Vízlágyítás, mint házi feladat

Ennek a "házi feladatnak" talán legfontosabb része a víz lágyítása. Miért van erre szükségünk? Nos az ivóvizet főleg kutakból esetleg forrásokból nyerjük, azaz ezek a vizek a föld alatti víztározó rétegekből, vagy azokon keresztül jutnak el hozzánk. A Föld édesvízkészlete a sós tengervízből a párolgás (természetes desztillálás) útján, mint nagyon lágy, kevés oldott anyagot tartalmazó, kissé savas folyadékként újul meg. A földfelszínre hullva, majd a talajba szivárogva a kőzetekből rengeteg ásványi anyagot old ki, és a feloldott anyagoktól, melyek zömmel kalcium, magnézium sók, ún. keményvizes oldattá alakul. A nagyobb folyókból - azok kavicsrétegén átszűrve - termelt vizek azonban lágyak. Hazánkban a kutak, források vize nagyrészt a keményvizes kategóriába tartozik. A vizeink zömét tehát lágyítani kell, a maradék is szűrésre, fertőtlenítésre kerül.
A vízművekben kezelt vizeket a természetes állapotú vízhez hasonlóvá teszik, de a kezelés és csővezetéken a fogyasztóhoz való eljutás során újból különféle minőségrontó anyagokat vesz fel a víz, majd így kerül hozzánk. Ezután következik a házi feladat, mely abból áll, hogy ezeket a vizeket minél tisztábbá, jobban felhasználhatóvá tegyük a magunk számára. A házi feladat elvégzéséhez kívánunk segítséget nyújtani cikkünkkel, mely a különféle házi víztisztító berendezések ismertetésével foglalkozik.

A feladat

"A vízcsapból folyó vizet tisztítsd meg a szennyező anyagoktól, lágyítsd 5 nk° alá, majd a kellemetlen ízeket, szagokat és mikroorganizmusokat távolítsd el belőle".

...és a megoldása

Kezdjük az elején. A vezetékes víz nevében benne van, hogy csővezetéken keresztül jut el a víz hozzánk. A csővezetékből homok, rozsda különféle törmelékek kerülnek a vízbe és onnan hozzánk felhasználókhoz. Ezeket a mechanikai jellegű szennyeződéseket, lebegőanyagnak nevezzük. Eltávolításukra különféle szűrők szolgálnak. Ezek a szűrők a rajtuk keresztül folyó vízből, a nagy aktív szűrőfelületük segítségével kiszűrik a különféle lebegőanyagokat. Két fő típusuk alakult ki, a cserélhető betétes szűrők, és a leöblíthető, visszamosható felületű szűrők.
A cserélhető betétes szűrők, a bejövő vezetékre szerelhető kialakításúak, a csatlakozó méretük a szokásos 1/2"-2"-os csőméretekhez igazodik. A csőcsatlakozást biztosító részbe, menetesen csatlakozik a szűrőbetétet tartó, többnyire átlátszó szűrőház. Ez a szűrőház, a vezeték lezárása után lecsavarható, ezután a benne található szűrőbetét, melynek anyaga polipropilén (PP), vagy rozsdamentes acél, lemosható, vagy ha szükséges, cserélhető. A korszerű szűrőbetétek 20~100 m pórusméretűek, azaz a milliméter századrésze nagyságú anyagrészecskéket is visszatartják a felületükön.
Megkülönböztetünk hideg és melegvíz szűrésére alkalmas szűrőket. A szűrők kapacitása 1~5 m3/óra között változik. A háztartásokban használt 6~13 bar-os nyomástartományban alkalmazhatóak ezek a berendezések (1).
A még korszerűbb szűrők a rajtuk keresztül vezetett vízáramlás irányának a megfordításával visszaöblíthetőek, a bennük felgyülemlett anyagok így 1~2 havonként eltávolíthatók a csatornahálózatba. Ezeket a szűrőket tehát a szűrőbetétek cseréje nélkül hosszú ideig használhatjuk. Kialakításuk hasonló az előzőekhez, vagyis menetesen csatlakoztathatóak a bejövő vezetékre. A szűrőfelület visszamosása egy kézzel nyitható csap elforgatása után történik. Ezeket a berendezéseket nagyobb vízfogyasztású helyekre érdemes beépíteni mivel 5~10 m3/napos átfolyó teljesítményűek. (Ez már társasház, üdülő vízfogyasztást jelent.)
A visszaöblíthető szűrők hidegvízre alkalmas kivitelben készülnek, 1,5~16 bar nyomástartományban alkalmazhatóak. A szűrőfelületük rozsdamentes acél, pórusméretük 100 m (2).
Ha a házi feladatot eddig készítettük el, akkor még csak közelítünk az elégséges érdemjegy felé, a legfontosabb feladat ugyanis ezután következik. Az előzményekben leírtuk, hogy mi okozza a vizeink keménységét, a kemény víz viszont a vízkőlerakódás fő okozója. A hideg vizes szelepek, csövek felületén is hamar kialakul ez az igen kemény réteg, ami a szelepek fennakadását, a csövek keresztmetszetének csökkenését okozza. A melegvizes berendezésekben hatványozottan jelentkezik a vízkőlerakódás, emiatt a cirko és a bojler fűtéséhez 30~40%-kal több energia is szükséges lehet. Az iparban a kazánokat ezért kell különlegesen lágy, ún. kazántápvízzel ellátni.
Nos ugyanezt kell nekünk is tennünk, azaz lágyítani kell a vizünket. A vízlágyítás családiházas méretekben hasonlóan történik az iparban alkalmazottakéhoz. Vagy kémiai úton lágyítjuk a vizet, vagy elektromosság segítségével fizikai úton érhetjük ezt el.
A kémiai úton történő vízlágyítás lényege az, hogy a vizeink keménységét okozó kalcium- és magnéziumsókat, illetve azoknak a vízben oldott ionjait, nátriumsó (konyhasó) ionokra cseréljük ki. Ezzel a módszerrel a vizet 0,1 nk° érték alá lágyíthatjuk.
Maga az ioncserélés a bemutatott berendezésben egy gyantatölteten átfolyva történik, konyhasóoldat felhasználásával. A berendezés egy vegyszerálló műanyag tartályba (reaktorba) elhelyezett nagy aktív felületű ioncserélő gyantatöltetből áll. Ezen a tölteten folyik át a kemény víz, majd eközben a konyhasóoldat ionjaival felcseréli a keménységet okozó kalcium-, magnéziumsó ionjait. Az innen elfolyó víz már nem okoz vízkövesedést. Az ioncserélő gyanta felületéről a kalcium-, magnéziumsókat a berendezés automatikusan leöblíti és egyúttal a szükséges nátrium (konyhasó) ionokat regenerálja. Ez a regenerálás és öblítés célszerűen a legkisebb vízfogyasztás időszakában, azaz az éjszakai órákban automatikusan lezajlik. Így a gyantatöltet évekig használható.
A berendezés kompakt kialakítású, a vezetékhálózatba 1"-os menetes csatlakozással köthető. A vízlágyító kapacitása a 0,2~1,5 m3/óra között változik a típustól függően. Ez havi 5~50 m3 fogyasztást jelent. A vízlágyító ivóvíz-minőségű vizet képes kezelni, a kezelendő víz vas-, mangántartalma 0,1 mg/liter alatti lehet. A berendezés 2,5~8 bar nyomástartományban üzemeltethető (3). Beszerelésénél javasoljuk valamilyen lebegőanyag szűrő alkalmazását a berendezés elé. Amenynyiben a lágyítandó víz vas-, mangántartalma 0,1 mg/l feletti, a víz előzetes vas-, mangántalanítása szükséges.
A vízlágyítás másik lehetséges módja az elektromágneses impulzusokkal való vízlágyítás (4). Az erős elektromágneses mező megakadályozza a kalcium- és magnéziumsó molekuláinak kristályosodását, ezzel a csőfalakra, szerelvényekre való vízkő (kikristályosodott kalcium- és magnéziumsók) lerakódását. A mágneses mező mintegy szétrázza a kristályok szerkezetét, azokat kicsi, már kirakódni képtelen kristályokká alakítja. Ezek a kristályok oldatként maradnak a vízelosztó hálózatunkban.
A módszer előnye, hogy változatlan vegyi összetételben tartja a felhasznált vizet, abból nem vonunk ki semmit, és semmit nem adagolunk hozzá. A felhasznált elektromos áram mintegy közvetve fejti ki vízlágyító hatását. A hálózatba átfolyó rendszerként lehet bekötni a berendezést 3/4"-1 1/2"-os menetes csatlakoztatással. A vízlágyító kapacitása 1,5~5 m3/óra, a felhasznált elektromos áram 100~250 W/óra.
Aki nagyon jó házi feladatot kíván készíteni, az a mosógépekben használt vizet, az (osztályelsőként Németország, Svájc külön erre a célra újrahasznosított ivóvizet!) poly-foszfáttal lágyítja. Ezt az anyagot a mosógép elé szerelt egyszerű átfolyásos műanyagházas adagolóval lehet a mosógépbe juttatni. A felhasznált adalékanyag miatt ezt a vizet ivásra nem lehet használni, de például a nagyon környezetbarát módon kialakított hálózatokon ezzel a használt mosóvízzel lehet a WC-t öblíteni.
A lágyítás megoldásával a házi feladatunk 4-esre áll. Az 5-ös illetve *5-ös feladatmegoldáshoz azonban a felhasznált víz csírátlanítása is hozzátartozik. Aki például aktív szén abszorbens szűrővel kívánja a felhasznált vizet kezelni, az ezzel megszüntetheti a víz kellemetlen ízét és szagát, eltüntetheti a víz szervesanyag-tartalmát, kiszűrheti a maradék klórt és haloform vegyületeket a vízből.
Az aktív szén abszorbens szűrő berendezés az ivásra, főzésre felhasználandó hideg vizes vezetékszakaszba, egyszerű átfolyó rendszerben köthető. A berendezések a konyhai hidegvízcsapra, vagy közvetlenül a kifolyóra szerelhetők. A rajtuk átfolyó víz a mintegy 30 m3 aktív felületű ezüsttel impregnált aktív szén betéten áthaladva megtisztul a fenti kellemetlen anyagoktól is, így fogyasztásra különösen alkalmassá válik. A szűrőbetétet a fagytól védeni kell, kimerülése és cseréje kétévenként esedékes. A bemutatott berendezés 250 l/óra átfolyó teljesítményű 6 bar nyomástartomány mellett. Az átfolyó víz 4-52 °C hőmérséklet közötti lehet (5).
A berendezést az előzetesen csírátlanított vezetékes víz fogyasztása esetén is célszerű használni, mivel a vezetékben az ivóvízszabvány szerint maradványklórnak kell lennie. Ez a maradványklór okozhatja viszont a víz kellemetlen mellékízét, ill. az egészségre káros is lehet. Ezt is megszünteti az aktív szén szűrő. A teljesen biztonságos csírátlanítást, vagyis a mikroorganizmusoknak a vízből való eltávolítását, a ma már háztartási méretekben is beszerezhető UV (ultraibolya hullámtartományú lámpasugárzó) berendezésekkel végezhetjük el. A ma rendelkezésre álló UV berendezések aktív szén abszorbenssel is rendelkeznek, így a víz teljes szűrése és csírátlanítása lezajlik a berendezésben.
A bemutatott berendezés két méretben 0,5; illetve 2 m3/óra átfolyó vízmennyiséget kezelhet. A hálózati váltóárammal működő készüléket folyamatoson célszerű működtetni, mert így az energiaforrásként használt alacsonynyomású UV lámpa élettartama jelentősen, kb. 1 évre növelhető. A készüléket átfolyó rendszerben menetes csatlakozással lehet a vízhálózatba csatlakoztatni (6).
Amennyiben vezetékes víz áll rendelkezésre, de mi a további minőségjavítás miatt minél jobb házi feladatot akarunk készíteni, akkor a vízmérőóra aknában, már a mérő elé beépítünk egy lebegőanyag szűrőt, majd a mérőóra után elhelyezünk egy ioncserélős vízlágyítót, vagy egy elektromos vízlágyító berendezést. Aknában nem, mert nem fagyálló!!! A már lágy vizet a mosógépre poly-foszfát adagolón keresztül vezetjük. Az ivóvízként vagy a főzésre felhasznált vizet pedig aktív szén szűrővel, vagy UV csírátlanítós aktív szén abszorbens szűrővel tehetjük biztonságos vízminőségűvé (7).
A saját vízellátó rendszerrel rendelkező háztartásokban a vizet előzetesen kezelni szükséges. A hazai gyakorlatban a kutakból termelt vizet vas-, mangántalanítani, nagy valószínűséggel savmentesíteni szükséges. (Ilyen berendezést ismertettünk az EZERMESTER 2002 március havi számában.) Majd az így kezelt vizet tehetjük az ismertetett berendezésekkel biztonságosabbá.
A bemutatott berendezések a CWG Hungary termékei. Úgymint a CWG 112-es lebegőanyag szűrő; a CWG Filt visszamosható szűrő; a Mini 10/CWG ioncserélős vízlágyító; a Maxi 15 (családi ház méretre ezt ajánlja a cég); a CWG BIOSTAT 2000 elektromos vízlágyító; valamint a legújabb, az AQA Total; az SGAC 10/CWG aktív szén abszorbens szűrő és a PURA UVB 10/CWG ultraibolya csírátlanító berendezés.
Az elfogyasztott víz egészségessége nehezen forintosítható, de amennyiben a vízkőlerakódások miatti mintegy 40-50-os energiatöbbletet és a tönkrement szerelvények árát nézzük, akkor a havi 5000 Ft megtakarítás reálisnak vehető. Azaz évente mintegy 60000 Ft a tényleges haszon. Ha ezt viszonyítjuk a készülékből összeállítható rendszerek max. 200 000 Ft-os beruházási költségéhez, akkor a 3~4 éves megtérülés jó értéknek vehető. Emellett a csillagos ötös házi feladat megoldás mellé az egészséges életmód is pozitívumként jelentkezik.