Fűtés napkollektorral

Mindezek ellenére a napkollektornak jelentős szerepe lehet a fűtésben is. Bár a kollektorok valóban a nyári időszakban működnek a legjobb hatásfokkal, de egyáltalán nem elhanyagolható az a fűtőteljesítmény sem, amit tavasszal és ősszel képesek leadni, de még télen is jelentősen hozzá tudnak járulni a fűtési költségek csökkentéséhez.

Vákuumcsöves a jó megoldás

Egy jól méretezett napkollektorral a tavaszi és őszi időszakokban teljes egészében el lehet látni a fűtést, a fűtőberendezés akár ki is kapcsolható. És még a téli időszakban is a teljes hőenergia igényt 15-30%-kal tudja csökkenteni a kollektorok által termelt hőenergia.

Fűtési célra leginkább a vákuumcsöves napkollektorok alkalmasak, mert ezeknek a hatásfoka laposabb és változó Nap beesési szög mellett sokkal jobb, mint a síkkollektoroké, a hőveszteségük kb. 40%-kal kisebb. A vákuumcsöves napkollektorok előnye – téli használat esetén különösen –, hogy a hengeres felületük miatt a nap hosszabb ideig éri őket merőleges beesési szögben.

A csövekben felmelegedő folyadékot keringtető szivattyú szállítja egy hőcserélőbe. Itt adja át a fűtőközeg az energiát a központi fűtésrendszerben áramló fűtővíznek. A rendszer – elvéből adódóan – nem képes magas hőmérsékletű fűtővizet előállítani (illetve, amikor tudna, akkor nincs szükség fűtésre), ezért leggazdaságosabban az alacsony hőmérsékletű felületfűtésekkel – padlófűtés, falfűtés – képes együtt dolgozni a napkollektor. A padlófűtési rendszerben 30-40 °C-os fűtővíz kering, ezt a tavaszi-őszi időszakban a napkollektor önmagában is elő tudja állítani. A téli időszakban pedig kapcsol a gázkazán, a hőszivattyú, vagy akár a vízteres kandalló is szolgáltathatja a hiányzó energiát.

Alacsonyhőmérsékletű radiátorokkal is

Nem teljesen reménytelen egy már meglévő radiátoros központi fűtés rendszerhez is használni a napkollektorokat, mert ma már kaphatók ún. alacsony hőmérsékletű radiátorok is. Ezeknek sugárzó felülete sokkal nagyobb a hagyományos típusokénál, így 45-55 °C fokos előremenő vízhőmérsékleten is képesek a szükséges hőenergiát leadni. Ilyen radiátorokat lehet használni a hőszivattyús fűtésrendszerekhez is. Ez nagyon előnyös akkor, ha valaki hőszivattyús, vagy napkollektoros fűtésben gondolkodik, de mégsem kíván valamilyen okból padlófűtést vagy falfűtést alkalmazni.

A nyári időszakban a napkollektorok hőenergiáját medencefűtéshez, illetve használati melegvíz előállítására lehet használni. Ha erre nincs mód vagy igény, illetve használati melegvízhez nem tudnánk teljesen felhasználni a keletkezett energiát, akkor meg kell óvnunk a kollektorokat a túlzott felmelegedéstől; a csövekben akár 300 °C fok felé is mehet a fűtőközeg hőmérséklete, ami károsítaná a berendezést. Ezekben az időszakokban a napkollektorokat le kell fedni, árnyékolni kell.

Általános tapasztalatok alapján egy épület fűtési céljára 10 m²-enként kb. 0,5-0,9 m² vákuumcsöves napkollektor felület szükséges. A puffer tartályként is funkcionáló víztároló méretével pedig úgy kell kalkulálnunk, hogy 1 m²-nyi napkollektor felülethez legalább 60-80 l víz kell, ezekből nagyjából kiszámítható a tárolótartály szükséges mérete. Egy 60 négyzetméteres épület esetén a fenti adatokat figyelembe véve nagyságrendileg minimálisan 6 m² napkollektor felületre és minimálisan 400 literes puffer víztartályra lenne szükség a napkollektoros fűtés megvalósítására. A pontos méreteket természetesen szakembernek kell kiszámítania.