Lágy víz - kemény víz

A lágy és a kemény vizet már a rómaiak is megkülönböztették, bár kémiája még ismeretlen volt. Ma már kevesen tudják, hogy a mai elnevezés a XIX. századi mosodai iparból származik: ugyanis a vízben lévő kalcium és magnézium a szappannal egy vízben nem oldódó vegyületet alkot. Ez rátapad a mosott ruhára és vasaláskor megolvadva, majd a szálakon újból kidermedve olyan hatást kelt, mintha a ruhát kikeményítették volna. A hazai vizek legnagyobb problémája az, hogy meglehetősen kemények.

Mi okozza a víz keménységét?

A víz keménységét a benne oldott alkáli földfémek, kalcium (Ca), magnézium (Mg) hidrokarbonátjai és más sói, okozzák. A hazai viszonylatban a szikes nátrium-hidrokarbonátós vizek is jellemzőek. A víz keménységét az ún. összes keménység (ÖK)értékkel jellemzik a vízmintákban. Az összes keménység a vízben levő karbonátokból (karbonát keménység KK) és a nem karbonátok által okozott keménységből (nem karbonát keménység NKK) tevődik össze. A karbonátos kemény vizekből melegítés során kiválik az ún. vízkő, míg a nem karbonátosan kemény vizekből nem válik ki. Mindkét keménység a szappannal csapadékot képez. Lágy vízről akkor beszélünk, ha a víz kalciumot és magnéziumot nem, vagy csak keveset tartalmaz.

  • A kemény vízben oldott karbonátok kirakódnak a vízmelegítő berendezések (kazánok, cirkok, bojler stb.) csövein, ezzel lerontják azok fűtőhatását, eltömíti a csöveket, szélső esetben teljesen megtölti a bojlert a lerakodás;
  • A mosogatógépekben kicsapódnak a gép és az edények falán, foltosan száradnak az edények.
  • A mosógépekben a kemény víz hatására lerakódások keletkeznek, a fűtőszál tönkremegy.
  • A melegvizes csövekben, csapokon lerakodások szűkítik le a kifolyási keresztmetszetet.
  • A vízforralókban (kávé, teafőző) akár teljesen elzárja a kis átmérőjű csöveket, a gépet szétnyomja a gőz.
  • A kemény víztől, fürdés, mosdás után kellemetlenül viszket a bőrünk.
  • Mosásnál jóval több szappan, mosószer szükséges.
  • Ezzel szemben az ún. lágy vizekben (3-5 nk°) kevés az oldott karbonát, így nincs minek lerakódnia, nem jelentkezik az edényeken a "vízkő", kellemes bennük tisztálkodni.

A kemény víz lágyítására szolgálnak a hagyományos és a kabinetes vízlágyító berendezések. Ennek a kémiai úton történő vízlágyítási eljárásnak a lényege az, hogy a vizeink keménységét okozó kalcium- és magnéziumsókat, illetve azoknak a vízben oldott ionjait, nátrium (konyhasó) ionokra cseréli ki. Ezzel a módszerrel a vizet 0,1 nk° érték alá lágyíthatjuk.
A berendezés egy vegyszerálló műanyag tartályba (reaktorba) elhelyezett, nagy aktív felületű ioncserélő gyantatöltetből áll. Maga az ioncserélés a gyantatölteten átfolyva történik. Ezen a tölteten folyik át a kemény víz, majd eközben a konyhasóoldatból származó Na-ionokkal felcseréli a keménységet okozó kalcium-, magnéziumsó ionjait. Az innen elfolyó víz már nem okoz vízkövesedést.

Honnan tudjuk, hogy kimerült az ioncserélő?

Az ellenőrzésre különféle gyorsteszteket lehet használni. A gyorstesztek színváltozással jelzik a gyanta kimerülését. A kimerülés nyomon követhető a vízórával is, ha ismert a használt nyersvíz keménysége. A regenerálás a korszerű berendezésekben automatikusan történik.
A regenerálás során a berendezésen átáramló konyhasó oldat az ioncserélő gyanta felületén megkötött a kalcium, magnézium ionokat, nátrium ionokra cseréli. A felesleges ionokat automatikusan leöblíti. A regenerálás és öblítés célszerűen a legkisebb vízfogyasztás, azaz az éjszakai órákban automatikusan lezajlik. Így a gyantatöltet évekig használható.
A berendezés vízlágyító kapacitása a 0,2~1,5 m3/óra között változik a típustól függően. Ez havi 5~50 m3 fogyasztást jelent.A vízlágyító ivóvíz-minőségű vizet képes kezelni, a kezelendő víz vas; mangántartalma 0,1 mg/liter alatti lehet.

Elektromágneses vízlágyítás

A vízlágyítás másik lehetséges módja az elektromágneses impulzusokkal való vízlágyítás. Az erős elektromágneses mező megakadályozza a kalcium és magnéziumsó molekuláinak kristályosodását, ezzel a csőfalakra, szerelvényekre való vízkő (kikristályosodott kalcium és magnéziumsók) lerakódását. A mágneses mező mintegy szétrázza a kristályok szerkezetét, azokat kicsi, már kirakódni képtelen kristályokká alakítja. Ezek a kristályok oldatként maradnak a vízelosztó hálózatunkban. A módszer előnye, hogy változatlan vegyi összetételben tartja a felhasznált vizet, abból nem vonunk ki semmit, és semmit nem adagolunk a vízhez. A felhasznált elektromos áram mintegy közvetve fejti ki vízlágyító hatását.
A hálózatba átfolyó rendszerben lehet bekötni a berendezést 3/4"-11/2"-os menetes csatlakoztatással. A vízlágyító kapacitása 1,5~5,0 m3/óra, a felhasznált elektromos áram 100~250 W/óra.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kemény víz - lágy víz

Manapság divatos az egészségünk és a háztartási gépeink kapcsán a keményvizet, mint a fő bűnbakot emlegetni, ami az egészségünket veszélyezteti, gépeinket tönkreteszi, ezért mindenféle eszközzel...


Kerti tó, fürdőtó vízminősége

Egyre többen alakítanak ki olyan kerti tavat, ami némi nyári megmártózásra is lehetőséget ad amellett, hogy a kert dísze, és a párás mikroklíma őrzője. Míg a medencék vízminőségét különféle...