Fúrni tudni kell

Fúrókalapács és/vagy ütvefúró

Egy megfelelő fúrógépre tehát minden háztartásban szükség van, de bizonyos esetekbe inkább kettőre. Aki panelházban lakik, annak betonfúrásra is be kell rendezkednie, és ahhoz bizony pneumatikus fúrókalapácsra van szükség, ha nem akarunk minden képrögzítéssel órákat bajlódni, és az összes szomszédot magunkra haragítani. A fúrókalapács abban különbözik az ütvefúrótól, hogy benne egy apró légkalapács hozza létre a fúrószár kalapáló mozgását, ami erőteljes és kis fordulatszámon is erős marad. A pneumatikus fúrókalapács könnyedén hatol előre a betonfalba, és e nehéz munkától sem károsodik. Nem kell feltétlen drága eszközre gondolni, egy barkács kategóriájú fúrókalapács nem sokkal drágább egy normál fúrógépnél, és évi néhány furat elkészítéséhez tökéletesen elegendő. Persze aki iparszerűen foglalkozik ezzel, annak a profi gépek közül kell választania.

Fúrókalapács és a pneumatikus ütőmű

Ütvefúrógép, majdnem minden feladatra megfelelő

A fúrókalapáccsal viszont jóformán csak falat (betont, téglát stb.) lehet fúrni. SDS rendszerű tokmányába csak a falfúráshoz alkalmas keményfém-lapkás fúrószárakat lehet rögzíteni, amivel viszont más anyagokat – fát, műanyagot, fémet – egyáltalán nem lehet átfúrni. Elkerülhetetlen, hogy a jól felszerelt háztartásban még egy fúrógép legyen. Leguniverzálisabb egy ütvefúró, amit akár univerzális fúrónak hívhatnánk. Ha bekapcsoljuk az egyszerű (körmöstárcsás) ütőművét, és a megfelelő fúrószárat tesszük bele, akkor könnyedén fúrja a téglafalat, és nehezen a betonfalat is, de ez utóbbi üzemmódot nem szereti, nehezen birkózik meg vele, és a szomszédok sem mindig tolerálják. Ha kikapcsoljuk az ütőművet, akkor pedig fát, műanyagot, fémet, tulajdonképpen bármilyen nem kőanyagot fúrhatunk vele, sőt csavarozásra is használható. Aki nem panelházban lakik, az minden fúrási feladatot meg tud oldani egy normál ütvefúró géppel.

A szükséges fúrószár készlet

Az alapgépen kívül természetesen szükségünk lesz egy fúrószár készletre is. A pneumatikus géphez az említett SDS fúrószárakra, mondjuk 5-ös, 6-os, 8-as és 10 mm-es méretben. Otthoni körülmények között ezzel a négy fúrószárral minden falfúrási feladatot el tudunk végezni. Betonpanelnál legtöbbször a kisebb méretűek is elegendőek, a 8-as, 10-es fúróra csak kifejezetten nehéz tárgyak rögzítésekor lehet szükségünk.

A normál ütvefúrónk (általános fúrónk) már nagyobb fúrószár készletet igényel, igaz ezek viszont olcsóbban beszerezhetőek. Fa, pozdorja és puhább műanyagok fúrásához a kis központi csúccsal rendelkező Forstner fúró (fafúró) az ideális, ezért érdemes egy készletet tartani belőlük, mondjuk 5-ös, 6-os, 8-as és 10-es méretben. Figyeljünk arra, hogy a Forstner fúróval viszont sohasem szabad fúrni sem falat, sem vasat vagy puhább fémet, de még kemény műanyagot sem ajánlott.

Tartsunk tehát a fúróhoz közönséges, kúpos hegyű ún. HSS fúrószár készletet is, mégpedig a legbőségesebb szárátmérővel. Ezekből a legkisebbek akár 1 mm-nél vékonyabbak is lehetnek (egy apró facsavar előfuratához éppen ilyen kellhet), a legnagyobb átmérőjű pedig akkora legyen, amit még be tudunk fogni a tokmányba (10-es, 12-es, 14-es). A fúrószárak között ezek a leguniverzálisabbak, mert a kőanyagokon kívül az ilyennel bármit (fát, pozdorját, fémet, műanyagot, ytongot stb.) ki tudunk fúrni. A legtöbb falazó anyaghoz viszont nem jók, mert a köszörült fúróélüket az építőanyagok azonnal eltompítják. Az ilyen fúróval sem betont, sem téglát, de még csempét se fúrjunk.

Hogyan fúrjunk?

A fúrás a műszaki tudományok külön ága, egy cikk terjedelmében nem érdemes a részleteibe belemélyedni. A háztartásban adódó fúrási feladatok között azonban nem olyan nehéz eligazodni, ha a fentiekből már megtanultuk, hogy az adott művelethez melyik fúrógépet és melyik fúrószárat használjuk. Koncentráljunk a legáltalánosabb munkákra.

Ha bútort szerelünk, és fa vagy műfa anyagokat fogunk fúrni (csavarszárnak lyukat, vagy facsavarnak, pozdorjacsavarnak előfuratot), akkor tehát használjuk az alap fúrógépünket, és hozzá HSS vagy Forstner fúrószárat. A furást kis fordulatszámon indítsuk, és utána pöröghet a gép. Csak arra vigyázzunk, hogy az anyag túlsó oldalán ne tegyünk kárt, más nagy hibát nem okozhatunk.

Ha műanyagot, fémet akarunk fúrni – háztartási körülmények között ez a legritkább – akkor a HSS fúrószárak közül válasszuk a megfelelő méretűt, és az általános fúrógépünket használjuk, az ütőmű kikapcsolása után. Lehetőleg alacsony fordulatszámon dolgozzunk, ne pörgessük nagyon a gépet, mert akkor túlságosan felmelegszik az anyag és a fúrószár is. Fém – különösen acél – fúrá­sakor a fúrógépet elég erősen nyomni kell, és közben azt kell látnunk, hogy a fúró éle folyamatosan forgácsolja az anyagot, a fúró halad előre. Ha ez elmarad, és a fúró csak forog-forog, az anyag már füstöl, de sem a forgácsolást nem látjuk, sem a furat nem mélyül, akkor életlen a fúrónk, köszörülni kell.

A háztartásban leggyakoribb fúrási feladat; rögzítés a falra, mennyezetre, tehát a fal fúrása. Ehhez mindenképpen a vídialapkás, keményfém-lapkás fúró­készletünkből válasszuk a szükséges átmérőjűt, és ha van, akkor a pneumatikus kalapácsfúrónkat használjuk – téglafalhoz is. Kapcsoljuk be az ütőművet, és kis fordulaton indítsunk, majd utána már pöröghet a tokmány – ezeknek a gépeknek nem nagy a fordulatszáma. A fúrót egy enyhe nyomással toljuk előre, akkora erővel, hogy érezzük-halljuk az ütőmű erőteljes működését. Ha az előtolási erő túl kicsi, akkor az egész fúrószár ugrálni kezd, ha viszont túl nagy, akkor lefogjuk az ütőművet, és lerontjuk a fúrás hatékonyságát.

Ha csak sima ütvefúrónk van, akkor falfúráshoz is azt kell használnunk, csak a fúrószár lesz más; nem SDS befogású, hanem közönséges hengeres fúrószár, amit a tokmányba fogunk. De mindenképpen keményfém-lapkás legyen!

Ütvefúrónknak a tégla és egyéb – kevéssé kemény – falazó anyag semmiféle problémát nem okoz, legfeljebb a nagyobb átmérőknél 20-30 másodperc után szakítsuk meg a munkát, és várjuk meg, amíg kissé lehűl a fúró hegye.

A betonfalnál az ütvefúró szenvedni fog, de azért nem reménytelen a feladat. Kénytelenek vagyunk a gépet pörgetni, mert az ütőmű csak akkor dolgozik rendesen, ekkor viszont nagyon melegszik a fúró hegye, emiatt gyakran szakítsuk meg a műveletet, és várjuk meg, amíg visszahűl. Minden fal (és fém) fúrásra igaz, hogy ha nagyobb átmérőjű furatra van szükségünk, akkor azt két-három lépcsőben készítsük el, tehát pl. egy 10-es furathoz először fúrjunk a 6-ossal, aztán fúrjuk felül a 8-assal, és végül a 10-essel. Körmöstárcsás ütvefúrónál és betonfalnál erre a szempontra különösen ügyeljünk.

És még egy kényes művelet; lyukat kell fúrnunk a csempézett falba. Ha lehet, akkor a furatot a csempefugába készítsük, de attól sem kell megijedni, ha belülre esik. Azt mindenképpen kerüljük el, hogy a fugától 1-2 cm-es távolságon belül kelljen fúrni. A művelet tehát a következő: Jelöljük ki pontosan a furat helyét alkoholos filctollal, aztán fogjunk egy pontozót (100-as szeg is megteszi), és nagyon finom kalapálással pattintsunk egy kis lyukat a csempe mázán. Ezután jöhet a fúrógép, lehetőleg a legkisebb fúrószár átmérővel, hangsúlyozottan kikapcsolt ütőművel, és természetesen keményfém-lapkás fúrószárral.

Kis fordulatszámon fúrjuk át a csempét – azt jól lehet érezni, amikor átért a fúró hegye. Ez után bekapcsolhatjuk az ütőművet (betonnál mindenképpen), és mehet az ütvefúrás. A gépet határozottan, erősen és merőlegesen tartsuk, hogy a csempét nehogy befeszítse. A tokmány a fúrás végén se közelítse meg veszélyesen a csempe felületét, mert ha ráüt, akkor elreped a csempe.

Fa fúráskor pöröghet a gép, csak át ne szaladjon az anyagon

Csempe átfúrását kikapcsolt ütőművel végezzük…

…és ha átértünk a csempén, mehet az ütvefúrás

Az SDS tokmány hátrahúzással nyitható, ekkor befogadja fúrószárat

Egy ilyen tokmány adapterrel a pneumatikus fúrókalapácshoz is lehet használni normál fúrószárat

Egy porszívó nagy segítség abban, hogy ne koszoljuk be a lakást