Fa rákosodások

A nyílt rák rózsás és ágtövi is lehet. Mindkét betegség könnyen felismerhető. Az ilyen rákos sebet körülvevő fatest teljesen csupasszá válik, viszont több sorban körülveszi, sáncszerűen védi egy forradási szövetdudor, amely egy-egy év sebelzárási próbálkozásának eredménye. Azonban beforradás helyett a seb egyre inkább elterjed, növekszik, míg az egész részt körül nem veszi.
A zárt vagy gumós illetve csukott rákot eleinte nehéz felismerni, mert csak alig, vagy egyáltalán nem látszik. Úgy tűnik, hogy a forradási szövet sikeresen be tudta zárni a sebet, de a seb feletti gumószerű szövetburjánzás többnyire üreges, daganatszerű, torz képződmény, amely akár egy gyermekfej méretét is elérheti. Azt a benyomást kelti, mintha teljesen zárt daganat lenne. Viszont, ha alaposabban szemügyre veszszük, látható, hogy a daganaton több nyílás, repedés van, amelynek belseje fűrészporszerű morzsalékká vált.
A nyílt és zárt rák tüneteit nem mindig lehet megkülönböztetni egymástól. A ráksebek peremén nyáron, nedvesebb időben, fehér penészgombák keletkezhetnek, és hengeres szaporítóképletek ezreit képzik. Ősszel viszont kicsi, élénkpiros gömbök foglalják magukba a tömlőspórákat tartalmazó gomba termőtesteket. Mindkét gombaspóra terjedését a szél és a rovarok segítik. Emiatt kiszámíthatatlanul terjedhetnek.
Első lépésben a megsérült részt (fagytól, repedéstől, rovarok rágásától stb.) a rákosodást kiváltó Nectria gomba spórája fertőzi meg. Később a gomba spóráiból kifejlődő fonalak (micéliuma) elkezdik korhasztani a fát. Időközben a seb körüli hegszövet próbálja beforrasztani a sebet, de a gomba az újonnan fejlődő szöveteket is elpusztítja. Így a seb ahelyett, hogy begyógyulna, egyre jobban kiterjed. A rákos képződmények mindegyike felemészti a fában rejlő életerőt, és a pusztulás folyamatát a csúcsszáradás bekövetkezése jelzi. Amikor a rákos seb teljesen körbeér, a fölötte lévő rész teljesen elhal, széles övben a kéreg is elpusztul. Fenyőfák esetében gyantafolyást idéz elő. Ennek következtében a fiatal 4-5 éves fák 1-2 év alatt kipusztulhatnak, viszont az idősebb fák még évekig is elviselik, bár termésük és virágzásuk időközben egyre csak csökken.
Előidézi a rákbetegséget az is, ha a fát nem megfelelő termőhelyre ültetik. Így a talaj túlzott kötöttsége, levegőtlensége, mészhiánya, magas talajvize, túl sok nitrogénje kedvez a rákbetegségnek, akár csak a hideg fekvés és a kelleténél mélyebbre ültetés. A Nectira gomba által előidézett sebeken kívül a fagy vagy vértetű, a meggyféléknél és csonthéjas rokonainál a monila, valamint másféle sebélősködő gombák is okozhatnak ilyen ráksebeket.
A legveszélyeztetettebbek az alma- és körte-, valamint a meggyfák és ezek dísz rokonai. Gyakoriak a rákos sebek még a kőrisfákon, a jegenyefenyőn és a vörösfenyőn.
A rákosodás megelőzése érdekében ajánlatos a ráktól rendszeresen szenvedő növényeket telepítésekből elhagyni, a már meglévő fajtákat pedig másfélékkel átoltani. A farák megszüntetését legegyszerűbb keletkezési helyüknél, a fölöttük lévő résszel együtt levágni, vagy késsel mélyebben kivágni. Ezután a sebhelyet be kell fedni sebfedésre alkalmas készítménnyel. A különféle gombaölő szerekkel való rendszeres permetezés védi a fákat a rákbetegségekkel szemben is. Az esetleges rákos fanyesedékeket gondosan össze kell gyűjteni, és haladéktalanul el kell égetni.