Betörés megelőzés

A betörők működése rendkívül változatos: volt rá példa, hogy feltört garázsból a villanyórát szerelték le, de zömmel lakásfeltörések és gyors kirámolások zajlanak le. Készpénzt, műszaki cikkeket, értéktárgyakat, ékszereket keresnek, de gátlástalanul elviszik a nagyméretű lapos tévét is a legfelső emeletről is.

Természetesen ilyen eseteket hallván mindannyiunknak az az első gondolata, hogy elég erős és biztonságos-e a bejárati ajtó, nem kéne-e riasztót szerelni a lakásba, és kamerát a lépcsőházba. A műszaki lehetőségek - mechanikus és elektronikus védelem - egy külön téma. Most inkább egy fajta gondolkozásmódot szeretnénk sugallni.

Érdemes elgondolkodni

Mire is kell jobban odafigyelnünk? Manapság egy betörés nem azzal kezdődik, hogy a kesztyűs símaszkos „szakember” véletlenszerűen jön az épületbe. Sok év tapasztalata szerint majdnem minden betörésnél, trükkös lopásnál tudták az elkövetők, hogy hova, kihez, mikor, hogyan lehet bejutni, és onnan pontosan mit fognak elvinni! Igen sok esetben be lehetett azonosítani, hogy a betörést megelőzően szerelők, rosszakarók stb. legálisan, a sértettek tudtával jártak a bűncselekmény színhelyén. Ennek ellenére sem az elkövetőket, sem az eltulajdonított tárgyakat soha nem találták meg.

Biztonsági rendszerekkel, zárakkal meg lehet nehezíteni a betörők dolgát, megakadályozni azonban csak amatőrök bejutását lehet, a profikat nem. Sokkal egyszerűbb viszont a terep előzetes felmérésének megakadályozása. Ez elsősorban odafigyelést igényel, de azt az egész közösségtől.

Sokszor csak véletlenül vesszük észre, hogy a társasház pincéjében, padlásán, közös helyiségeiben szerelők dolgoznak – egy szál magukban. A szerelésben érintett lakó úgy gondolja, hogy a szerelőkben mégis csak meg lehet bízni, és az ő dolga csupán annyi, hogy kinyissa számukra a szükséges ajtókat. „Majd szólnak, ha végeztek”, addig ki-ki nyugodtan csinálja a saját dolgát, aztán csak vissza kell zárni az ajtókat. Ne engedjünk be idegeneket, illetve ne hagyjuk magukra őket. Ne gondoljuk, hogyha valaki szerelő, akkor azt be kell engedni. Ez nem így van, illetve ha valóban dolga van ott a szerelőnek, akkor is csak azokat az ajtókat nyissuk ki neki, amire feltétlenül szükség van, és akár személyesen a lakó, akár a közös képviselő gondoskodjon a folyamatos felügyeletéről. Számtalan olyan esetről tudunk – bár nem tudjuk bizonyítani – amikor egy betörés előtt pár nappal, egy-két héttel szerelők dolgoztak a házban, vagy valamelyik lakás felújításán.

Számtalanszor csöngetnek a kapucsengőn vállalkozók, adománygyűjtők, hittérítők, pártaktivisták stb. hogy a be akarnak menni a lépcsőházba, hogy becsöngessenek a lakókhoz ajánlatukkal. Soha ne engedjük be őket (bár a gyakorlat azt igazolja, hogy előbb-utóbb valahogy mindig bejutnak). El kell magyarázni a csengetőnek, hogyha valakihez menni akar, akkor a kaputelefonon vele kell megbeszélnie, hogy a lakó igényt tart-e személyes ajánlatára, és ha igen, az csak arra jogosítja, hogy az ő ajtajához menjen. Ha idegen az ajtónkon csönget, mindig kérdezzük meg, hogy hogyan jutott be a lépcsőházba.

Összefoglalva

– Minden lakó ne csak saját ajtaját, hanem a lépcsőház bejáratát is ellenőrizze minden alkalommal, legyen becsukva napközben és kulcsra zárva éjjel.

– Gondolják meg, kit engednek be a házba (lakásba), és ha valakit beengedtek, akkor legyenek tisztában a saját felelősségükkel. Kísérjék figyelemmel az illetőt, hogy hova megy, mit csinál, a belépésétől mindaddig, amíg el nem távozik a házból.

– Ha idegen járkál a házban, kérdezzék meg, kit keres, tudnak-e segíteni neki. Ha nincs ott dolga, nincs otthon akit keres, nem tud magyarázatot adni ottlétére, akkor kérjük meg, hogy távozzon.

– A házról, annak lakóiról, szokásaikról, idegenek előtt ne beszéljünk, ne adjunk információt.

Értékeinket sokkal hatékonyabban (és olcsóbban) tudjuk megvédeni közösen, egymást támogatva, összefogva, mint egyéni akciókkal.