Erkély beépítése ésszerűen

Szabadtéri kapcsolat

Tény, hogy az erkély beépítésével egy emeleti lakás azt kis szabadtér kapcsolatot szünteti meg, ami legalább provizórikusan pótolja a kertet, kertkapcsolatot. Ha egy lakás mérete és beosztása megfelelő, akkor bizony háromszor is meg kell gondolni, hogy megszüntessük-e a kültérrel való kapcsolatot. Ezzel ugyanis megszűnik a szabad levegőn történő pihenés, olvasgatás, napozás lehetősége is, ugyanígy megszűnik a nappali szoba szabadba nyitásának lehetősége is, ami tavasztól őszig jelentősen javítja egy lakás élhetőségét.

A lakások mérete és beosztása azonban nem mindig optimális. Ilyenkor bizony nagyon is szükség lehet arra, hogy az erkélyt, loggiát otthonunk egész évben kihasználható részévé tegyük. Sokszor életritmusunk, szokásaink nem igazolják, hogy a nyitott erkélyt jól kihasználnánk, a gyakorlatban nem szolgál semmire. Nehéz is egy olyan erkélyen pihenni, olvasgatni, amitől 30 m távolságban egy 10 emeletes háztömb tornyosul, és onnan 50 ablakból van rálátás a mi erkélyünkre. Ezekből az erkélyekből sokszor tároló válik, ide kerül a bicikli, a szennyes ruha és a zöldségtároló is. Ez bizony nem esztétikus látvány; sem kívülről, sem belülről. Ennél már jobb, ha beépítéssel a szoba részévé tesszük az erkélyt, megnövelve a lakás hasznos területé.

Az esztétikai és életviteli megfontolásokon felül aztán jönnek a műszaki problémák. Ezek között első helyen a nedvesedési, penészesedési gondok. A külső nedvesség, esővíz bejutásának megakadályozására ma már precíz rendszerek állnak rendelkezésre. Lényeg, hogy pontos illesztésekre és gondos tömítésre van szükség az eredeti falazat és az új falrendszer, illetve beépített nyílászárok között, és gondoskodni kell a felülről jövő víz kivezetéséről. Legyünk biztosak abban, hogy ha egy beépített erkély fölött nyitott erkély van, és annak a csapadékvíz elvezetése, kivezetése nincs gondosan megoldva, akkor az a víz utat fog találni magának a beépített részbe.

A másik gond a falak hőszigetelése. A beépített rész falai nem lettek hőszigetelve, hiszen a falszerkezet mindkét oldala külső térben volt, a beépítés után tehát szigeteletlen falfelületeink adódnak. Egy lakásban számtalan ok miatt – a lakók lélegzése, főzés, mosás, ruhaszárítás, tusolás stb. - magasabb a páratartalom, mint a külső térben. A magasabb páratartalom a hideg falakon páralecsapódást, emiatt folyamatos penészesedést eredményez. Ha lenne módunk a fal szigetelést a külső felületen utólag pótolni, akkor ez lenne az ideális megoldás. A külső oldali szigetelés magának a falszerkezetnek a lehűlését is gátolja, a falon és a falszerkezet belsejében sem jön létre ún. harmatponti hőmérséklet, aminél a párakicsapódás megindulna, így a falszerkezet és a fal belső felülete is száraz marad.

Az utólagos külső oldali szigetelés azonban nem mindig egyszerű, sőt, bizonyos esetekben egyáltalán nem oldható meg. Amikor technikailag lehetséges, akkor is furcsa, ha egy épület egy-egy felület darabja szigetelést kap. Sokszor a tervező és a kivitelező a könnyebb megoldást választja, a belső oldali szigetelést. Ezzel viszont újabb problémát hozhat létre. Ha a falat a meleg oldal felöl elszigeteljük, akkor maga a falszerkezet jobban le fog hűlni. A lakásban lévő levegő páratartalma a fentebb már említett okok miatt általában magasabb, mint a szabad levegőé, és a magasabb páratartalomhoz nagyobb (kevéssé nagyobb) légnyomás tartozik. Ez a csekély nyomáskülönbség azonban elegendő ahhoz, hogy a levegő a falszerkezetbe áramoljon a szigetelésen keresztül. Ha a szigetelés mögötti falszerkezet hideg, a harmatponti hőmérséklet alatti, akkor a páralecsapódás magában a falszerkezetben fog lezajlani. Ennek negatív hatásait kezdetben nem is lehet észlelni, mert a szigetelés egy darabig jótékonyan eltakarja a nedvesedést, penészesedést, a falszerkezet állagának károsodását.

A belső oldali szigetelésnél tehát gondoskodni kell arról, hogy az enyhe túlnyomás ellenére a belső, párás levegő ne tudjon bejutni a falszerkezetbe, ne tudjon áthatolni a szigetelésen. Erre az egyik lehetőség párazáró fóliák alkalmazása a szigetelésen, minden esetben a belső oldalon párazáró réteget (például PVC-, PE- vagy alufóliát) kell a hőszigetelés elé helyezni.

Egy másik megoldás lehet a belső oldali hőszigetelés készítésének problémáira a kálciumszilikát alapanyagú, kapilláraktív, diffúziónyitott hőszigetelő rendszerek alkalmazása. Kapilláris anyagszerkezetükből adódóan az ilyen szigetelő lapok kiváló páraszabályzó tulajdonságúak, ennek köszönhetően alkalmazásukkal a belső oldali hőszigetelés párazáró réteg készítése nélkül is elkészíthető. A lakóterek falszerkezeteiben normál hőmérsékleti és páraviszonyok mellett nem alakul ki páralecsapódás, így elkerülhető a penészedés megjelenése. A szigetelendő falszerkezetre történő teljes felületű ragasztással elkerülhető, hogy a hőszigetelő lap és a falszerkezet között bezárt légrések alakuljanak ki, ahol a pára összegyűlhet, és a hideg falfelületen lecsapódhat. Emellett az alapanyagok és a ragasztóhabarcs lúgos közege is akadályozza a penészgombák elszaporodását. Az anyag magas pórustartalmának köszönhetően fel tudja venni a levegő páratartalmából a nedvességet. A hidegebb zónában a kondenzációhoz közeli állapotú párát a kapilláris szerkezet azonnal visszavezeti a melegebb belső tér felé, ahol az ismét párává alakul át. Ez ismétlődő folyamat, amely lezajlik a belső tér páratartalmi változásainak hatására is, de főként a nyári időszakban csökken a hőszigetelés nedvességtartalma.

Az építészetileg tökéletesen kivitelezett erkélybeépítés után rendszerint szükség van a fűtés módosítására is. Egy tömb házban rendszerint egy vagy kétcsöves strangfűtés van, és a radiátor az eredeti ablak alatt volt, amit érdemes kivinni, kifordítani a kijjebb helyezett új ablak alá. A nagyobb légtérhez valamivel nagyobb radiátor is dukál. Ha az épületben kétcsöves fűtés volt, akkor kisebb a probléma, mert a rendszerben valószínűleg van annyi tartalék, hogy a nagyobb hőigényt pótolni tudja, ebben az esetben már csak elszámolási kérdés, hogy a megnövelt légköbméter után többet kell fizetni.

Egycsöves fűtésnél már több gond adódik. A nagyobb légköbméter és a megnövelt radiátor hőelvonása nagyobb lesz. A strangon a meleg fűtővíz fentről lefelé áramlik a sorba kapcsolt radiátorokon keresztül, és a folyamatosan hűlő vízhez egyre nagyobb radiátorok tartoznak a lejjebb lévő lakásokban. Ezt a tervezők gondosan kiszámolták. Ha azonban egy ponton beleavatkozunk ebbe a rendszerbe, és ott a tervezettnél jóval nagyobb hőmennyiséget „vételezünk”, akkor az alattunk lévő szintekre már nem jut elegendő hőenergia, a lejjebb lévő radiátorok nem lesznek elég melegek. Egy egycsöves strangfűtésbe semmiképpen nem szabad csak úgy belenyúlni, mindenképpen szükség van arra, hogy szakemberek átszámolják és újra szabályozzák a fűtésrendszert.7