A fekvőbútorok fejlődése

Az ősközösségi társadalomban a földön alvás természetes volt. Az ókori egyiptomiak hozták létre a legtöbb mai bútor elődjét, így az ágyakét is. Kezdetben csak a fejet támasztották meg ún. nyaktámaszokkal. Ennek szerepe többféle volt. Egyrészt a levegő mozgását segítette elő a fej alatt a forró éghajlaton, másrészt kímélte a díszes hajviseletet, de megóvta a fület, arcot a rovarok okozta kellemetlenségektől is. Később kitalálták minden mai ágy alapformáját. Egy ilyen bútor nagyon egyszerű: négy, állatlábat formázó tartóelemből és egy keretből állt, amibe rugalmas pálma vagy papirusznád szövedéket fontak. Erre helyezték a takarókat és a párnákat.
Később a földközi-tengeri partvidék teljes területén a görög, etruszk és római életmód továbbfejlesztette az alaptípust. A görögök a magasra épített, oszlopszerű vagy csigavonalban esztergált lábú klinén aludtak, amely előtt egy lábzsámoly állt. Ők hozták divatba a fekve étkezés szokását, aminek következtében az ágyak egy része pamlagszerű, többfunkciós bútorrá vált. Az etruszk ágyak az egyiptomiakhoz hasonlítanak leginkább, de magas szintű bronzművészetük lehetővé tette, hogy ne fából készüljön a fekvőhely. Papirusz és pálmanövedék helyett bronzfonatok biztosították a fekvő felületet is.
Az ókori civilizáció csúcsát jelentő Római Birodalomban a Nagy Sándor korabeli görög bútorok mintájára hozták létre a sajátjaikat, amelyeket plasztikus fafaragásokkal és fémplasztikákkal is díszítettek. Alvásra a magasított ágy, a fekve étkezéshez a nyugágy szolgált, amelyből a luxusigények okán kialakult a gyaloghintó. A Római Birodalom kettészakadása után az ókori kultúra őrzőjévé a bizánci székhelyű Kelet-Római Birodalom vált. Ennek ellenére nem a klasszikus, elegáns formákat vitték tovább, hanem a keletiesen aprólékos, luxusigényeket kielégítő darabokat kedvelték.
A népvándorlás zűrzavarában, a vallásháborúk, keresztes hadjáratok idején átformálódó középkori Európa tárgykultúrája megváltozott. Az ókori tudás egy része időlegesen „elveszett”. A bútorformáknál a kezdetlegesség, a merev formák váltak jellemzővé, amelyek legtöbbje dilettáns vonásokat mutat. Művészek csak a főúri és egyházi előkelők megrendeléseiben vettek részt, de kezüket szigorú szabályok kötötték. A román korban az ágyat továbbra is az esztergályozott lábra épített fekvőkeret jelentette, amely keleti hatásra sátorhoz hasonló mennyezetkialakítást kapott.
A gótika már a diadalmas egyház és a skolasztika tanrendszerének időszaka, amely a tudomány és a technika fejlődésének is szárnyakat adott. A fűrészmalom felfedezése révén deszkát tudtak készíteni, ennek segítségével asztalos szerkezetűvé váltak a bútorok. Megkezdődött az otthon művészetének fejlődése. Az ágyak formája változatosabbá vált. Falfülkékbe épített szekrényszerű darabokat éppúgy használtak, mint mennyezetes vagy félmennyezetes formákat. A fedett szerkezetek védelmül szolgáltak a hideg és a kártevők ellen.
Az emberi szellemet felszabadító, három évszázadra kiterjedő reneszánsz az ókor hagyományait folytatta. A bútorformák a klasszikus jegyeket viselték magukon, de a legújabb felfedezéseket, a furnérozást, a profilléc-szegélyezést és a finom intarziadíszítést is. Az ágyformák továbbra is mennyezetesek maradtak, vagy dúsan függönyözöttek lettek.
Az ellenreformációval szorosan összefüggő barokk, illetve rokokó művészet már mai értelemben is lakható enteriőröket hozott létre. Ismertté váltak a bútortervezők, akik mintakönyveket adtak ki, és nem csak divatot teremtettek, hanem nagyon otthonos bútorokat is. Először jelentek meg a bútortörténet során a garnitúrák. A mennyezetes ágyak igazán kényelmessé váltak, formájukat könnyed, a nagyon dúsan alkalmazott párnázat és kárpitosmunka jellemezte. A faanyagokon kiteljesedett a furnérozás és a famozaik, formájában pedig nagyon mozgalmas és gyakran aszimmetrikus díszítésűvé vált.
A klasszicizmus ismét az ókori formanyelvet vette alapul: bútorai kisebbek, finomabbak lettek az előző időszakhoz képest. A szertelen díszítést a jól áttekinthető szerkezeti elemek váltották fel. Teljes lakberendezési terveket is készítettek az ismert tervezők. A bútorokat nagy műhelyekben gyártottákk, amelyben az egyes részfeladatokat speciális szakemberek végezték. Az ágyak baldachinosak, lábuk – a többi bútoréhoz hasonlóan – lefelé keskenyedő és kannelúrázott felszínű volt.
A klasszicizmus sajátos állomása a Napóleon nevéhez fűződő empire, az egyetlen stílus, amely központi utasításra jött létre. Leginkább a diadalmas római hadvezérek környezetét mintázta. A császár ágya is ennek pontos mása. Az időszakot lezáró polgári klasszicizmus neve: biedermeier. A puritán, de nagyon jó minőségű bútorok ma is használatban vannak. Ekkor tűntek el a mennyezetes ágyak, és váltak általánossá az ágyvéggel záródó egyszerű formák.
A biedermeier a klasszikus stílusjegyek lezárásának tekinthető. Az utána következő eklektika, historizmus már az előző korokból merített. A szecesszióval, art decóval, bauhausszal pedig a modern irányzatok kezdődtek, amelyek közül jelenlegi környezetkultúránkat a modernizmus és a posztmodern befolyásolja leginkább, de a legkülönfélébb hangulatú otthonokban is folyamatosan jelen vannak a történelmi múlt jelei.

Napjaink ágyai
Az alvás életfunkció, létfeltétel, de alvási szokásainkban alapvető különbségek vannak. A hálóhely megteremtése függ ízlésbeli, anyagi, életkori és szokásbeli különbségektől. A tervezésnél meghatározó szempont még: a rendelkezésre álló alapterület, a helyiség tájolása, burkolata, az elhelyezendő bútorok mennyisége és funkciója, a világítás, az árnyékolás és a dekoráció is. Mégis a legfontosabb az ágy kiválasztása és a helyiségben történő elhelyezése.
Szerencsére a hazai bútorpiacon van minden igényszintnek, anyagi lehetőségnek és ízlésnek megfelelő darab. A fekhelyek lehetnek egy-, illetve kétszemélyesek. Elnevezésük méretüktől is függ. Az egyszemélyes heverő, illetve ágy általában 90-100 cm×90-200 cm méretű. A kétszemélyes 120-160 cm×200 cm-es. A 160 cm-nél szélesebb darabokat már franciaágynak nevezzük.
Az egyszemélyes ágyakat általában iskoláskorú gyermekek és idős emberek szobáiban használjuk. Az egy szobában alvó házaspároknak legkényelmesebbek a franciaágyak. Optimális esetben ezeket a szobában úgy helyezzük el, hogy három oldalról körüljárható legyen és fejvéggel támaszkodjon a falhoz. Ha teljesen körüljárható, az még érdekesebb téralakítást tesz lehetővé, bár ehhez ritkán áll rendelkezésünkre megfelelően tágas helyiség. A jó megközelíthetőség és az ágyazás helyigénye 60-70 cm a bútor mellett. Fontosabb szempont, mint sokan gondolják. Ebben az esetben nem kell féloldalasan közlekedni, és ágyazás közben sem ütközünk bele a falba vagy más berendezési tárgyba.
Az ágyak formája végtelenül változatos, határait a tervezői fantázia szabhatja meg, mégis két alaptípusba sorolhatóak.
Az első a keretszerkezetesek csoportja. Az ilyen fekvőhelyek nagyon változatos alapanyagból készülnek: lehetnek fából, fóliázott bútorlapból, MDF-ből, furnérozott alapanyagból vagy bármilyen fémből, leggyakrabban kovácsoltvasból, rézből és krómozott acélból. Ilyenkor a szerkezetek jól láthatók, és a funkciót ellátó tartórészek részben látványelemek is. A belehelyezett matraccal vagy matracokkal válnak komplett egésszé.
A második csoportba az átkárpitozott ágyak tartoznak. Ennél a típusnál nem látható a belső szerkezet, mert kétrétegű burkolat takarja. A vázra kerül közvetlenül egy erős vászon, erre pedig a látványkárpit. Az ilyen fekvőhelyek általában matraccal egybeépítve készülnek.
Bármelyik típust választjuk is, az egészséges, pihentető alvás miatt fontos a matracok jó megválasztása. Mivel az együtt alvók a legritkább esetben azonos súlyúak és gerincük egészségi állapota sem egyforma, a legjobb megoldás, ha egy ágykeretbe két matracot választunk. Így teljesen személyre szabott lehet a rugózás és a puhaság is. Nagy súlykülönbség esetén a nagyobb testsúlyú ember fordulásánál nem mozdul el a teljes fekvőfelület. Ágyazásnál a mindkét matracot takaró derékalj használatával összeköthetjük a két részt.
Az ortopéd, illetve állítható ágyrácsok mechanikus és elektronikusan kapcsolható változatokban vásárolhatóak. Betegek vagy ágyban szívesen tartózkodók számára készült. Költséges, de sokszor szükséges megoldás lehet. Ezekhez a rácsokhoz speciális matracok illenek.