Ragasztott dübelek

Akár vázkerámia oldalfalaknál, akár üreges födémszerkezetnél találkozhatunk azzal a problémával, hogy amikor a rögzítőfuratot készítjük, akkor szinte beesik a fúró az üregbe. Mennyezeti elemnél az is előfordul, hogy szinte nem is tudunk furatot készíteni, mert a fúrószár elindul oldalra, szinte vési a falazatot, és a kialakult üregbe semmiféle dübelt nem tudunk már belehelyezni; nem csak a klasszikus feszítődübelt, hanem az üreg belsejében szétnyíló alakzáró dübelt sem. Ez az egyik legtipikusabb esete annak, amikor a ragasztott dübel technikához kell folyamodnunk.

Ne töltsük fel az üregeket

A ragasztott dübelek rendszerint vinilészter- vagy poliészter-alapú műgyantát alkalmaznak, a kötés pedig kémiai úton, a dübel két komponensének összekeverésével történik. A kétkomponensű ragasztó részben kitölti a falban lévő üreget, másrészt rendkívül nagy erővel rögzíti a falazatba a megfelelő rögzítőelemet, pl. egy csavarszárat, amelyhez aztán a függesztendő tárgyat felcsavarozhatjuk. Az üreg kitöltésével azonban vigyáznunk kell, mert a kétkomponensű műgyanta ragasztó nem olcsó mulatság, és egy nagyobb üreg bizony hamar elnyeli – feleslegesen – a kartusból kinyomható ragasztóanyagot. Az üreg kitöltésére azonban nincs szükség, csak annyi ragasztóanyag kell, ami a furat falához, illetve az üreg belső széleihez ragasztja a csavarszárat.

A spórolást segíti a műanyag szitahüvely, melyet az akár formátlan üregbe bedugunk, és a ragasztóanyagot a lyukacsos falú hüvelybe nyomjuk bele, aminek a falán keresztül elegendő ragasztóanyag jut a hüvely külső falán kívülre is. Még mielőtt a ragasztó kötni kezdene, a hüvelyben elhelyezzük, beleforgatjuk a rögzítőelemet, és a ragasztó egy-két percen belül kötni kezd – beragasztva a hüvelyt az üregbe és a csavart a szitahüvelybe.

Ragasztás közvetlenül furatba

Ragasztott dübelt nem csak szitahüvellyel, hanem megfelelő minőségű furatnál közvetlenül egy rögzítőcsavar – pl. menetes szár – beragasztásához is használhatunk. Mikor lehet erre szükség? A hagyományos dübelekkel ellentétben a ragasztott dübelek rendkívül erősek, nem okoznak feszítőnyomást, és gyorsan alkalmazhatók. A hagyományos dübelek rögzítési ereje jól behatárolható, de nem végtelen, a dübel a feszülés kialakulása előtt könnyen megforognak a furatban, különösen, ha a falazat anyaga nem beton. A ragasztott dübel kötési szilárdsága rendkívül nagy, anélkül, hogy a falazat sérülésétől, repedésétől tartanunk kellene. A klasszikus nylon dübelek egész rendszert alkotnak; más-más dübelre van szükségünk betonhoz, üreges téglához, könnyűbetonhoz stb. A ragasztott dübel teljesen univerzális, bármilyen falazathoz használható. A falazat anyagát természetesen ismernünk kell, hiszen más rögzítési erőt érhetünk el betonban vagy egy gyengébb falazatban. A hiányzó terhelhetőséget viszont könnyen pótolhatjuk azzal, hogy a beragasztott kötőelem hosszát növeljük, akár a falazat teljes keresztmetszetéig. A ragasztás miatt nem alakul ki feszítő erő – mint a feszítődübeleknél, így a rögzítő elemek akár egymáshoz közel, akár az alapanyag széléhez is kerülhetnek, nem kell attól tartani, hogy a furatok fala átszakad, vagy az anyag széle lereped. A ragasztott dübelek a hagyományos feszítődübelek és beütőhorgonyok teljes értékű, hatékony helyettesítőjeként alkalmazhatók, rendkívül tartós, nagy teherbírású kötés hozható létre velük.

Kulcs alkatrész a keverőszár

A különböző gyártók, különböző alkalmazásokhoz más-más kétkomponensű ragasztót használnak. Ezek a rögzítés szilárdságában, a kötés idejében és az alkalmazhatóságban is valamelyest eltérnek egymástól, de maga a ragasztás elve teljesen hasonló. A ragasztóanyag a hagyományos kartusokhoz teljesen hasonló kartusban van, csakhogy annak belsejében elkülönülve van jelen a ragasztó két komponense. Ezeknél a kartus kinyomásához használt pisztoly is azonos a tömítő és ragasztó anyagokhoz alkalmazottakkal. Szintén nem ritka megoldás az, amikor a két komponens egymás mellé helyezett két kartusban van elkülönítve. Ehhez a hagyományostól eltérő dupla dugattyús kinyomó-pisztolyt kell használnunk.

Az érzékelhető különbség a keverőszárban van, amit a kartus végére helyezünk. Az átlátszó cső belsejében jól látható az a keverőspirál, amely a kinyomás folyamán egyenletesen összekeveri a két komponenst, és így perceken belül megindul a kötés. Fontos, hogy egy új keverőszár felhelyezésekor egy kevés ragasztót „pazaroljunk el”, hogy a rögzítőfuratba már garantáltan összekevert ragasztóanyag kerüljön. A beragasztott rögzítőelemet már egy-két perc múlva magára lehet hagyni, a ragasztó teljes kikeményedése pedig fajtától, de még inkább az alkalmazás hőmérsékletétől függően fél-egy óra, de hidegben akár egy nap is lehet. A ragasztott kötés a teljes kikeményedés után terhelhető.

Üveg ampullában

A ragasztott dübelek egy változatánál a kétkomponensű ragasztó egy üveg ampullában van – természetesen egymástól elkülönítve. Az a fajta elsősorban menetes szár, vagy betonvas beragasztásához alkalmazható tömör – pl. beton – anyagba. A rögzítőfuratot a menetes szár mélységében, de az ampulla átmérőjében kell elkészítenünk, majd előbb az ampullát be kell nyomnunk a furatba, utána pedig beütni, betolni a rögzítendő fém alkatrészt úgy, hogy összetörje az ampullát. Ezzel a két ragasztókomponens összekeveredik, és megindul a rendkívül erős kötés. Az ilyen ragasztott kötés üreges falszerkezethez nem használható.

Bár a tiszta, pormentes rögzítő furat a feszített dübeleknél is fontos – az alakzáró dübeleknél kevésbé -, a ragasztott dübeleknél viszont alapkövetelmény. A legerősebb, legjobb ragasztó sem tapad a porhoz, illetve a por megakadályozza, hogy a ragasztóanyag a furat falához kerüljön. Ezért ennél a rögzítési eljárásnál fokozottan figyelni kell arra, hogy a fúrás után, a ragasztás előtt a furatból a port eltávolítsuk. Ehhez jó egy kis gumipumpa, vagy egy erős porszívó is.