Kádárkocka új köntösben

Érdemes beruházni a régi épületek korszerűsítésébe

A szocializmus időszakában a fejlődés egy irányvonala volt az, hogy az épületet szélesebbre és rövidebbre tervezték a jobb helykihasználás miatt, meg azért, mert az istálló lassan elmarad a vidéki épületekről is. A négyzetes alaprajzhoz közelítve az épületek helykihasználása javult, és a házak alaprajza egyre közeledett a „kocka” alakhoz. Kialakult egy tipikus forma, a „Kádárkocka” ház, melyet típustervként az egész országban nagy számban építettek; két utcára néző ablakkal, mögötte két szobával, sátortetővel, egy szinten.

Ilyen épületből rengeteg van az országban, és bár némileg eljárt felettük az idő, ezek ma is értékes otthonok. Persze felújításra, korszerűsítésre alaposan rászorulnának! Bennük van a lehetőség a bővítésre, és persze az energetikai korszerűsítésre nagy szükségük lenne. Az épületek nagy része azonban statikailag megfelelő, építészetileg kevés munkával alakítható.

Jó lehetőséget kínál tetőtér-beépítésre, ami a bővítés leggazdaságosabb módja, és nagyrészt ácsmunkával kivitelezhető. Ezzel együtt a faanyag védelme, szükség szerinti cseréje is megoldható. Szóba jöhet a vízszintes bővítés is, bár ennek gyakran határt szab a telek – jellemzően nem túlságosan nagy – mérete. A bővítés egyik jellemző esetében – a kockaház „kocka” jellegét megszüntetve – az épületet hátrafelé meghosszabbítva, annak teljes szélességében új nappali teret építenek. Másik tipikus példa az a fajta bővítés, amikor L alakúvá válik az alaprajz, de több más érdekes megoldás is elképzelhető.

Jellegzetes gond az ilyen házak esetében, hogy építésük idején nemigen volt igény a hőveszteség csökkentése, főképp a talaj irányában. Ma már egészen mások az igények ezzel kapcsolatban. Elengedhetetlen tehát a megfelelően szigetelő, folytonos épületburok szakszerű kialakítása, ami a lábazatok, falak, födémek és tetők esetében is következetesen végiggondolandó, megvalósítandó. Ezt utólag nem könnyű megcsinálni, hiszen ehhez fel kell szedni a padozatot. Ha van pince, akkor valamivel egyszerűbb a helyzet, hiszen a pincefödémet alulról tudjuk szigetelni. Felmerülhetnek gondok a talajnedvesség elleni védelemmel is; erről gyakran nem gondoskodtak megfelelően az egykori építők. Természetesen rendelkezésre állnak olyan javító megoldások, melyekkel utólag segíteni lehet ezen is.

A hőátbocsátás csökkentése érdekében valószínűleg a nyílászárókat is ki kell cserélnünk, továbbá – a nyári hőterhelésre való tekintettel – az árnyékolásra is nagy hangsúlyt kell fektetni. Ugyanez vonatkozik a beépített tetőterek esetében elhelyezett tetőablakokra, bevilágítókra is. A tetőfelületeket ma már jellemzően napenergia-hasznosításra – napelemek, napkollektorok telepítésére – is igénybe vesszük.

A Kádárkocka épületek nagy részében a korábbi vegyes tüzelés gázfűtésre van átalakítva. Ennek megváltoztatására kevés érv szól, de a korszerűsítésére már igen, és a kondenzációs kazánok a kémény átalakítását is igénylik. Aki komolyabb fűtéskorszerűsítésbe fog, az ma már kalkulál az elektromos, hőszivattyús fűtés lehetőségeivel is. Itt nyilván rövid és hosszú távú kalkulációkra van szükség; meddig érdemes ragaszkodni a meglévőhöz, és mikor érdemes váltani. Az utóbbi időben a világ elindult abba az irányba, hogy egyre inkább az elektromos áramot szeretnénk energiaforrásként használni, akár fűtési és hűtési célokra is; ennek is köszönhető, hogy a hőszivattyús rendszerek egyre népszerűbbek. A levegő-levegő típusú hőszivattyús rendszerek elvileg nem a legjobbak – hiszen amikor hűteni kell, akkor meleg van, amikor fűteni, akkor pedig hideg –, de ma már vannak olyan rendszerek, amelyek ennek ellenére hatékonyak, hiszen a jól szigetelt házak esetében egyre kevesebb külső energia bevitelére van szükség. A hőszivattyús rendszerek nagy előnye az is, hogy jól szabályozhatóak.

Ha az elkerülhetetlen szigetelés és nyílászáró csere megtörtént, akkor számolnunk kell a szellőzés korszerűsítésével is, hiszen ha egy épületet a szigetelő, légzáró rétegekkel teljesen lezárunk, akkor utána szellőztetésről is gondoskodnunk kell. A szellőzést kontrollált módon kell megvalósítani, ami a gyakorlatban (részben) mesterséges szellőzést jelent, a téli időszakban hővisszanyeréssel kombinálva.

Ha pedig a felújított épület tetejére napelemek, napkollektorok is kerülnek, és a belső technikához (fűtés, hűtés, riasztás, árnyékolás, világítás, hangtechnika) az okosmegoldásokat is igénybe vesszük, akkor valószínűleg senki nem ismeri fel az új épületben a régi Kádárkockát.