Natúrfa-szett fürdőszobába

A családi otthonok legtöbbjében a fehér szín uralja a fürdőszobát. Egyrészt mert egy időben ez volt a divat, másrészt pedig az egyébként hibátlan csempeburkolatot csak a szín és minta megváltoztatása miatt túl költséges lenne kicserélni. A helyiségen belüli monotóniát remekül feloldhatjuk természetes faanyagból készített berendezési tárgyakkal, pl. a mosdót keretező fa asztallappal, egy fenyőkeretbe foglalt tükörrel, esetleg nádfonat-betétes szennyesládával (címkép). Tükörre mindenképpen szükség van, és a szennyesláda sem haszontalan darab, kiválthatja a régi műanyagból készültet.

Fakeretbe foglalt tükör

Elkészítéséhez szükségünk lesz egy nagyobb, kerek tükörre. Ezt készen is megvásárolhatjuk, de az általunk megadott méretre üvegessel is levágathatjuk. Nem baj, ha alakja nem lesz kör alakú, a sokszög oldalú is megfelel céljainknak. A tükör átmérője kb. 600 mm legyen, a keret pedig legalább 20 mm széles horonnyal fogja körül a szélét. Ez legyen a keret belső átmérője, a külsőt pedig legalább 100-140 mm-rel vegyük nagyobbra. Kialakításához 20-25 mm vastag deszkára lesz szükségünk, amiből négy azonos hosszúságút szabjuk le. A deszkákat gérbe vágott végükkel ragasszuk egymáshoz, így alakítjuk ki a négyzetes magidomot. A keretdarabok gérbe vágott végeit két-két köldökcsappal megerősítve ragasszuk össze, elmozdulás ellen pedig gyorsszorítókkal rögzítsük. A négyzetes magidomot fektessük sík lapra, egyenes vonalzóval jelöljük meg az átlók metszéspontjában a keret külső és belső körének középpontját.

A kontúr megrajzolásához lécből kialakított alkalmi rúdkörzőt használjunk (1), a zsineg szárú körző ugyanis megnyúlhat meghúzásakor, a körívek pedig nem lesznek szabályosak és koncentrikusak. A nyers, négyzetes keret mindkét oldalát csiszoljuk síkba, majd lyukfűrészgéppel vágjuk kis a külső körívet, ezt követően pedig – már sokkal körültekintőbben – a belsőt ívet is (2). A külső él simára csiszolásához érdemes egy homorú ívű csiszolófát készíteni, a belsőhöz megteszi valamelyik belülről levágott hulladék fadarab is (3). A csiszolópapírt ajánlatos a csiszolósablonok élére ragasztani, mert így nem fog elcsúszni használat közben. A körívek kiigazítása, simára csiszolása után következhet a külső élek lekerekítése. Ezt felsőmarógéppel a legkönnyebb elvégezni, de a sarkok ráspollyal történő lecsapása után kézi csiszolással is egyenletes lekerekítést alakíthatunk ki. A nyers keretet fektessük sík lapra, jelöljük be a tükörlap helyét, majd 3 mm-es rétegelt lemezre is másoljuk át a kontúrját, de attól 20 mm-rel nagyobb, szabályos korongot vágjunk ki a falemezből.

A keret belső élén jelöljük be a tükör és a hátlap együttes vastagságát, majd marjuk, ill. véssük ki a számunkra szükséges süllyesztéket. Ennek mélysége legkevesebb 8 mm legyen. A vésett süllyeszték felületét is csiszoljuk simára, majd vágjuk ki a tükröt hátulról lefedő rétegelt lemezkorongot is. Mindkettőt próbáljuk a fakeretbe helyezni, s a szükséges igazítások elvégzése után eresszük be a keretet lenolajkencével. Finom átcsiszolás, portalanítás után következhet a vékony, színtelen lakkrétegek felfújása, majd a tükör keretbe erősítése. E művelethez apró kis faékeket és vékony szegeket használjunk. Legalább három helyen rögzítsük a tükröt, majd a kis faékek síkba munkálása után szegeljük fel a kencével beeresztett hátlapot a tükörkeret hátoldalára. Végül hajtsunk a keretbe két kisebb szemescsavart, s ezeket többszörösen lecsomózott végű erős zsineggel kössük össze, és amivel tükrünket már a falon kiszemelt helyére is akaszthatjuk.

Nádazott szennyesláda

A káva vázához 20x60 mm-es lécekre, 10-15 mm széles félkör keresztmetszetű vagy 10 mm-es lekerekített saroklécekre lesz szükségünk. Lehetőleg azonos tónusú és hasonló erezetű léceket válogassunk össze, mert csak ezekből lehet egységesnek tűnő kávavázat összeállítani. A lécekből két-két azonos felépítésű, de kissé eltérő szélességű oldalkereteket kell készítenünk. Az hossztartó elemeket egy-egy hevederléccel kössük össze. Vigyázzunk, az alsók 33 mm-rel a padló síkja fölé kerüljenek! A sarokkötéseket köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk. A lábak belső lekerekítését lyukfűrésszel kanyarítsuk ki (4), majd a láda tetejét is állítsuk össze, a kereteket pedig csiszoljunk simára. Következő lépésben a fenéklap hornyát, és a nádszövet rögzítéséhez szükséges aljazást alakítsuk ki az összes kereten. A fenéklap hornya 5-6 mm mély és a lap vastagságához igazodó méretű legyen. A két keskenyebb keret alsó hevederén teljesen végigfut a horony, a szélesebbeken azonban nem. A nádazáshoz 1,5-2 mm mély, 10 mm széles aljazások szükségesek, amelyeket kézi vésővel (5) vagy felsőmarógéppel mélyíthetünk az oldalkeretekbe.

A nádszövetet éles ollóval szabjuk pontosan méretre, majd feszesre húzva tűzőgéppel rögzítsünk a fészkükbe (6). A tűzőkapcsokat simára csiszolt, gérbe vágott, félkör keresztmetszetű lécekkel fedjük le. A léceket előfúrás után (7) – diszperziós ragasztóval is megkenve – vékony, bognárfejű szegekkel rögzítsük a nádszövet szélei fölé. A tetőajtót is nádazzuk be, majd csavarozzuk fel rá a sárgarézből készült csuklópántokat. Végül a négy keretet eresszük be, lakkozzuk le, s oldalanként négy köldökcsappal megerősítve rögzítsük egymáshoz, közben a fenéklapot is csúsztassuk a helyére. A lábak alá ragasszunk műanyagból készült csúsztató korongokat, s az elkészült szennyesládát máris a helyére állíthatjuk. Tanácsként még csak annyit, hogy a nádszövet helyett használhatunk préselt bambuszfonatot, porfúvott festésű perforált lemezt, műanyag szúnyoghálót is, a faanyag jellegét pedig pácolással sötétebb tónusúra is változtathatjuk.