Nagy fák kis kertekbe

A bonszai gyakorlatilag lapos tálban nevelt „kicsinyített” fa, amely arányaiban, kinézetében a normálméretű fajtársaihoz teljesen hasonló, csak méretei jóval kisebbek. Japánul a „bon” jelentése edény, tál, a „szai” pedig növény. A bonszai tehát mesterségesen, művészien alakított, formára metszett, esetleg hajlított fa. Nevezik e tevékenységet tálas kertészkedésnek is, mivel a legismertebb formája a kisméretű, tálkákban nevelt és alakított fák tartása.

Messze áll a valóságtól az a tévhit, hogy a bonszai egy növényfaj. Ezzel szemben szinte bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonszait nevelni. A lehetőségek sokaságának természetesen korlátot szabnak az adott faj morfológiai jellemzői, például a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között. Ahol ezek a tulajdonságok fennállnak, abból a fajból igen nehéz bonszait nevelni.

Másik tévhit, hogy a bonszai szobanövény. Egy bonszainak az igényei attól függenek, hogy milyen faj egyedéből lett kialakítva. A szobai tartás igénye csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz, és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyokat megközelítő körülmények között. Tehát egy kontinentális éghajlaton erdőt alkotó fa (például tölgy, bükk stb.), mely a négy évszak viszonyaihoz szokott, annak a bonszai változatánál is ugyanerre van szükség; ősszel a kinti lehűlésre, ami kell a lombhulláshoz, a téli fagyokra a nyugalmi időszak miatt. Tehát ezek a fajok inkább kertiek, mint szobaiak.

Természeteshez hasonló elhelyezés

A bonszaiok nagy része szabadtéri elhelyezést, tartást és gondozást igényel. Kertben azért célszerű asztalon elhelyezni ezeket, mert ha a földön tartanánk, akkor az öntözéskor a felcsapódó földtől az edények sárosak lesznek, giliszták, hangyák, bogarak és meztelen csigák is könnyen hozzáférnek a növényhez. Sokan a jobb vízháztartás érdekében ritkábban történő locsolás miatt - edényestül a földbe süllyesztik növényeiket, faforgáccsal lefedik, így csak 2-3 naponként kell locsolni. Itt ugye a talajtakarás miatt nincs sárfelcsapódás, de sok más kedvezőtlen tényező akad, amit ki kell védeni. Ez a tartásmód a már említett károk (bogár, hangya, csiga, háziállatok stb.) mellett azzal a veszéllyel is jár, hogy a növény gyökere a vízelvezető nyíláson kinő, és a bonszai nem kívánt hajtásnak indul emiatt. Elkerülhető, hogy az edény alján a talajba lenőjön a gyökér, és onnan nem kívánt mennyiségben jusson vízhez és tápanyagokhoz. Ezért a süllyesztett tartásmódnál az edény alá egy nagyméretű műanyaglapot is lesüllyesztenek.

Akinek terasza, balkonja van, csak kevesebb növényt nevelhet. Ilyenkor jól kell kiválasztani a megfelelő növény fajtát és nagyságát. Teraszra, balkonra, loggiára polcrendszer építhető, ezen lehet elhelyezni az alkotásokat. Régimódi lakások ablakpárkányain is lehet néhány szép bonszait tartani. Itt is figyeljünk a rögzítésre és a locsolásra. Az ablakok köze szolgálhat fagymentes téli szállásul, ha a bonszaik akkorák, hogy elférnek itt.

A bonszaiok elhelyezésénél törekedjünk arra, hogy azok jól megfigyelhetők legyenek. Ne akkor vegyük észre például egy hernyó kártevését, amikor az már minden hajtásvégen lerágta a friss leveleket, és beburkolta magát. A kis hernyót már az első levél elfogyasztása után szedjük le, és a növényt elkülönítve, még gondosabb megfigyelés alatt tartsuk.

A bonszaiok szép formára nevelése időigényes, sokszor hosszú évekig tartó feladat. Ezért sok ilyen élő alkotást nem a nulláról indulva nevelnek cserépben, hanem eleve már idősebb korában gyűjtik be a természetből. Sziklás helyeken igen érdekes növényi formák tudnak kialakulni a zord körülmények miatt. Az innen kiásott és tálba átültetett növény már „szinte kész van”: idős, vaskos törzsű, nem túl nagy méretű a sziklán elszenvedett rossz körülmények között, tehát ideális bonszai alapanyag.

Kis tál, gyakori öntözés

A gondozás kiemelt eleme a helyes öntözés. A fiatal, vagy öreg bonszai földje a viszonylag kis edényben sohasem száradhat ki teljesen hosszabb időre, mert ebben az esetben a gyökérvégek elpusztulnak. A középkorúak jobban bírják a strapát ilyen téren. A lapos edények földje gyorsabban kiszárad, mint a mélyebbeké – erre is érdemes odafigyelni.

A nedvesen tartás és a kiszáradás arányának megfigyelése a bonszai tartás legnagyobb művészete. Az öntözés alkalmazkodjon a növény vízigényéhez, és az időjáráshoz is. Melegben és szélben a nagy lombozatú bonszai több vizet párologtat el, így több utánpótlást is igényel. És természetesen a különböző növények vízigénye más. A mocsári ciprus vízben áll, és légző gyökerei fejlődnek ki, ellenben az olajfa csak akkor igényel locsolást, ha a földje kiszáradt.

Tavasszal-ősszel naponta egyszer öntözzünk, míg nyáron esetleg naponta kétszer is, vagy egyszer, de hosszabb ideig. Nyáron délben, erős napfényben ne öntözzünk, mert a felmelegedett levélzeten a hideg víz cseppjei napfényt fókuszoló hatást váltanak ki, így ennek következtében a levél megéghet. Tavasszal, a bonszaik kihajtásakor is szárazabban tartás kívánatos, így a hajtások rövidebbek, a levelek kisebbek lesznek. Ilyenkor csak 1-2 naponként, nagyon kis adagokkal öntözzünk. Hosszú, esős periódusban a föld lucskos lehet, az edényben megáll a víz, és csak lassan tud alul távozni. Ilyenkor célszerű alátámasztani a tál egyik végét, vagy műanyag fóliával letakarni a földet, hogy a felesleges csapadék erről az edény mellé csorogjon.

Legjobb esővízzel locsolni, mert a csapvíz klórtartalma kárt tehet egyes növényekben. Fontos hogy az öntözés lassan történjen, hogy ne csak a föld felső rétege, hanem az egész földlabda átnedvesedjen. Mivel a kis tálban igen sok gyökér tömörödik össze, így egy bonszai gyökérzete nehezebben nedvesíthető át, mint egy hagyományos cserepes növény, vagy a szabadföldbe ültetett növények gyökere.

Nem a sanyargatásról szól

Az öntözésen kívül nagyon fontos a bonszaik megfelelő táplálása. Elterjedt, de téves hiedelem, hogy a miniatűr növényeket éheztetni, sanyargatni kell. Ezzel pont ellentétben, erőteljes növekedésüket kell biztosítani, hogy fejlődésük során a kívánatos formázást el lehessen végezni, és ellenállók legyenek a betegségekkel, a kártevőkkel szemben. A bonszaik kis edényben, kevés földben élnek, a tápanyag a talajból hamar kiürül, így ha a növény fejlődéséhez elengedhetetlen anyagokat hiányoznak, emiatt növekedése leáll. Régi megfigyelés a bonszaioknál, hogy a kis földmennyiség miatt az elfogyott tápanyagokat pótolni kell olyan módon, hogy azt a növények hasznosítani tudják. Az ősi Kínában és Japánban a kertészek szárított haldarabot helyeztek el időnként a gyökerek közé. Ma már ennél fejlettebb eljárások vannak a tápanyag utánpótlásra.

A bonszaioknak szükséges tápanyagokat többféle műtrágyaformával pótolhatjuk. Lehetnek vízoldhatók, gyors hatásúak, vagy a gyökérsavak által feltárható, lassú hatásúak is. Lehetnek egyediek vagy komplexek. Készítenek lassú hatású átitatott rudacskákat, melyek a földben lassan oldódnak.

Bonszainál a tápanyag-utánpótlást kisebb koncentrációban és gyakrabban kell alkalmazni a kis földfelület miatt, mint más cserepes növényeknél. Az a veszély is fennállhat, hogy az edényben a só koncentrációja megnő, és ez károsíthatja a gyökérzetet. Ezt is el lehet kerülni, ha műtrágyázás előtt bő vízzel locsolva átmossuk a talajt, pár napig nem öntözünk, majd híg műtrágyás oldattal pótoljuk a vizet. A műtrágyák használati utasításában javasolt koncentráció helyett tűlevelű bonszaioknál annak negyedét, míg lombhullatóknál a felét célszerű adagolni.

A teleltetés kulcskérdés

Trópusi, meleg égövi, mediterrán növényekből nevelt bonszaiok a mi klimatikus viszonyaink között a szobában teleltetendők fajtól függően 5-10-20 °C minimális hőmérsékleten, világos helyen. A nagyon napos helyen gondoskodni kell a szellőztetésről, valamint a legerősebb déli napsütés idején az árnyékolásról, mert ennek híján a növények nagyon korán kihajtanak, és károsodhatnak. A föld kiszáradása télen is káros, hetenként egyszer-kétszer a koronát is meg lehet permetezni. Legtöbb növényünk, mind a lombhullatók, mind a tűlevelűek, a hazai klimatikus viszonyaink között télállók, fagytűrők. Bonszaiként nevelve ugyanezeket a fajokat, kicsit más a fagytűrési helyzet. A lapos edényben a föld könnyen átfagy, a gyökér károsodik, napos, szeles időben a lomb felmelegszik, párologtatni kezd, de a fagyott földből a gyökér nem tud vízutánpótlást szállítani, ezért a növény elpusztulhat.

Akinek van világos, fagymentes helye (kis üvegház, melegágy, nem fűtött veranda vagy napos előszoba), ott a teleltetés könnyen megoldható. Kertben a teleltetés úgy valósítható meg, hogy a növényeket az edény pereménél 2-3 cm-rel mélyebbre a földbe süllyesztjük, és a földet vastagon faforgáccsal terítjük be. Bárhol is teleltetünk a lényeg, hogy a tálak ferde elhelyezésével, drénezéssel, vagy bármi más módon gondoskodjunk arról, hogy az olvadt hóból képződő víz elfolyhasson, ne álljon vízben télen a növény gyökere.

A bonszaiokat célszerű kora ősszel felkészíteni a télre. Augusztustól már ne trágyázzunk, és kevesebbet locsoljunk, hogy a hajtások ne fejlődjenek tovább, hanem jól beérjenek télire. Jó még teleltetés előtt a hideg hatásának is kitenni a bonszaiokat, így életfunkcióik lelassulnak. Az örökzöldek a tél folyamán is sok fényt igényelnek, többet, mint a lombhullatók, ezért a téli elhelyezéskor ezt tartsuk szem előtt.

Az örökzöldek télen sincsenek teljes nyugalomban, így az átfagyott talaj relatív vízhiányhoz vezethet

A tál is a kompozíció része, az harmonizáljon a növénnyel

Az őszi lombszíneződés e növényeknél is az egyik legszebb időszak

A gyökerek egy részének kiemelésével is vizuálisan öregíthető a növény

Az elhalt részek is díszesek lehetnek

Lilaakác bonszaiként nem futónövény

Az aszimmetrikus egyedeknél a súlypont is lényeges, itt nem lapos, hanem nagyobb tál a kívánatos

Bonsai nyeső olló, a pontos vágást igénylő munkához