Nekünk csak az emelőgép elvét célszerű követnünk, állványszerkezete azonban ne legyen 160 mm-nél magasabb. A vázhoz 10´15, 5´10, 5´15 mm-es léceket, különféle vastagságú rétegelt lemezeket, a fogaskeréktengelyekhez 8, 12 mm átmérőjű köldökcsap rudakat és menetes rudakat használjunk fel. A munkát a leglényegesebb szerkezeti elemmel, a csigahajtás kialakításával kezdjük el. A vastag farúd palástjára 1,5 mm-es alumínium huzalpárból hajlítsunk szorosan egymás mellé kis emelkedésű meneteket. Az egyik huzalt rögzítsük, majd a másikat távolítsuk el. A huzalmenetet pillanatragasztóval rögzítsük a farúdra, s menetemelkedésével azonos szögben, két 56 mm átmérőjű fakorongra másoljuk át a fogak vonalát. A fogakat fűrészeljük be, majd tűreszelővel mindegyik élét kerekítsük le. A csigahengert meghajtó nagy fogaskereket rétegelt lemezből kivágott korongból alakítsuk ki, majd a szélére fúrt lyukkoszorúba ragasszunk 1,5´13 mm-es, legömbölyített végű huzalcsapokat. A koronakereket meghajtó kis fogaskerék hatos osztású, csapfogazású legyen.
Ezután állítsuk össze a meghajtószerkezet vázát. A hátsó, nagy koronakereket tartó keretet csapozva rakjuk össze. Közbenső hevedereire erősítsük fel a meghajtó kis fogaskerék tengelyét rögzítő alsó bakot és a felső vízszintes hevederlécet, majd ideiglenesen fogassuk fel a két oldalsó merevítő vázelemeket. A két középső támoszlopra húzzuk fel a csúszótömbökkel kiegészített, s menetes furatokkal ellátott emelőgerendát. E darab közepére ragasszuk fel a kinyúló oszloptámot, majd a csigahajtás tengelyét tartó léckertet is állítsuk össze, s erősítsük az alsó pallóalapra. A két csigakerékre ragasszuk fel a felső menetes emelőrudat, alul pedig a hosszú fatengelyt. Erre még erősítsünk fel egy-egy nagy fogú fogaskereket, pl. órából kiszereltet, és az emelőgerendát megemelve illesszük mindegyiket a helyére. Próbaként forgassuk meg az emelőművet, és a szükséges apró igazítások elvégzése után minden darabot rögzítsünk szilárdan a helyére.
Most már csak a görgős plató és az azt mozgató fogazott élű pallót kell kialakítanunk. A fogazott részt igénytelenebb kivitel esetén egy-egy hosszanti horony is helyettesítheti, ám türelmes munkával a meghajtó fogaskerekek foga által "kijelölt" osztású fogakat tűreszelővel is kialakíthatjuk. A görgős platót egy vastagabb falapból és csaposra esztergált végű farudakból építsük össze. Az oszloptám tömbjét, a fogazott pallót és a görgőket közrefogó csapszegtámokat keményfából formáljuk meg, s miután e darabokat is a helyükre ragasztottuk, már csak a főpróba van hátra. Oszlopként esztergált fadarabot helyezzünk a görgős kis kocsira, s a küllős kereket megforgatva hozzuk mozgásba a szerkezetet. A kisebb pontatlanságokat igazítsuk ki, majd az emelőgépnek készítsünk 10-15 mm vastag rétegelt lemezből alaplapot, a porosodás ellen pedig üveglapokból öszszeragasztott burával védhetjük ezt az érdekes művet. Ha igényesen készítettük el, akkor feltétlenül megérdemli ezt a hosszú távú gondoskodást.




%20300%20index.jpg)
A reneszánsz kor legzseniálisabb
művésze kétségkívül Leonardo da Vinci
volt. Sokoldalúságára jellemző, hogy
kiváló mérnök is volt. Számos gépet
szerkesztett, hogy nagy volumenű tervei
megvalósítását megkönnyítse. A firenzei
Tudománytörténeti Múzeum anyaga ötven
Leonardo da Vinci gép 1:20 léptékű
modelljét őrzi, többek között a képen
bemutatott oszlopemelőt is, melynek
eredetijével feltehetően a firenzei Santa
Maria Katedrális oszlopait állították a
helyükre. Az eredeti da Vinci féle emelő
mai számítások szerint 1 tonnás
blokkokat is képes volt a talpára állítani. A híres művész saját kezű rajza (1) alapján
készítették el módosításokkal a monumentális emelő impozáns közel 2,5 méteres
modellváltozatát (2). Ezek alapján pedig érdekes feladat egy hasonló, saját modell
(rajz) elkészítése, amely nemcsak érdekes szobadísz, de valóban működő modellként
is megállja helyét.
Cikk elejére
