Takarítás, tisztítás

A por eltávolításához elengedhetetlen a jó porszívó és annak különféle kiegészítő tartozékai, a különféle keskeny és kefés fejek. Ezekkel a lerakódott por nagy része szinte mindenhonnan, még a falakról is jól eltávolítható. A körkefés fejjel pl. a strukturált felületű falakról is jelentős por távolítható el. Így a falak újra festésére később lesz majd szükség. Ez vonatkozik a szabadon futó csővezetékekre, a falon elhelyezett képekre, képkeretekre is, amelyek ugyanúgy porosodnak, mint az egyéb bútorok felületei.

Küzdelem a por ellen

A takarítás első és alapvető mozzanata tehát az alapos porszívózás. Nemcsak a járófelületeket és esetenként a falfelületeket célszerű így portalanítani, hanem a berendezést alkotó minden bútordarab felületét. A fekhelyekre, ülőbútorokra érdemes külön gondot fordítani, mert a huzatukról a port csak alapos átporszívózással lehet eltávolítani. Ilyenkor a különféle fejeket használva a sarkokat, huzat redők mélyét és még a bútorfelületek fazonos díszeit is célszerű a kefés fejet használva portalanítani.

Bevonatos fabútorok ápolása

Ezt követheti a bútorok felületének alaposabb és rendszeres ápolása, a portörlés. A porszívó ugyanis csak a felületi por nagyját távolítja el, a parányi mélyedésekbe rakódott port csak alapos áttörléssel lehet kellően letisztítani. E célra a száraz mikroszálas törlőrongyok és azok között is az antisztatikus hatásúak a leghatékonyabbak. A politúrozott vagy egyéb fényes felületű bútordarabokat a hagyományos textilportörlők általában sztatikusan „feltöltik” és rövid idő múlva újra porosak lesznek. Az antisztatikus hatású portörlő kendőkkel ez megakadályozható, de csak egy ideig, mert használat közben újratöltődve vonzzák magukhoz a port, és közben egyéb szennyeződések is kerülnek a felületükre. Ez különösen jellemző a műanyag bevonatú vagy lakkozott fafelületekre. Ezért a rendszeres portörlésen túl, az ilyen szennyeződésektől is ajánlatos legalább félévente, évente egyszer alaposan letisztítani a bútorokat. E célra mindig az adott bútor bevonatához ajánlott tisztítószert kell használni.

A politúros, furnéros bútordarabokat pl. nedves törlőronggyal tilos áttörölni. A fényüket általában viaszos pasztával, vagy bútorfényezővel vékonyan átdörzsölve, majd tiszta törlőruhával áttörölve lehet visszaadni. Vannak olyan ápolószerek is, amelyek a kezelés után a felületeket egy ideig portaszítóvá is teszik. Ez különösen a poliésztergyantás bevonatú, fényesre polírozott frontfelületeken előnyös, amelyek egyébként elektrosztatikusan gyorsan feltöltődnek, és intenzíven vonzzák a porszemcséket. Az ilyen divatos, tükörfényes felületű bútorok frontfelületeit előbb nedves, esetlegesen enyhén mosószeres, jól kicsavart ruhával célszerű por- és foltmentessé tenni, de szalmiákszeszes vízzel átitatott finom ronggyal is eltávolíthatók a különféle rátapadt szennyeződések. A szárazra törléshez azonban már antisztatikus törlőruhát célszerű használni.

A fabútorok bevonatainak fényesítéséhez hatásos a lenolaj, terpentin és az ecet azonos arányú keverékével történő áttörlés. Az enyhén nedves tisztítást követően ezeket a felületeket is puha száraz ronggyal kell fényesre törölni. A fabútorok fényesítéséhez használható vékonyan felvitt paraffinolaj is, de ezt csak nagyon vékonyan szabad használni, mert a vastag réteg szinte mindenféle szennyeződést magához vonz. A felületek áttörléses fényezése ezért is alapvetően szükséges. A kényes, fényezett fafelületű bútorok fényezéséhez a sztearin és a terpentin keveréke is használható, de csak nagyon vékony rétegben, és száradás után következhet az átdörzsöléssel történő fényesítés.

A viasszal bevont felületű bútordarabok ápoló tisztításához nem szabad olajos tisztítószereket, vagy egyéb erős oldószert használni, mert ezek megbonthatják a bevonatot. Ezek tisztításához, fényesítéséhez csak viaszos szerek használhatók, és alapos utófényesítésük sem hagyható el. A faragott bútorok tisztításánál a megfelelő tisztítószert puhaszőrű kefével, vagy ecsettel célszerű felhordani, és a mélyedésekből is alaposan el kell távolítani a lerakódott poros szennyeződéseket. A fényesítés ilyen tagolt felületeken különösen fontos.

A fémbútorok és tárgyak tisztítása

A fémbútorokat is időnként ajánlatos szappanos vízzel lemosni. Ha a felületükön zsíros foltok is észlelhetők, ezek enyhén nedves, mosogatószeres puha ronggyal eltávolíthatók, majd fényük a szárazra törléssel adható vissza. Krómozott felületű tárgyak letisztításához tilos karcosodást okozó szereket használni. Fényük az alig nedves áttörlést követő szárazra törlésükkel adható vissza. Ez vonatkozik a mattított vagy szálra húzott felületű fémtárgyakra is. A sárgarézből vagy egyéb színes fémekből készült használati tárgyak felületi tisztításához, fényesítéséhez számos fémtisztító szer mellett a szalmiákszesz és víz keverékébe mártott törlőkendős áttörlés is hatásos lehet, ám a nagyon elmattult fémfelületekhez inkább hathatósabb fémtisztító-szereket használjunk. Ezek a felületi oxidációt is késleltetik. A szermaradványok lemosást követő szárazra törlésével lehet visszaadni a fémtárgyak eredeti csillogását.

Textil kárpitok tisztítása, felújítása

Főként az ülőbútorok kárpitozott részei vannak kitéve a fokozatos elszennyeződésnek. Még a gyakori porszívózással is csak a szövetek közé rakódott por egy részértől lehet a kárpitszöveteket megszabadítani. Ezen túlmenően azonban ajánlatos a felületüket különféle szerekkel is megtisztítani, illetve a színüket felújítani. Ilyen tisztítószer pl. a vízbe kevert szalmiákszesz keveréke, az ecet vagy a vizes szappanforgács oldat, amibe egy-két csepp szalmiákszesz is adagolható. A szódabikarbóna pl. szárazon is használható, de 1:1 arányú szappanos víz és ecet keveréke is hatásos lehet. E szerekkel a kárpitozott részeket enyhén benedvesített kefével átdörzsölve a szálak közül is kitisztíthatók a különféle lerakódó szennyeződések. Ezeket azonban előbb a szövet alig látható részén érdemes kipróbálni. A kárpitanyagok ugyanis nem azonos összetételűek, és a különböző szerek hatását jobb ellenőrizni.

Bőrkárpitok frissítése, ápolása

A bőrkárpitok ugyan nagyon tartósak, ám csak megfelelő kondicionálás mellett. Felületük kényes a kiszáradásra, ezért rendszeres portalanításuk mellett frissítésre is szükségük van. Erre is van számos készen megvásárolható bőrápoló szer, ám ezek mellett számos házi szer is hatásosan védi az állagukat, és visszaadja a fényüket.

A bőranyagok puhán tartásához pl. jól használható egy evőkanál glicerin és néhány csepp alkohol keveréke, amivel átdörzsölve a bőr felületét visszaadja annak rugalmasságát. Jó hatású frissítőszer a két rész lenolaj és egy rész ecet keveréke, amit vékonyan a bőrre kenünk, majd puha ruhával fényesre dörzsölhető. Jól tartósítja a bőranyagok felületét a terpentinben, vagy benzinben feloldott viasz is. A viasz ugyan megakadályozza a bőrök kiszáradását, megőrzi a lágyságát, viszont egy idő múlva a bőr színe sötétebbé válik. E házi szereknél is ajánlatos a hatásukat egy kevésbé látható részen kipróbálni, ahol ellenőrizhető a szer hatása magára a bőrre. A legjobb azonban, ha a bőrbútorokat forgalmazó cégek ápoláshoz ajánlott termékeivel lesznek a drága bőrbútorok kezelve, mert azok ugyan többe kerülnek, viszont biztosan kellően karbantartják és fényesé teszik a bőrkárpit anyagát.

A bőrhöz nagyon hasonló tapintású textilbőrök tisztításához elég a nedves törlőkendős áttörlés, majd a felületek szárazra törlése. A zsíros lerakódásokat pedig nagyon gyengén mosogatószeres ronggyal áttörölve, majd szárazra törölve lehet eltávolítani.