Fény és árnyék

A telkek fekvése jórészt meghatározza a ház tájolását is

Egy ház megépítésekor, vagy egy kert kialakításakor különösen lényeges e környezeti viszonyok ismerete, hiszen később már kevés mód adódik a változtatásra. Egy helyesen tájolt épület fűtési és hűtési rezsije, azaz energiaköltsége is jóval alacsonyabb lehet, mint egy rosszul tájolt épületé. Figyelni kell a természetet, és ha alkalmazkodunk hozzá, akkor az besegít a téli fűtésbe, vagy a nyári klimatizálásba is.

Napsütés, szélirány, hangok

A tájolás az épületek telken belüli elhelyezését, helyiségeinek és nyílászárói irányának meghatározását mutatja meg. Mindezek megtervezése azért fontos, mert az épület szoros kölcsönhatásban van a környezetével: a Nap járásával, a széliránnyal, és a kilátás is fontos. Egyrészt, mert szabályok vonatkoznak rá (telekhatáron lévő épültnek nem lehet a szomszédra néző ablaka), másrészt felesleges olyan irányba ablakot tervezzünk, amerre nem túl épületes a látvány, és az egyéb körülmények sem ideálisak ehhez (például egy disznóól felé.) A jó tájolással a ház energiafelhasználása is csökkenthető, csakúgy, mint a karbantartási költségek, s növelhető az épület élettartama.

Épület elhelyezésénél az építésügyi szabályok figyelembe vétele mellett fontos a természeti szabályok, például a Nap járásának ismerete. Általában déli tájolásban célszerű elhelyezni egy épületet, azaz hossztengelye kelet-nyugat irányú legyen. Ha az utcavonal, vagy egyéb okok miatt ettől 20 foknál nem nagyobb szöggel térünk el, az még nem rontja a ház természetes hőháztartását.

Így a déli homlokzat nyáron ugyan meleg lesz, emiatt árnyékolni kell egyes részeit, de a többi évszakban ez a tájolás a legjobb a ház hőháztartása és fényviszonyai szempontjából. A nap beesési szöge ugyanis 30 és 65 fok között változik, ez télen a legkisebb. Ez jól kihasználható úgy, hogy nyáron a déli fekvésű helyiségek viszonylag árnyékosak, télen meg a lehetőségekhez képest világosak legyenek.

Az épületen belül a nappalit és a hálószobát a déli oldalra célszerű tenni. Lehet a nyugatira is, de ott az alacsony beesési szög miatt hamar felmelegszik a szoba nyáron, így árnyékolni kell. Az északi oldalra szokás elhelyezni a fürdőszobát, a kamrát, a garázst és más tároló helyiségeket.

Hazánkban a szél ritkán okoz nagy károkat, így a széliránynak az épület tájolása esetén csak nagyon magas, például tízemeletes épületek esetén van lényeges szerepe. Az Alföldön általában északkeletről fúj a szél, tehát a déli, délkeleti tájolás ebből a szempontból is ideális. A szélviszonyokat egy közeli folyó, domb, vagy hegy jelentősen megváltoztathatja. Amennyiben e természetes tereptárgyak miatt szeles a kertünk, vagy a házunk környéke, érdemes gyors és nagy növésű fákkal elállni, módosítani a szél útját. A telepített növényzettel a szélnek kitett részek légmozgása jelentősen mérsékelhető.

Ha a házat árnyékolni szeretnénk, a déli oldalára kerüljenek nagyobb fák

Forgalmas utak, vagy vasúti pálya közelsége esetén a zajszintet is csökkenteni kell. Ez nem egyszerű, de van pár lehetőség rá. Egyik, hogy a telken belül a zajforrástól minél távolabb építkezünk. Ha ez nem megoldás, akkor hangelnyelő, zajvédő szerkezetek is beépíthetők, az ilyen speciális kerítések jelentősen képesek csökkenteni a rajtuk átjutó hanghatások erősségét.

A növények szerepét ebben sokan nem sokra becsülik, pedig egy sűrű és magas sövény jelentős hangelnyelő képességgel bír. Az épületet úgy kell elhelyezni, hogy lehetőleg ne mélyponton legyen, a faltól az esővíz folyjon el, a csapadékvíz elszivárgása biztosított legyen. A terepviszonyok ne akadályozzák a megközelítést, a kilátást. Az épület elhelyezése ne járjon indokolatlanul nagy földmunkával, támfalak kialakításával, a telek természetes terepviszonyainak átalakításával.

A növényekkel befuttatott terasztető szép látvány, és hűti az alatta levő részt

Kilátás és örökpanoráma

Az előbbi minden helyen jelen lévő előny, vagy probléma, az utóbbi inkább csak hegyvidékeken jelentkezik. Érdemes építkezés előtt jól körülnézni a szomszéd telken is, hogy merre legyenek ablakok, ajtók a leendő, vagy átalakítandó házunkon, hiszen a kilátás a teraszról, vagy ablakból jelentősen befolyásolja majd komfortérzetünket, és közérzetünket. Tartsuk észben, hogy ahol kilátunk, ott belátnak, tehát ez a privát zónánk kis korlátozásával is jár. A nagy ablakoknak tehát hátránya, hogy kintről jobban belátnak, ha nem megfelelően hőszigeteltek, akkor a fűtési energia pocsékolásával járnak, ám előnyük, hogy sokkal világosabb lesz a lakás, ami meg a világításra fordított energiát csökkenti.

Egy jól tájolt terasz a ház teljes értékű része, és átmenetet ad a kertbe, továbbá a helyes tájolással a fűtési és légkondicionálási költségek is csökkenthetők

Ha a teraszokat, olyan helyre alakítjuk ki, ahol rendszeresen megfordulunk, vagy a nappalival közvetlen a kapcsolata, akkor az gyakran használt része lesz az épületnek. Ellenben, ha egy terasz nehezen megközelíthető, ritkábban járt részen kerül kialakításra az, idővel veszít népszerűségéből, és csak ritkán használt lesz. Érdemes megnézni a 30-50 éve épült házakat (akkoriban sok és nagyméretű családi ház épült), hogy soknak több terasza is van. Ezek közül van, ami napi használatban van, másikat csak alkalmanként használják, és van amit soha, maximum tárolásra. Utóbbit kár volt megépíteni.

A kilátásra visszatérve érdekes megfigyelni az emberek hozzáállását. Az Amerikai Egyesült Államokban, sokszor nincs a házak között kerítés, vagy jelképesen alacsony méretű. A mediterrán országok (Olaszország, Spanyolország, Görögország) emberi nyitottságára jellemző, hogy ott előszeretettel építkeznek úgy, hogy az épületből jó rálátás legyen az utcára, a szomszédokra, és fordítva. Magyarországon a bezárkózó szemlélet az építészetben is jellemző. Itt a magas kerítések az utca és a szomszédok kizárása jellemző, így sok udvar átláthatatlan kerítéssel, sűrű növényzettel van körbevéve, ahol mégis rés van, ki- és belátás keletkezik, oda hamar felkerül a nádszövet.

Hazánkban egy átlagos telek 1000 m² nagyságú 20x50 m-es méretű, ahol a 20 m-es szélesség esik az utca felé. Beépítési módja jellemzően szabadon álló, oldalhatáron álló, ritkán ikres beépítésű. A településeken praktikus okokból a leggyakoribb a kelet-nyugati (vagy ettől 20-30 fokkal eltérő) hossztengelyű telek, mely tájolás szempontjából a lehető legkedvezőbb helyzetet teremt. Ettől eltérő irányultságú telken is lehet jó, a környezetével összhangban álló épületet építeni, csak a tervezéskor oda kell figyelni a kedvezőtlen hatások csökkentésére.

Kerti pihenőrész és természetes árnyékolás

A kerti pihenőrészeket – legyen az a gyerekeknek játszótér, kerti konyha, medence, vagy bármi – úgy célszerű elhelyezni, hogy szélcsendes részre kerüljön. Ehhez elegendő megnéznünk, hogy az uralkodó széliránynak mi áll útjába, és annak védelmébe alakítsuk ki a pihenőhelyet. E részeket a széltől védheti a ház, vagy olyan növényzettel benőtt rész, mely képes a szél elterelésére.

A kerti pihenőhelyeket leginkább nyáron, azaz meleg időben használjuk, így az árnyékolás jót tesz a közérzetünknek. Ez alól részben kivétel a medence, melyet úgy a legjobb elhelyezni, hogy a vízfelület a napon legyen, a mellette levő részeken pedig napos és árnyékos részek is legyenek. A kerti konyhánál az asztalokra, székekre jó, ha árnyék vetül, de a sütő-főző rész fölé ne lógjon be semmilyen fa, mert az tűzveszélyes.

Az épület hő-gazdálkodását pozitívan befolyásolhatjuk a tájolással, korrigálhatjuk különféle árnyékolástechnikai eszközökkel: redőny, reluxa, napvitorla… De az épületet árnyékolhatja egy nagyobb fa is. A lombhullató fák előnye, hogy télen nincs rajtuk lomb, azaz pont jókor, mert akkor a kevés fény akadálytalanul jut be a házba. Nyáron lombos a fa, ez is pont jókor, mert akkor a lombfelülete árnyékolja a homlokzatot.

Az épület mellé ültetett növényeknek jó és rossz hatásuk is lehet. Ha a fa túl közel van a házhoz, az ágai dörzsölhetik a vakolatot, aminek így csökken az élettartama. Másik hátrány, hogy ha túl közel van a növény, akkor bár jobban árnyékol, nedvesen tartja a falat, mert megakadályozza a légmozgást – ez sem túl jó. A fáknak a házfaltól való ideális távolsága: legyenek közel, hogy jól árnyékoljanak, de ne érjenek hozzá a falhoz. És előnyös, ha 30-50 centiméteres távolság van a növények és a házfal között, ez ugyanis elegendő arra, hogy a légmozgás átjárja, így eső után hamar megszárad a fal.

A futónövények zöld napvitorlává nőve árnyékolhatják a teraszt

A fény és az árnyék egymás ellentétei, de mindkettőre szükség van a kertben

Falak tövében az északi oldalon árnyékos rész van, a délin napos

Az árnyékolásra sokféle megoldás létezik

A fák természetes árnyékolói lehetnek a háznak

A medencét napos részre tervezzük, de a környékén legyen árnyék is

A lombhullatók ideális árnyékolók, pont akkor van rajtuk a lombjuk, amikor árnyékolni kell. Amikor nincs szükség árnyékra, akkor lombjuk sincs