Mennyezeti ventilátor szerelése, centrírozása

A ventilátoros lámpát rendszerint egy másik mennyezeti világítás helyére szereljük fel. Itt azonban már figyelnünk kell valamire: míg a korábbi egyszerű lámpatest, esetleg LED panel csupán pár deka volt, és a felszerelése után semmiféle igénybevételnek nincs kitéve, a ventilátoros lámpának bizony van súlya, ráadásul folyamatos dinamikus terhelést jelent a rögzítő pontok számára a forgás is. Szerelési gyakorlat folyamán sokszor találkoztunk olyan mennyezeti lámpákkal, melyeket gyakorlatilag az áramvezetéke tartott csak. A ventilátornál erről szó sem lehet! A megadott 2 vagy 4 rögzítési pontban, jó minőségű műanyag dübelhez, vagy ragasztott kötéssel kell rögzítenünk. A szerelők érzik egy csavar behajtásakor, hogy ez most befeszült a dübelbe, így megfelelő a tartása. Barkácsolóknak azt ajánljuk, hogy akkor bízzanak a dübeles rögzítésben, ha a csavart „izomból” tudják csak meghúzni, és a dübel véletlenül sem forog a furatban. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor valamelyik „vegyi dübeles” megoldást, vagyis ragasztott dübelt kell alkalmaznunk, különben a kötés nem fogja elbírni a ventilátor súlyát és forgatónyomatékát.

A ventilátor talpának fix rögzítése után már a szerelés nem gond, bár jobb, ha van segítőtársunk hozzá. Hogy a művelet egyemberes maradhasson, a felcsavarozott talpelemen szokott lenni egy rögzítőkampó, amire a ventilátort ideiglenesen ráakaszthatjuk addig, amíg az elektromos bekötést végezzük. Természetesen lekapcsolt biztosíték mellett! Amikor a bekötés készen van, leakaszthatjuk a kampóról a ventilátort, és a gyári csavarokkal a helyére csavarozhatjuk.

Van, akinek az válik be jobban

Hogy a ventilátor lapátjait az asztalon, kényelmesen szereli fel, és inkább az egész szerkezet rögzítésekor bajlódik egy kicsit, hiszen a lapátokat kerülgetni kell. Saját gyakorlatunkban – ha nem túl nagy a belmagasság – inkább az vált be, hogy a lapátok fém rögzítőtalpát még az asztalon csavarozzuk fel, de aztán magukat a lapátokat már a ventilátortest bekötése és rögzítése után a magasban csavarozzuk fel a ventilátorra.

És akkor néhány szó a kiegyensúlyozásról: a ventilátorok csomagjában rendszerint találunk egy kis ellensúlyt és egy műanyag patkót, a centrírozáshoz. Szerencsére a gyakorlat azt bizonyítja, hogy erre rendszerint nincs szükség, a ventilátorkerék a legnagyobb fordulatszámon is kiegyenlítetten forog. De ha még sem, akkor nem olyan egyszerű kísérletezéssel elvégezni a centrírozást. Más eszközünk pedig nincs hozzá.

Először a súlyt a patkóval rakosgassuk végi a lapátok élén – újra és újra indítva a ventilátort abban a sebességi fokozatban, amiben a kiegyensúlyozatlanság már jelentkezik. Ha a rázkódás nem változik, nem csökken, akkor mindig meg kell várnunk, míg kikapcsolás után leáll a kerék, és egy lapáttal arrébb kell tennünk a súlyt. Ha körbe értünk, és a hiba nem szűnik, akkor azt figyeljük, hogy melyik lapát az, ahol talán a rázkódás kissé csökken. Ha ilyet találunk, akkor a hibás elem már megvan, de valószínűleg a készletben lévő ellensúly kicsi, növelnünk kell – például egy nagyobb fém alátéttel. Mindaddig kell kísérleteznünk, amíg a rázkódás, lengés még a legmagasabb fordulatszámon sem jelentkezik. Nemrég volt egy olyan szerelésünk, amelynél 3 ellensúlyt és egy nagy alátétet kellett 2 különböző lapátra ragasztanunk, míg helyreállt az egyensúly. Bizony időt rabló munka ezt, különösen azért, mert minden egyes kísérlethez el kell indítani a ventilátort, meg kell becsülni, hogy a kiegyensúlyozatlanság javult vagy romlott, majd le kell kapcsolni a motort, és megvárni, míg a kerék megáll. Csak ez után jöhet a következő kísérlet. De előbb utóbb célba érünk.