meghökkentek. Mi tagadás, sokat bíbelődöm a részleteken, s egy-egy új megoldás kiagyalásához bizony sok idő kell, a megvalósításáról már nem is beszélve. Új autóimba pedig már "szériatartozékként" építem be, amit egyszer megoldottam. Így azután érthető, ha az új modellek egyre hosszabb idő alatt készülnek el, hiszen a típusonként változó egyedi részletek is jócskán adnak tuningolási feladatot. Az újabbak közül szeretnék most néhányat bemutatni a téma iránt érdeklődő társaimnak.

Először is szeretnék visszautalni a szeptemberi számban megjelent cikkben még csak lehetőségként említett '78-as Corvett felnyitható fényszórójára. Azóta már ennek a sportkocsinak (1) ikerlámpás fényszórói is valóságosan kiemelkednek a karosszériából. Nem könnyű megvalósítani, viszont ezzel – no meg a nyitható ajtóival, bőr huzatú utasterével, "bekanócolt" motorjával – a szép vonalvezetésű autómodell (2) simán lekörözi szériatársait. A lámpatesteket ennél a modellnél csak mélyített körvonal jelöli. Az igazi autón a sík lámpafedelek alá közvetlenül csatlakoznak az ikerfényszórós lámpák, amelyeket a modellen magamnak kellett elkészíteni. Kiemelésüket bonyolítja, hogy a lámpák kb. 10 fokos szögben "hátranyilazottak", s ennek ellenére egyszerre kell felnyílniuk. A kimetszett lámpafedeleket ezért most a hátsó élükre ragasztott huzaltengellyel tettem kifordíthatóvá. A lámpatestek armatúráját 1 mm-es sztirol-lemezből kivágott darabokból ragasztgattam össze, majd az aljára ragasztottam fel az acélhuzalból készült apró mozgatókulisszát.

A hornyolt kulisszadarabok az alsó fedőlapok elejére kerültek, s bennük 0,7 mm-es acélhuzal köti össze a két lámpát. Az acélhuzalra – a két lámpatest közé – egy műanyag lécekből összeragasztott mozgatókar is csatlakozik, amely egy 2 mm vastag megvezető lapot fog közre (A). E rúddal lehet a lámpákat fel-le mozgatni, s a karosszériából kiforduló lámpák (3) így is maradnak, míg kezünkkel le nem nyomjuk valamelyiket (4). A lámpaüvegeket felmelegített csődarabbal 1 mm-es cellonlapból vágtam ki, majd szike hegyével karcoltam stilizált mintázatot a hátoldalukba. A reflektorokat vastagabb alufóliából egy paraboloid alakúra munkált rézrúd, s egy keményfatömbbe fúrt lyuk segítségével préselve alakítottam ki. Előbb a fényvető reflektorokat ragasztottam a lámpatestekbe, majd eléjük az üvegeket. A pillanatragasztó azonban kis híján tönkretette a munkámat, mert gőzei kis idő múlva homályossá tették a lámpa belsejét. Ezen színtelen lakkos kezeléssel igyekeztem segíteni, de ez is csak fél sikert eredményezett. (Az üvegeket és a fém paraboloidokat ki kell majd cserélnem, beragasztásukhoz pedig jóval gondosabban adagolt ragasztót fogok használni.)

Kedvenc témáim közé tartoznak a futóművek.
Tuningolásuk igen sokszínű feladat, különösen az igen kedvező árfekvésű AMT modelleknél lehet jó eredményeket elérni. A gyártó ugyanis elég lezseren oldja meg e fontos részegységet, s "magas labdáit" elég könnyű lecsapni, azaz jobban megoldani. Az ún. fix tárcsán forgó felnik mindig lötyögnek, ez pedig a kerekeken nagyon is meglátszik. A megoldás: keresni kell két egymásba illő, vékonyfalú csövet, s ezeket a tengelyvégre, illetve a tárcsa furatába kell ragasztani, így már kotyogásmentes lesz a futásuk. A tárcsát középen át szoktam fúrni, s a tengelyre húzva e lyuk alapján a tengelybe is furatot készítek, majd a tárcsát egy apró csavarral vagy beragasztott szegeccsel biztosítom leesés ellen. A gumis felnit ezt követően a kerékagy szerepét betöltő tárcsára ragasztom fel (B).

A kereket természetesen centrírozom, s csak azután hagyom a ragasztást megszilárdulni. A centrírozást az éppen szilárdulni kezdő kötésnél a legideálisabb elvégezni, mégpedig vízszintesen forgatott keréken. A beállított kereket ebben a helyzetében is hagyom megkötni. Hasonló megoldásokat célszerű más márkájú modelleken is végezni, ahol a kerékagyak tengelycsapjain futó kerekek erősen lötyögnek. E célra nagyon jól használhatók a régi teleszkópos antennák krómozott csövei vagy a rézcsöves golyóstollbetétek denaturált szesszel történt kimosásuk után. A felnik tengelyre rögzítéséhez apró tűszegek is megfelelnek, ha a fejük alá vékony lemezből kivágott alátétet helyezünk. A "bekanócolt" motorterek valóságosabbá teszik a modelleket (5), ám készítőjének gyakorta okoz gondot e vezetékek, tömlők nem megfelelő mérete. Jómagam eleinte többeres, hajlékony bekötővezetékeket használtam e célra, ám a többeres huzalsodratról nehéz eltávolítani sérülés nélkül a műanyag burkolatot.

Újabban inkább vékony, egyeres rézvezetéket kopasztok meg, mert a burkolatot ezekről könnyebb lehúzni, s közben még a vezeték anyaga is kiegyenesedik. A műanyag köpenyek vastagságát azonban az esetek nagy többségében húzással vagyok kénytelen csökkenteni. Némelyik anyag a húzás következtében maradandóan vékonnyá válik, mások elvékonyodnak ugyan, de idővel összehúzódnak, közben kissé "visszahíznak", s vannak amelyek úgy viselkednek, mint a gumiszál. Ez utóbbiaknál érdemes egy lécpárból összeütött tömlőnyújtó "ollót" használni. A két hosszú szár hasítékába erősített tömlőanyagot fokozatosan, egyre jobban feszítve nyújtom meg, majd forró vizet folyatok rá. A meglágyult anyag könnyen nyújtható, s hideg vízzel lehűtve elvékonyított alakját meg is tartja, csak újabb melegítés hatására húzódik megint össze.

Alapanyagként használhatók a tönkrement fülhallgató zsinórok kioperált, vékony érvezetékei, s a telefonosok által használt vezetékek is. Az elvékonyított vezetékburkolatot azonban nehéz ráhúzni a vaskosabb csapokra, ezért felmelegített acélszeg hegyével tágítom ki a végüket, vagy egy nagyobb átmérőjű kis darabot húzok rájuk, s azt ragasztom a csapra. Egy probléma azonban mindegyikkel van, nevezetesen, hogy ezek színesek, autókhoz pedig többnyire narancs-, szürke-, de főként fekete színű kábelburkolatokra van szükség. Ezen sem nehéz változtatni, a vékony tömlők palástját alkoholos filctoll vastag, felhasított hegyén áthúzva könnyű feketére festeni. Arra kell csak nagyon vigyázni, hogy beszereléskor oldószeres, ragasztós csipesszel ne érjünk hozzá, s más módon se sértsük fel a felületüket, mert a fekete máz elég sérülékeny. A kihúzott, többeres vezetéket pedig egyenletesen megsodorva különféle méretű fémharisnyás tömlők helyettesítésére, vagy ún. gégecsöves vezetékburkolatok imitálására használom. Hja, nem árt, ha a modellező agyafúrt és ismeri az anyagokat amelyekkel dolgozik. Teljesen mindegy, hogy trükkjeit mi motiválta vagy kitől leste el, csak az eredmény a fontos! De azért jó, ha nem mindent magunknak kell kiagyalnunk, s remélem megírt ötleteim is jól jönnek néhány társamnak.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

3D nyomtatás

A 3D, vagyis háromdimenziós nyomtatás ma már nem egy elképzelés, vagy létező, de csak a gazdagok számára elérhető lehetőség. A technika itt van a mindennapjainkban, és sok helyen használják is,...


Egyéni dísztárgyak

Az otthonát mindenki igyekszik különféle dísztárgyakkal sajátosan egyedivé tenni. A készen vásároltak persze igényes darabok, ám ezek mellett a saját személyes élményeinkre utaló tárgyakkal is...