Lágy víz - kemény víz

A lágy és a kemény vizet már a rómaiak is megkülönböztették, bár kémiája még ismeretlen volt. Ma már kevesen tudják, hogy a mai elnevezés a XIX. századi mosodai iparból származik: ugyanis a vízben lévő kalcium és magnézium a szappannal egy vízben nem oldódó vegyületet alkot. Ez rátapad a mosott ruhára és vasaláskor megolvadva, majd a szálakon újból kidermedve olyan hatást kelt, mintha a ruhát kikeményítették volna. A hazai vizek legnagyobb problémája az, hogy meglehetősen kemények.

Mi okozza a víz keménységét?

A víz keménységét a benne oldott alkáli földfémek, kalcium (Ca), magnézium (Mg) hidrokarbonátjai és más sói, okozzák. A hazai viszonylatban a szikes nátrium-hidrokarbonátós vizek is jellemzőek. A víz keménységét az ún. összes keménység (ÖK)értékkel jellemzik a vízmintákban. Az összes keménység a vízben levő karbonátokból (karbonát keménység KK) és a nem karbonátok által okozott keménységből (nem karbonát keménység NKK) tevődik össze. A karbonátos kemény vizekből melegítés során kiválik az ún. vízkő, míg a nem karbonátosan kemény vizekből nem válik ki. Mindkét keménység a szappannal csapadékot képez. Lágy vízről akkor beszélünk, ha a víz kalciumot és magnéziumot nem, vagy csak keveset tartalmaz.

  • A kemény vízben oldott karbonátok kirakódnak a vízmelegítő berendezések (kazánok, cirkok, bojler stb.) csövein, ezzel lerontják azok fűtőhatását, eltömíti a csöveket, szélső esetben teljesen megtölti a bojlert a lerakodás;
  • A mosogatógépekben kicsapódnak a gép és az edények falán, foltosan száradnak az edények.
  • A mosógépekben a kemény víz hatására lerakódások keletkeznek, a fűtőszál tönkremegy.
  • A melegvizes csövekben, csapokon lerakodások szűkítik le a kifolyási keresztmetszetet.
  • A vízforralókban (kávé, teafőző) akár teljesen elzárja a kis átmérőjű csöveket, a gépet szétnyomja a gőz.
  • A kemény víztől, fürdés, mosdás után kellemetlenül viszket a bőrünk.
  • Mosásnál jóval több szappan, mosószer szükséges.
  • Ezzel szemben az ún. lágy vizekben (3-5 nk°) kevés az oldott karbonát, így nincs minek lerakódnia, nem jelentkezik az edényeken a "vízkő", kellemes bennük tisztálkodni.

A kemény víz lágyítására szolgálnak a hagyományos és a kabinetes vízlágyító berendezések. Ennek a kémiai úton történő vízlágyítási eljárásnak a lényege az, hogy a vizeink keménységét okozó kalcium- és magnéziumsókat, illetve azoknak a vízben oldott ionjait, nátrium (konyhasó) ionokra cseréli ki. Ezzel a módszerrel a vizet 0,1 nk° érték alá lágyíthatjuk.
A berendezés egy vegyszerálló műanyag tartályba (reaktorba) elhelyezett, nagy aktív felületű ioncserélő gyantatöltetből áll. Maga az ioncserélés a gyantatölteten átfolyva történik. Ezen a tölteten folyik át a kemény víz, majd eközben a konyhasóoldatból származó Na-ionokkal felcseréli a keménységet okozó kalcium-, magnéziumsó ionjait. Az innen elfolyó víz már nem okoz vízkövesedést.

Honnan tudjuk, hogy kimerült az ioncserélő?

Az ellenőrzésre különféle gyorsteszteket lehet használni. A gyorstesztek színváltozással jelzik a gyanta kimerülését. A kimerülés nyomon követhető a vízórával is, ha ismert a használt nyersvíz keménysége. A regenerálás a korszerű berendezésekben automatikusan történik.
A regenerálás során a berendezésen átáramló konyhasó oldat az ioncserélő gyanta felületén megkötött a kalcium, magnézium ionokat, nátrium ionokra cseréli. A felesleges ionokat automatikusan leöblíti. A regenerálás és öblítés célszerűen a legkisebb vízfogyasztás, azaz az éjszakai órákban automatikusan lezajlik. Így a gyantatöltet évekig használható.
A berendezés vízlágyító kapacitása a 0,2~1,5 m3/óra között változik a típustól függően. Ez havi 5~50 m3 fogyasztást jelent.A vízlágyító ivóvíz-minőségű vizet képes kezelni, a kezelendő víz vas; mangántartalma 0,1 mg/liter alatti lehet.

Elektromágneses vízlágyítás

A vízlágyítás másik lehetséges módja az elektromágneses impulzusokkal való vízlágyítás. Az erős elektromágneses mező megakadályozza a kalcium és magnéziumsó molekuláinak kristályosodását, ezzel a csőfalakra, szerelvényekre való vízkő (kikristályosodott kalcium és magnéziumsók) lerakódását. A mágneses mező mintegy szétrázza a kristályok szerkezetét, azokat kicsi, már kirakódni képtelen kristályokká alakítja. Ezek a kristályok oldatként maradnak a vízelosztó hálózatunkban. A módszer előnye, hogy változatlan vegyi összetételben tartja a felhasznált vizet, abból nem vonunk ki semmit, és semmit nem adagolunk a vízhez. A felhasznált elektromos áram mintegy közvetve fejti ki vízlágyító hatását.
A hálózatba átfolyó rendszerben lehet bekötni a berendezést 3/4"-11/2"-os menetes csatlakoztatással. A vízlágyító kapacitása 1,5~5,0 m3/óra, a felhasznált elektromos áram 100~250 W/óra.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Vízlágyítás és vízkőmentesítés

A természetben előforduló vizek mindig több-kevesebb oldott ásványi anyagot is tartalmaznak. Ez vonatkozik avezetékes ivóvizeinkre is, mivelezt is ezekből a természetes vizekből nyerjük. Az...


Kerti tó, fürdőtó vízminősége

Egyre többen alakítanak ki olyan kerti tavat, ami némi nyári megmártózásra is lehetőséget ad amellett, hogy a kert dísze, és a párás mikroklíma őrzője. Míg a medencék vízminőségét különféle...