Korlátok közt élni

Néha hasznos

A közcélú épületeknél és közterületeknél található lépcsőkorlátok, mellvédek, technikai paraméterei szigorúan szabályozottak, és azok leírása megtalálható az OTÉK (országos településrendezési és építési követelmények) leírásában. Hogy milyen korlátokat helyezünk el saját házunkon belül, azt a gyakorlatban senki sem ellenőrzi igazán, ám nem árt, ha mi is betartjuk a közcélú épületekre kötelező szabályokat, hiszen ez az ott élő emberek biztonságát óvja.

Korlátokat lépcső mellé, terasz köré és olyan helyekre teszünk, ahol esély van arra, hogy ha valaki nem figyel oda, akkor leesik, az épületen belüli vagy a kertben levő szintkülönbségek, magasságbeli különbségek miatt. A korlát tehát egyben véd a leeséstől, de például lépcsőnél kapaszkodási, terasz körül támaszkodási funkciót is ellát. A kapaszkodók pedig a közlekedést segítgetik akár egy fürdőkád mellé szerelve, vagy bárhol a házban, ahol erre szükség van.

A korlát alapvető funkciója az épületből való kizuhanás megakadályozása. A korlátok magasságát a jelenlegi szabályozás így határozza meg: „azt a járófelületet, amelynek szintje a csatlakozó terepszintnél 0,8 m-nél magasabban van, legalább 0,95 m magas kiesést gátló korláttal vagy mellvédfallal kell határolni. A magasság legfeljebb 0,8 m-re csökkenthető, ha a korlát vagy a mellvédfal felső vízszintes lezárása (pl. könyöklője) legalább 0,3 m széles, vagy legalább ilyen biztonságot nyújtó, más megoldású stabil szerkezet.”

Tehát ha van egy 2-3 foknyi lépcsőnk, melynek összmagassága nem éri el a 80 centimétert, oda nem kell feltétlenül korlátot tenni, bár a mozgásukban korlátozott személyek, illetve gyerekek biztonságát és biztonság érzetét is fokozhatja, ha ide is elhelyezünk ilyet. Ha a lépcsőnk által áthidalt szintkülönbség nagyobb, mint az előbb említett 80 centiméter, akkor legalább 95 centiméter magas korlátot kell tenni mellé. Ez a 95 centiméteres magasság azért lényeges, mert egy átlagos magasságú felnőtt ezen már nehezen tud kibillenni. Ha kihajolunk egy korláton, csak a fejünkkel kinézve, nem billenhetünk át. Ha jobban kihajolunk, már derékból, a kibillenés addig kicsi esélyű, amíg közel derékszögig, vagy az alá nem hajolunk át. Az említett korlátmagasság ezt akadályozza meg.

A szabály szerint a 95 centiméteres korlátmagasság abban az esetben csökkenthető 80 centiméteresre, ha van rajta 30 centiméter széles könyöklő, vagy más ennek lezárását megoldó, így a kihajolást meggátló stabil szerkezet. Ez lehet egy 30 centiméteres virágláda is, a lényeg, hogy nehezítse a kihajolni szándékozó egyensúlyából való kibillenését, és lezuhanását.

A lépcső egyik oldalának korlátját felül kapaszkodásra alkalmas módon célszerű lezárni. A legjobb, ha ez a kapaszkodó csúszásmentes, 4,5-5 centiméter átmérőjű, és kör keresztmetszetű – ez a forma ugyanis a legalkalmasabb arra, hogy stabilan megkapaszkodjunk benne, hiszen jól marokba fogható. A markolat faltól való távolsága ideálisan 4,5 centiméter, mert ez kényelmes. Lényeges, hogy a korlát kapaszkodójának markolata olyan módon legyen rögzítve, hogy a kéz végig csúsztatható legyen a korlát teljes hosszán. Tehát ne kelljen menet közben el-elengedni a kapaszkodót azért, mert a rögzítések úgy lettek kialakítva, hogy útban vannak. Kicsit túlzásnak tűnhet, de nem az: a kapaszkodó markolatának a színe sem mellékes, lényeges, hogy ez eltérjen a környezet színétől. Egy fehér fal mellett például nem jó a fehér kapaszkodó, helyette bármi más ideális. Ennek oka, hogy ha valaki épp megbotlik, és elesni készül a lépcsőn, ösztönösen, pillanatok alatt megpróbál megkapaszkodni valamiben, ami stabil vagy annak tűnik. Ha a fehér fal előtt egy fehér kapaszkodó van, akkor szinte esély nincs az esés elkerülésére, hiszen a pillanat tört része alatt nehéz észrevenni a fallal egyszínű kapaszkodót.

Amennyiben a lépcső szélessége 2 méternél kisebb, akkor általában elég, hogy az egyik oldalán legyen kapaszkodó – korlát természetesen a másik oldalon is kell, hacsak nem a fal mellett halad el a vonala. A két méternél szélesebb lépcsők esetén kapaszkodó a korlát tetején mindkét oldalon szükséges, már csak amiatt is, mert ahol ilyen széles lépcsőt készítenek, annak oka valószínűleg az, hogy egyszerre többen használják, így lényeges hogy többen elférjenek egymás mellett.

Célszerű nem csak a korlát tetejét lezárni kapaszkodóval, hanem lejjebb is felszerelni ilyet, ezzel segítve a kis gyerekek mozgását a lépcsőn, nekik ugyanis nem esik kézre a 95 centiméteres korlátot lezáró kapaszkodó.

A szabályozás a korlát függőleges korlátpálcái közötti távolságot 12 cm-ben maximalizálja. Ez az a távolság, amelynél egy kisgyermek sem tud kiesni a függőleges pálcák között. A vízszintes tagolású korlátokról külön nincs rendelkezés, de ott is célszerű úgy megoldani a kialakítást, hogy egy már járóképes kisgyerek, ha akarna se tudjon felmászni a vízszintes elemek között.

A rozsdamentes korlátokat csavarkötéssel készítik, nem hegesztéssel. Figyeljünk a minőségre, mert nem biztos, hogy mind rozsdamentes és kültéri használatra alkalmas, ami annak látszik. Sokan gondolják, hogy ha már rozsdamentes egy kültéri korlát megnevezése, az a „mindent kibír” kategória. Azonban ezeket az eszközöket is fontos néhány havonta ápolni, különben nem csak rozsda, de csúnya elszíneződés is megjelenhet a felületükön a kipufogó gázok, vagy az esetleg rákerülő madárürülék maró hatásából adódóan.

A közterületi és közforgalmú épületek lépcsői, szintkülönbséggel rendelkező részei esetén a szabályozás nem csak a korlátok méreteit szabályozza, de a lépcsőfokok magasságát, mélységét, sőt a csúszásgátlás módját is. Főleg kültéren, egyes anyagok igen csúszóssá válhatnak esőtől nedvesen, így szükséges vagy a teljes lépcsőfelület, vagy lépcsőfokok éleinek a csúszásmentes megoldása.

Végül fontos pár szót szólni a kisebb kapaszkodókról, például azokról, amelyek az idősek mozgását segíthetik a zuhanyzóban vagy a fürdőkádban. Ezek bár kis eszközök a lépcsők kapaszkodóihoz viszonyítva, ám annál fontosabbak, hiszen aki belekapaszkodik, az stabilitást remél tőle, és lehet hogy igen nagy terhelésnek lesz az eszköz kitéve. Ilyenek felszerelésekor is lényeges, hogy kényelmesen kézre álljanak, a színük eltérjen a környezet színétől, és legfontosabb a rögzítés szilárdsága. Vegyük komolyan a használati utasításban leírtakat, és ne a legegyszerűbb, otthon épp megtalálható rossz minőségű tiplivel rögzítsük, hanem komolyabb dübellel. A rögzítést csak olyan falra végezzük el, ami stabilan tartja majd az eszközt. A tégla általában elég erős, a beton még inkább, ha fából van a fal, akkor győződjünk meg arról, hogy alkalmas-e az ekkora teher tartására. Az Ytong falaknál is legyünk körültekintőek, a kapaszkodók felszerelésekor.

Ha a kapaszkodón több rögzítési pont van, azt ne úgy vegyük, hogy csak dísznek alakították ki! Ekkor nem elég a két végponti rögzítést betenni, a közbülsők se maradjanak ki.