Ólomüveg és Tiffany

Ólomüveg

Nem árt azonban tisztázni, hogy az ólomüvegezés anyaga nem azonos a köznyelven ólomkristályként ismert üvegével. Ennek anyaga nagyrészt ólom, és puhasága miatt nagyon alkalmas csiszolásra. Ezért ez a metszett üvegtárgyak alapanyaga.

Az ólomüvegezéshez viszont anyagában színezett, előzetes terv alapján alakra vágott, különféle színű speciális üvegdarabokat használnak. E darabokat azután két módon is mintás üvegtáblák készítésére lehet felhasználni. A hagyományos ólomüvegtáblák színes darabjait H- vagy U alakú, húzott kivitelű ólomsínek vájataiba illesztve állítják össze. Így készülnek a különféle méretű és mintázatú üvegtáblák. Minden ólompanel összerakását tervezés előzi meg, ahol fontos a színharmónia és az összefogó ólomsínek sűrűsége, hogy a kompozíciót ne sötétítse el túl sok összefogó betét. A különféle alakú darabokat esetlegesen nedves, gyémántszemcsés csiszológép korongjával, vizesen lehet a pontosan a kívánt alakra munkálni.

Az üvegdarabok sínbe illesztését követően a lágy anyagú idom szegélyét erősen rásimítják az üvegek széleire. Az ólomkereteknek pontosan hézagmentesen rá kell fedniük az üveg felületére. Az összeillesztéseknek is pontosan kell egymáshoz illeszkedniük. Ezt követően a csatlakozási pontoknál vagy akár a síneket egész felületükön alacsony olvadáspontú, 60/40-es forrasztóónnal bevonva rögzítik egymáshoz.

Az így kialakított hálós szerkezet merevségét maguk az üvegdarabok adják meg. Az ólomsínek a puhaságuk miatt kis ívben is hajlíthatók megfelelő sín méretet használva, ám ezzel az eljárással nem lehet térben ívelt felületű kompozíciókat kialakítani. Ezért néhány ritka kivételtől eltekintve az ólomsínes technika szinte csak sík üvegtáblák kialakítására alkalmas. A pontos vágás, szükség esetén az alakra csiszolás alapkövetelmény, különben a pontatlanul illeszkedő üvegdarabok a kész panel lazaságát okozhatják, és esetenként idő előtt meg is rogyhat a tábla, darabjai összetörhetnek.

A nagyobb méretű kompozíciókat szélvas keret közé erősítik, ami nemcsak a szilárdságát, hanem a beerősítését is megkönnyíti. Egyenes kontúrú darabokból akár saját kezűleg is lehet kisebb ólomüveg kreációkat készíteni, ám az igényes és ívelt motívumokkal tarkított képszerű kompozíciókat – pl. ajtókba, ablakokba vagy stílbútorok ajtajainak díszüvegezését – mindenképpen szakavatott üvegműves mesterre kell bízni. E technikának az előnye, hogy az ólomsínek erőteljes és szabályosan egységes hatású kontúrral veszik körül a mintázatot, ami egyben megadja ennek a technikának a szépségét is.

Tiffany

Létezik egy másik technika is, ami Tiffany néven vált ismerté. Készítéséhez ugyancsak előzetes terv szükséges, és ennek alapján öntapadó, különböző szélességű rézfóliával vonják be az megfelelő alakú üvegdarabok élét. A rézfólia azonban szélesebb az üveg vastagságánál, amit előbb az üvegelemek élének közepére kell felragasztani, majd következhet a szélekre simítása az e célra kialakított simítólappal. Így elérhető, hogy a fólia az üveglapok élét egységes szélességben fedje be a széleken.

A fóliázott üvegelemeket egymás mellé helyezik, és a rézzel bevont részeket alacsony olvadáspontú ónnal összeforrasztják. Így az ólomsínhez hasonló H profil alakul ki. Mivel a rézfólia tetszőlegesen kis ívben is hajlítható, ezzel a módszerrel aprólékosabban tagolt munkák is készíthetők. Az ón a kisebb alkotóelemeket a széleik melletti hézagokat is kitölti, az egyes darabok alakjától függően térbeli alakzatok is kialakíthatók. Így készülnek a közismert Tiffany lámpák és számos más alakos dísztárgy is. A kialakításukhoz esetenként – pl. lámpaernyőkhöz – térbeli alak sablon is szükséges. Mivel e technikához gyakran különféle alakú üvegdarabokat használnak fel, ezek alakra vágására és pontos csiszolására alapvetően szükség van. A Tiffany módszernél a forrasztási vonalak bizonyos egyenetlensége is jellemző, ám ez az ilyen tárgyaknak velejáró jellegzetessége. Kellő gyakorlattal ez is elkerülhető. Kisebb ékszerekhez, egyéb díszek készítéséhez kaphatók különféle szélességű fóliák is, amelyekkel akár ékszerméretű igényes kompozíciók is létrehozhatók.

Mindegyik befoglalási technikához 2-3 mm vastagságú, és számtalan egyedi jellegzetességű, kimondottan e célra készült üvegfajta közül lehet választani. Az üvegek nagysága akár 8-100 cm is lehet. A befoglalásukhoz megfelelő méretű ólomidomokat vagy réz szalagokat kell választani. Ezek bevonata is különféle színű, és a szélességük is változó. A rézfóliák tekercsben kaphatók, de akár méterre is megvásárolhatók.

Fontosak a két viszonylag hasonló keretezési technikához szükséges szerszámok, mint pl. az üvegvágók, ólomvágó kések, simító eszközök is, mint ahogyan a megfelelő teljesítményű forrasztópákák és az alacsony olvadáspontú 65/40 forraszanyag is. E mellett az ólomüvegezők szakáruházában kisebb tárgyak készítését ismertető kis kiadványok is kaphatók, amelyek megkönnyítik az amatőr próbálkozók dolgát.

Újabban az új kül- és beltéri ajtókon is egyre divatosabb az ólombetétes üvegezés. Főként beltéri ajtókhoz elég bő választékból lehet előre kiválasztani a különleges üvegezést. Ezek általában Tíffany technikával készülnek, azonban esetenként más megoldás is szóba jöhet. Lehetnek háromrétegű biztonsági üvegezésűek, vagy kimondottan az adott keretbe-foglalási technikához, a kiválasztott ólomüveghez megfelelő megoldások. Esetén önálló elemként is a nyílászárókba kerülhetnek. Ezek feláras termékek. Ajánlatos a lakás berendezésének stílusához jól illő üvegbetét mintázatot választani, amely egy esetleges bútorcsere, vagy átalakítás után se okozzon stílustörést.

Köszönet a GM szakáruház tulajdonosának, Gáspár Róbertnek és munkatársainak a szakmai közreműködésükért.