Tapétázás, festés helyett?

Falak előkészítése, glettelés

Az előkészületi munkák mind a két technológiánál meghatározóan fontosak és egyben hasonlóak is. A falfelületekből kiálló szemcséket, vakolatmaradványokat, laza diszperziós festékbevonatot, rosszul tapadó, régi mészfesték bevonatot többnyire kaparással kell eltávolítani, majd a felületet portalanítani kell.

A felületen olajos szennyeződés ne maradjon, azt benzinnel, oldószerrel kell lemosni. Ha papírtapétás volt szoba fala, és az még jól tapad, nem kell eltávolítani, elég az átfedett széleket szintbe csiszolni vagy átgipszelni. A régi papírtapéta a makulatúraként használható az új tapéta alá.

A használaton kívüli szegeket, csavarokat, dübeleket el kell távolítani, helyüket gipsszel kell feltölteni. Ez vonatkozik a fal repedéseire is, ám ezeket kiszélesítésük után rugalmas akril tömítővel kell feltölteni, hogy a falak mozgásából adódó térfogat változások ne okozzanak újabb repedéseket. A nagyobb falhibáknál késleltetett kötésű gipszet lehet használni, a levert élű sarkokat a különféle anyagú élvédő idomok beépítésével, átgipszelve lehet korrigálni.

A falhibák kijavítása után a falakat alapozni is szükséges. Az alapozó ugyanis hidat képez a fal és majd a később rásimított glettanyag között, javítva ezzel a tapadását, és egyben a hajszálrepedé­seket is kitölti.

A nem megfelelő szilárdságú vakolat megerősítésére mélyalapozót kell a falakra kenni, ami megszilárdítja a felületét. Ha pedig túl nedvszívó a felület, akkor pórustelítő alapozóval lehet ezen változtatni. Az alapozót többnyire hígítani kell, hogy beszívódjon a pórusok közé, de ne képezzen filmréteget a falon. Ezt plüss hengerrel vagy kefével lehet ideálisan felteríteni.

A következő művelet a glettelés, ami simává teszi a falakat. E simítóréteg nélkül a fal egyenetlenségei a beeső fény árnyékában láthatóvá válnának a felragasztott tapéta felületén. Még az is az előnye a glettelésnek, hogy a kisebb repedéseket elfedi, azaz feltölti. E műveletnél a besimításhoz egy közepes méretű glettvas és glettanyag szükséges. Ez utóbbi lehet por alakú és készre kevert. Ezek mindegyike késleltetett kötésidejű, ami lehetővé teszi a felület besimításának elnyújtott elvégzését. A por alakú glettet az előírásnak megfelelő mennyiségű vízzel kell összekeverni, és utána már használható a fal egyenetlenségeinek és kisebb repedéseinek elfedésére. A kész glettek felkeverésük után azonnal használatra készek, és hosszú nyitott idejük miatt előnyösebben használhatók. Glettvassal egyszerre elég nagy területet lehet egy szintbe hozni, ami a tapétázáshoz alapvetően szükséges. A glettelés után, de még a tapétázás előtt a falfelületeket újra alapozni kell. A célja a felületi pórusok telítése, és a glett nedvszívó képességének csökkentése. Az alapozást hígított metil-cellulóz tapétaragasztó oldattal lehet elvégezni. Az alapozott felületen a tapéta könnyebben csúsztatható, mivel a falfelület nem szívja el azonnal a ragasztóból a vizet. Az alapozott felületen a ragasztó tapadószilárdsága is nagyobb.

A tapéták illesztése

Az így előkészített falfelületekre már felragasztható a kiválasztott típusú tapéta. Ennek a kiszámítottnál már eleve 15%-kal többnek kell lennie, hogy biztosan kiadja a falak befedéséhez szükséges mennyiséget. A falakon csapózsinórral és függőónnal kell bejelölni a tapétasávok helyét. Ez megkönnyíti a munkát, és elkerülhetők a felhelyezési hibák.

A tapétatekercseken még a leszabás előtt ellenőrizni kell a gyártási számot és a színszámot, mert még azonos színszámú tekercseknél is előfordulhat eltérés. A falra csak azonos gyártási számú tapétákat használjunk, hogy a tekercsek között ne legyen még árnyalatnyi színeltérés sem.

A szín ellenőrzése után következhet a megfelelő illesztési mód ellenőrzése. A tapéták ugyanis lehetnek egyszínűek és mintákkal nyomottak. Ez utóbbiaknál azt kell meghatározni, hogy a mintáik miként illeszthetők egymás mellé, hogy a mintázatuk folytonosnak tűnjön. E művelethez két tekercsről egy-két mintányit levágva és egymás mellé illesztve meghatározható, hogy a minták egyenesen és azonos szintben, vagy fél mintával eltolva illeszthetők-e egymás mellé. A gyártók ugyan ezt a tapéták hátoldalán meg is szokták adni, de nem árt még a tekercs feldarabolása előtt ellenőrizni.

A következő művelethez szükség lesz egy hosszú asztalfelületre, amin a tapétatekercsből adott hosszúságú darabokat könnyen és pontosan azonos hosszúságra lehet vágni. Szükség esetén a tiszta padló is megfelel e célra. E művelet végezhető ollóval, tapétázó késsel vagy korszerű tapétázó géppel is. A vágásnak mindig merőlegesnek kell lennie a tapéta szélére. Közben arra is figyelni kell, hogy az egyenes illesztésű tapétáknál a mintaelem kezdőjelzése mindig megfelelő helyen legyen. Az eltoltan illeszthető tapétáknál a fél mintaelem hosszát pontosan kimérve, és az illesztési jelzéseket figyelve, azok mindig azonos helyre kerüljenek. Egyes tapéta változatoknál az is előfordulhat, hogy az egyes sávokat fordított helyzetben, azaz 180 fokban kell egymás mellé illeszteni, és ezt még leszabás előtt kell ellenőrizni, hogy ne keletkezzen felesleges anyagveszteség.

A ragasztó felhordása

A levágott tapétasávokat a hátoldalukkal felfelé fektetve kell az asztalra helyezni, és egyenletes rétegben bekenni ragasztóval. Az, hogy milyen ragasztó kell az adott tapétához, az a tapéta fajtájától is függ, és a gyár által ajánlott márkát érdemes használni. A ragasztó felhordása korong- vagy közepes hosszúságú kefével is elvégezhető, ám tapétázó géppel sokkal egyszerűbb és gyorsabb. Ezt kölcsönözni is lehet, és meg is éri a ráfordítást. A gép nemcsak a ragasztózást, de az esetleges szélezések pontos elvégzését is lehetővé teszi.

A ragasztóval bekent tapétasávokat azonnal harmadolva kell összeforgatni, hogy a tapéta felpuhuljon. Az összeforgatásnál a tapéta felső része hosszabb legyen, a végei pedig hurkot alkossanak, de a tapéta felülete ne törjön meg. A hajtogatással elkerülhető a szélek idő előtti megszáradása. A szélezetlen tapétáknál ilyenkor lehet a szélezést is elvégezni. A dombornyomásos, illesztett tapétákat általában mind a két szélén a minta kezdetéig kell levágni. A beragasztózott és összeforgatott tapéta darabokat ezután pihentetjük, a rostjai nedvességet magukba szívják, megpuhulnak, és így könnyen a falra simíthatók. Az egyszerű papírtapétáknál ez csupán néhány perc, a mosásálló típusoknál akár 10-20 perc is lehet. Ha túl sok ideig szikkad a tapéta, az túlzott felpuhulást okoz, és akár szakadást is eredményezhet a falra simításakor. Ezért a gyártók a legtöbb esetben megadják a tapétájuk puhuláshoz szükséges időt, amit ajánlott betartani.

A tapéták felragasztása

A tapétázást mindig a mennyezeten kell kezdeni, mégpedig az ablaknyílásra merőleges irányban. A megfelelő irány tartását egy csapózsinórral érdemes a mennyezetre feljelölni. A falak és a mennyezet találkozási vonalánál a tapétának a hajlatot is be kell fednie. Nagy belmagasságú lakásoknál gyakran akár 50 cm szélességben is lefedhetik az oldalfalat a mennyezeti tapétacsíkok. Ilyen esetekben a mennyezettapétát vízszintesen is a falra lehet ragasztani.

Mivel fej fölött elég kényelmetlen dolgozni, ezért a tapéta csíkok felhelyezésekor tartórudat, vagy bármilyen segédeszközt célszerű alkalmazni, ami megkönnyítheti a tapétasávok falra simítását, illetve magasba emelését. Az is megoldás, ha a mennyezet tapétázása helyett, falfestékkel lesz átvonva.

A tapéta csíkok felragasztását mindig a beeső fény irányába kell elkezdeni, hogy ne keletkezzenek zavaró árnyékok az illesztéseknél. A sávok falra illesztése a szélső vonalra illesztett tapétasávval kezdhető el, majd középről a szélek felé haladva kell a tapéta alól kisimítani a légbuborékokat, hólyagokat. Ezt kefével, hengerrel, vagy akár simítólappal is el lehet végezni.

Illesztési módok

Ha a tapétasávok szélei 3-5 mm-es átfedésekkel kerülnek egymás mellé – ez vékony papírtapétáknál és nem dombornyomott, középnehéz tapétáknál alkalmazható – akkor a felhelyezést követően az átlapolásokat azonnal le kell hengerelni, hogy az átfedések kevésbé legyenek láthatók. Az összepréselt széleken így a ragasztás is erősebb lesz, és a szélek felválása sem valószínű. A mind a két oldalán szélezett tapétasávokat mindig pontosan egymás mellé illesztve kell a falra simítani. Ezt az illesztési módot a vastagabb, illetve dombornyomott mintázatú tapétáknál kell alkalmazni. Ezekhez szükséges aljzattapéta falra ragasztása is. Ez lehet bármilyen vékony papírtapéta vagy makulatúratapéta is, ami megakadályozza, hogy az erre felragasztott mintás tapéta szélei a száradást követő zsugorodás következtében eltávolodjanak, szétnyíljanak egymástól. Az ilyen tapéták falra préselését is óvatosan kell elvégezni, nehogy a hengerelés kisimítsa a felázott domború mintákat. Ezért e tapétákat célszerű tapétázógéppel beragasztózni, hogy egyenletes legyen a ragasztórétege, és a pihentetés gyárilag megadott idejét is be kell tartani, nehogy túlságosan fellazuljon a tapéta anyaga.

Speciális tapéták esetében – pl. vlies tapétáknál – a ragasztót nem a tapétára, hanem a falra kell felhordani. A széleket néhány milliméterre egymásra fedve simíthatók fel, majd ezt követően az átfedés sávjában a széleket utólag kell acélvonalzó mentén összevágni. Az átvágott szélek ezt követően egymás után eltávolíthatók. A felhajtott széleket pedig új ragasztóréteggel bevonva kell a falakra visszahengerelni. A műgyanta alapú ragasztókat az ilyen tapétáknál lehet jól használni.

Csíkok, szegélylécek

A tapétázást a különféle szegélylécek, és bordűr csíkok felragasztásával szokás befejezni. Ezeket a kiegészítő elemeket általában a mennyezeti és az oldaltapéta vonalára illesztve szokás felragasztani. Ragasztóként a tapétához használt anyag is használható. Ha pedig könnyű sztirolhab fazon idomok falra ragasztásával lesz tagolt a felület, akkor e léceket előbb diszperziós falfestékkel kell bevonni, és csak ezt követően célszerű a falakra ragasztani. Az ilyen díszlécekhez speciális ragasztó szükséges.