Tuningolni amit lehet

A múltkoriban megkérdezték, hogy mennyi idő alatt készítem el a modelljeimet, és a 3-6 hónapos "futamidőn" kissé meghökkentek. Mi tagadás, sokat bíbelődöm a részleteken, s egy-egy új megoldás kiagyalásához bizony sok idő kell, a megvalósításáról már nem is beszélve. Új autóimba pedig már "szériatartozékként" építem be, amit egyszer megoldottam. Így azután érthető, ha az új modellek egyre hosszabb idő alatt készülnek el, hiszen a típusonként változó egyedi részletek is jócskán adnak tuningolási feladatot. Az újabbak közül szeretnék most néhányat bemutatni a téma iránt érdeklődő társaimnak.

Először is szeretnék visszautalni a szeptemberi számban megjelent cikkben még csak lehetőségként említett '78-as Corvett felnyitható fényszórójára. Azóta már ennek a sportkocsinak (1) ikerlámpás fényszórói is valóságosan kiemelkednek a karosszériából. Nem könnyű megvalósítani, viszont ezzel – no meg a nyitható ajtóival, bőr huzatú utasterével, "bekanócolt" motorjával – a szép vonalvezetésű autómodell (2) simán lekörözi szériatársait. A lámpatesteket ennél a modellnél csak mélyített körvonal jelöli. Az igazi autón a sík lámpafedelek alá közvetlenül csatlakoznak az ikerfényszórós lámpák, amelyeket a modellen magamnak kellett elkészíteni. Kiemelésüket bonyolítja, hogy a lámpák kb. 10 fokos szögben "hátranyilazottak", s ennek ellenére egyszerre kell felnyílniuk. A kimetszett lámpafedeleket ezért most a hátsó élükre ragasztott huzaltengellyel tettem kifordíthatóvá. A lámpatestek armatúráját 1 mm-es sztirol-lemezből kivágott darabokból ragasztgattam össze, majd az aljára ragasztottam fel az acélhuzalból készült apró mozgatókulisszát.

A hornyolt kulisszadarabok az alsó fedőlapok elejére kerültek, s bennük 0,7 mm-es acélhuzal köti össze a két lámpát. Az acélhuzalra – a két lámpatest közé – egy műanyag lécekből összeragasztott mozgatókar is csatlakozik, amely egy 2 mm vastag megvezető lapot fog közre (A). E rúddal lehet a lámpákat fel-le mozgatni, s a karosszériából kiforduló lámpák (3) így is maradnak, míg kezünkkel le nem nyomjuk valamelyiket (4). A lámpaüvegeket felmelegített csődarabbal 1 mm-es cellonlapból vágtam ki, majd szike hegyével karcoltam stilizált mintázatot a hátoldalukba. A reflektorokat vastagabb alufóliából egy paraboloid alakúra munkált rézrúd, s egy keményfatömbbe fúrt lyuk segítségével préselve alakítottam ki. Előbb a fényvető reflektorokat ragasztottam a lámpatestekbe, majd eléjük az üvegeket. A pillanatragasztó azonban kis híján tönkretette a munkámat, mert gőzei kis idő múlva homályossá tették a lámpa belsejét. Ezen színtelen lakkos kezeléssel igyekeztem segíteni, de ez is csak fél sikert eredményezett. (Az üvegeket és a fém paraboloidokat ki kell majd cserélnem, beragasztásukhoz pedig jóval gondosabban adagolt ragasztót fogok használni.)

Kedvenc témáim közé tartoznak a futóművek.
Tuningolásuk igen sokszínű feladat, különösen az igen kedvező árfekvésű AMT modelleknél lehet jó eredményeket elérni. A gyártó ugyanis elég lezseren oldja meg e fontos részegységet, s "magas labdáit" elég könnyű lecsapni, azaz jobban megoldani. Az ún. fix tárcsán forgó felnik mindig lötyögnek, ez pedig a kerekeken nagyon is meglátszik. A megoldás: keresni kell két egymásba illő, vékonyfalú csövet, s ezeket a tengelyvégre, illetve a tárcsa furatába kell ragasztani, így már kotyogásmentes lesz a futásuk. A tárcsát középen át szoktam fúrni, s a tengelyre húzva e lyuk alapján a tengelybe is furatot készítek, majd a tárcsát egy apró csavarral vagy beragasztott szegeccsel biztosítom leesés ellen. A gumis felnit ezt követően a kerékagy szerepét betöltő tárcsára ragasztom fel (B).

A kereket természetesen centrírozom, s csak azután hagyom a ragasztást megszilárdulni. A centrírozást az éppen szilárdulni kezdő kötésnél a legideálisabb elvégezni, mégpedig vízszintesen forgatott keréken. A beállított kereket ebben a helyzetében is hagyom megkötni. Hasonló megoldásokat célszerű más márkájú modelleken is végezni, ahol a kerékagyak tengelycsapjain futó kerekek erősen lötyögnek. E célra nagyon jól használhatók a régi teleszkópos antennák krómozott csövei vagy a rézcsöves golyóstollbetétek denaturált szesszel történt kimosásuk után. A felnik tengelyre rögzítéséhez apró tűszegek is megfelelnek, ha a fejük alá vékony lemezből kivágott alátétet helyezünk. A "bekanócolt" motorterek valóságosabbá teszik a modelleket (5), ám készítőjének gyakorta okoz gondot e vezetékek, tömlők nem megfelelő mérete. Jómagam eleinte többeres, hajlékony bekötővezetékeket használtam e célra, ám a többeres huzalsodratról nehéz eltávolítani sérülés nélkül a műanyag burkolatot.

Újabban inkább vékony, egyeres rézvezetéket kopasztok meg, mert a burkolatot ezekről könnyebb lehúzni, s közben még a vezeték anyaga is kiegyenesedik. A műanyag köpenyek vastagságát azonban az esetek nagy többségében húzással vagyok kénytelen csökkenteni. Némelyik anyag a húzás következtében maradandóan vékonnyá válik, mások elvékonyodnak ugyan, de idővel összehúzódnak, közben kissé "visszahíznak", s vannak amelyek úgy viselkednek, mint a gumiszál. Ez utóbbiaknál érdemes egy lécpárból összeütött tömlőnyújtó "ollót" használni. A két hosszú szár hasítékába erősített tömlőanyagot fokozatosan, egyre jobban feszítve nyújtom meg, majd forró vizet folyatok rá. A meglágyult anyag könnyen nyújtható, s hideg vízzel lehűtve elvékonyított alakját meg is tartja, csak újabb melegítés hatására húzódik megint össze.

Alapanyagként használhatók a tönkrement fülhallgató zsinórok kioperált, vékony érvezetékei, s a telefonosok által használt vezetékek is. Az elvékonyított vezetékburkolatot azonban nehéz ráhúzni a vaskosabb csapokra, ezért felmelegített acélszeg hegyével tágítom ki a végüket, vagy egy nagyobb átmérőjű kis darabot húzok rájuk, s azt ragasztom a csapra. Egy probléma azonban mindegyikkel van, nevezetesen, hogy ezek színesek, autókhoz pedig többnyire narancs-, szürke-, de főként fekete színű kábelburkolatokra van szükség. Ezen sem nehéz változtatni, a vékony tömlők palástját alkoholos filctoll vastag, felhasított hegyén áthúzva könnyű feketére festeni. Arra kell csak nagyon vigyázni, hogy beszereléskor oldószeres, ragasztós csipesszel ne érjünk hozzá, s más módon se sértsük fel a felületüket, mert a fekete máz elég sérülékeny. A kihúzott, többeres vezetéket pedig egyenletesen megsodorva különféle méretű fémharisnyás tömlők helyettesítésére, vagy ún. gégecsöves vezetékburkolatok imitálására használom. Hja, nem árt, ha a modellező agyafúrt és ismeri az anyagokat amelyekkel dolgozik. Teljesen mindegy, hogy trükkjeit mi motiválta vagy kitől leste el, csak az eredmény a fontos! De azért jó, ha nem mindent magunknak kell kiagyalnunk, s remélem megírt ötleteim is jól jönnek néhány társamnak.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


Egyéni dísztárgyak

Az otthonát mindenki igyekszik különféle dísztárgyakkal sajátosan egyedivé tenni. A készen vásároltak persze igényes darabok, ám ezek mellett a saját személyes élményeinkre utaló tárgyakkal is...