Természetes bútorápolók

Alapvető szabály, hogy forró csészét, vizes vázát és általában nedves vagy forró mindennapi használati tárgyakat ne tegyünk közvetlenül a bútorainkra. Használjunk alátéteket, hiszen ezek híján maradandó foltok képződhetnek a felületen.
Lehetőség szerint hetente töröljük le a port. Erre a célra legalkalmasabbak a természetes alapú textíliák, a gyapjú vagy pamut. Használhatunk műanyag porseprőt is, ami az elektrosztatikusság elvén működik, és magához vonzza az apró szennyeződéseket. Néha nem árt beiktatni egy-egy nagytakarítást is, amikor elhúzzuk a bútorokat a faltól, és a nehezen hozzáférhető részeken, valamint alatta is összetakarítunk. Ennek híján a bútor alatt összegyűlő por a szellőztetés, vagy a fűtés okozta légmozgástól is állandó mozgásban lesz, így folyamatosan szennyezi a szoba levegőjét, és a bútorfelületeket, kárpitokat is.
Az újabb bútorok többségénél olyan felületkezelő eljárásokat alkalmaznak, amelynek révén a bútor nem igényel túl sok ápolást, elegendő enyhén nedves ronggyal áttörölni. A foltok többségét langyos, mosogatószeres vízzel is eltávolíthatjuk.
Ha bútorápoló, vagy -fényező szert használunk, csak vékonyan kenjük fel, és jól dolgozzuk szét a felületen, különben az maszatos, ragacsos marad, és a port is jobban vonzza majd. A viasztartalmú szereknek kiváló ápoló, por- és víztaszító tulajdonságuk van, ezért ezeket részesítsük előnyben. Ha színezett terméket vásárolunk, akkor annak árnyalata igazodjon a bútor színéhez, amin használni akarjuk.
Fafelületekről a zsírfoltot legegyszerűbben ecetes vízzel távolíthatjuk el. A nyers fafelületeket tisztítás után mindig töröljük teljesen szárazra, ellenkező esetben egy alkalom is elég ahhoz, hogy maradandó foltot hagyjunk a fán.
Műanyag bevonatú bútorok tisztításához is elegendő általában a nedves, mosogatószeres törlőruha. Súrolószereket ne használjunk, mert ezek felsértheti a bevonatot.
Az intarziás, faragott bútorokat száraz porronggyal tisztítsuk meg, ügyelve arra, hogy ennek szálai ne akadjanak be a fába.
Az üveglapokat, tükröket speciális üvegtisztító szerekkel, esetleg citromlével vagy ecettel tisztíthatjuk. Végül – hogy elkerüljük a cseppek hagyta nyomokat – papírtörlővel töröljük szárazra.
A bőrbevonatú bútorokat rendszeresen szárazon portalanítsuk. A sötét színűeket évente ricinusolajjal, a világosakat vazelinnel vékonyan töröljük át. A kereskedelemben kitűnő bőrápoló szerek is kaphatók.
A kiszáradt bútort kezeljük egy evőkanál szalmiákszesz, négyszer ennyi ecet és egy liter víz keverékével. E tisztítás után kenjük be ricinusolajjal, majd végül fényezzük bútortejjel.
Régebben a szúfélék is komoly károkat okoztak a fából készült lakberendezési tárgyakban, ám napjaink felületkezelt bútorait ez a veszély kevéssé fenyegeti. A legegyszerűbb vizes alapú lazúrok is alkalmasak arra, hogy az abiotív (csapadék, erős fény, savas eső, szmog) tényezők mellett a kórokozóktól, kártevőktől (gombák, baktériumok, rovarok) is megvédjék a fát. Erre a többfunkciós védelemre főleg a jobban igénybevett kerti bútoroknál van hangsúlyozottan szükség.

Bútorápoló-szerek a konyhából

Kiváló bútorápoló a langyos tej, amelyet vászondarabra cseppentünk majd vékonyan, finoman átkenjük vele a fafelületeket. A tölgyfát enyhén ecetes vízbe mártott, majd jól kicsavart szarvasbőrrel áttörölve varázsolhatjuk újjá. A tölgy és a mahagóni eredeti színét hozza vissza, ha langyos sörrel töröljük le.
A zegzugos fonás miatt könnyen piszkolódó nád, gyékénybútorokat szappanos vízbe kevert bórax segítségével szabadíthatjuk meg a makacs szennyeződésektől.
A bútoron keletkezett karcolásokat világos fán félbe vágott mogyoróval, sötét faanyagon pedig dióbéllel tüntethetjük el. Ezekkel dörzsöljük be a hibás részeket úgy, hogy a karcolás okozta keskeny mélyedést betöltse az olajos magvak anyaga.
A bútorokon éktelenkedő víz okozta foltokat étolaj és 70%-os alkohol egyenlő arányú keverékével bekenve tüntethetjük el.