Magasfényű bútorajtók gondozása

A felületi sérülések nem mindig javíthatók

Az ilyen fényesre polírozott felületek – még a selyem fényűeké is – rendszeres tisztítást igényelnek. E célra többnyire elégséges a közönséges mosogatószeres lemosás, majd a felületek szárazra törlése. A fátyolos foltokat többnyire a használat során a kézzel való érintkezéskor a felületükre tapadt zsíros szennyeződés okozza, amelybe a por jobban tapad. A hagyományos portörlés sem elég hatásos, mert még a karcálló bevonatokat is egy idő múlva enyhén károsíthatják a porszemcsék. Ezért e célra csak finom szálú, mikroszálas törlőruhákat kell használni, amelynek puha szálai nyom nélkül magukhoz vonzzák a port. Ha zsíros ujjnyomokat, vagy egyéb ilyen jellegű szennyeződést kell a felületről letisztítani, akkor e művelethez csak semleges hatású, enyhe, zsíroldó mosogatószeres, mikroszálas textília használható, és a nedves tisztítás után azonnal szárazra kell törölni a felületet. A leheletvékony vizes bevonat ugyanis egy idő után fokozatosan fátyolosabbá teszi a fényes bevonatot, ami még a selyemfényű ajtókon is észrevehető egy idő után. A rendszeres tisztítást minden műanyag bevonatú felületen érdemes elvégezni a vastagabb szennyező foltok megelőzéseként. Ez ajánlott még a sav és karcálló, prémiumkategóriás, akrilbevonatú ajtókon is, bár ezeknél aligha kell a tisztítás során a felületek karcosodására ügyelni a különlegesen kemény akril alapanyag miatt. A tisztításhoz azonban bármilyen karcmentes súrolószer, hideg zsíroldó vagy maró hatású szer alkalmazása éppen úgy káros hatású lehet, mint a dörzsis mosogató szivacs. Ezek ugyanis szinte eltávolíthatatlan felületi sérüléseket okozhatnak még a legkeményebb bevonatokon is.

Jó tudni, hogy a szóban forgó szekrényajtók, fiókelőlapok milyen bevonatúak, ugyanis a maganyagként szolgáló, többnyire 16-26 mm vastagságú MDF anyagra bevonataként különféle tulajdonságú és vastagságú bevonó anyagok kerülnek. Ezek kopásállósága elég magas ugyan, ám az esetleges sérülések eltérően jelentkeznek a felületeiken, és a kijavításuk nem mindig lehetséges.

A festetett bevonatú bútorfrontok felületét magas kopásállóságú UV álló, és polírozott festékbevonat fedi. A tisztításuk azonos az előbbiekben leírtakkal, ám a magas fényű változataik mellett selyemfényű és matt felületű változatokban is készülnek belőlük bútor alkatrészek. Felületük ugyan karcálló, de ennek ellenére előfordul, hogy megkarcolódik. Az ilyen hibák kijavításakor műhelyben a sérült darabot teljes felületén visszacsiszolják, és ezt követően újra festik. A színek tónusbeli eltérései ritkán észlelhetők, de esetenként – a festékfajtától, gyártótól függően – erre számítani lehet. Ezért érdemes e körülményre rákérdezni és egy hibátlan régi darabot összehasonlítási alapként elvinni a javítást végző céghez. A prémium minőségű festett ajtóknál ilyen zavaró eltérésektől azonban nem kell tartani.

A festett felületű alkatrészeken a kisebb és sekély karcok sajátkezű eltüntetésével lehet ugyan kísérletezni, de az eredmény ritkán mondható jónak. A kis mélységű karcokat nagyon finom, 3000-es szemcsefinomságú vizes polírpapírral, majd autópolírozó pasztával meg lehet kísérelni észrevétlenebbé tenni, ám az ilyen javításoknál a sérüléseknek, karcoknak csak a kontúrját lehet tompítani. A sérülés mélységében azonban megmarad és bizonyos szögből mindig látszik majd! A karcos sérülések nyomnélküli eltüntetését, azaz saját kezű javítását a kísérletezgetések helyett ezért érdemesebb a gyártó szakembereire bízni.

Léteznek nagyon tetszetős kivitelű, műanyag (PET) vákuum fóliás frontelemek is. Ezek közé sorolhatók a 3D-s bútorajtók és egyéb alkatrészek. Ezek a bevonatok a hőre elég érzékenyek, ezért sütő, vagy más jelentősebb hőterhelés hatására károsodhatnak, pontosabban a felületük ráncosodhat. Ezért az ilyen bútoralkatrészeket a hőhatástól, pl. fűtőtesttől, kályhától távol kell elhelyezni. A hő hatása ellen hőterelő lemez beillesztésével is lehet védekezni. Ha a fólia felülete megkarcolódik, a hiba nem javítható, csak az ajtócsere jöhet szóba!

Az akril bevonatú frontelemek felületei, illetve azok bevonóanyaga már eleve karcálló és magas fényűre polírozott. A durvább karcosodást okozó sérülések ellen azonban ezek a bevonatok sem mindig védettek. Még az UV stabil, saválló gyártmányok felülete is megsérülhet, ha éles tárgy felsérti. Ezek javítása is csak a gyártó műhelyében végezhető el. Az ilyen sérüléseket előbb csiszolással tüntetik el – amit elbír a több mm vastagságú akril bevonat –, majd a felületet újra fényesre polírozzák. Mivel az akril bevonat anyaga homogén felépítésű, az ilyen jellegű javításoknak nem marad nyoma, és a színeltéréstől sem kell tartani. Más javítási móddal nem érdemes kísérletezni, mert a javításhoz szükséges felöltő javítóanyag nincs, és a bevonat eredeti fényességét is csak a gyári polírozással lehet visszaadni. A javításnak így nyoma sem marad, és nem feltétlenül szükséges a sérült darabot újra cserélni.

Lényeges azonban, hogy az ilyen javításokat szakműhelyben végezzék el, mert csak így biztosítható a javítás szakszerűsége, és a felület eredetivel azonos minősége.