Farontó bogarak

A fa egyik legnagyobb károsítója valami bogárféle, ami azért veszélyes, mert belülről eszi meg a fát, meggyengítve azt, tönkretéve mindent, ami fából készült. Nem kíméli a tetőtérben a gerendákat, a képkereteket, a fából készült bútorokat, a régi faszobrokat, ajtó­keretet sem. Ezek a farontó bogarak mindent tönkretesznek, elcsúfítanak, igazi „zabálógépek”. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk védekezni ellenük, ismernünk kell egy kicsit a farontó bogarakat, életciklusukat.

Közös jellemzőjük, hogy lárvaként kezdik az életüket. A fa belsejében rengeteg járatot rágnak, a fában táplálkoznak és növekednek. A környezeti tényezőktől függően akár 2-20 évig is elvannak a fa belsejében, és csak zabálnak és zabálnak, más dolguk nincs. Amikor eljutnak abba az állapotba, kifejlődnek és átalakulnak a lárva állapotból rovar állapotba.

Ilyenkor kirágják magukat a fából, csúnya lyukakat hagyva a fa felületén. Párosodnak, majd a petéket lerakják a fában rágott lyukakba, és kezdődik előlről minden, csak most már nem 1-2 lárva fogja rongálni a fát, hanem nagyon sok. Amikor a bogarak táplálkoznak, akkor a fa elporlik, és egy porszerű anyag marad utánuk a járatokban, ami kihullik. Sokszor csak ezt vesszük észre. A bogarak károsítása általában alig észlelhető, amikor pedig már a táplálkozásukkor keletkező, finom furatlisztet látjuk a tárgy körül – vagy a kirepülőnyílásokon át távozott bogarakat találunk –, addigra a felszín alatt már általában komoly, gyakran visszafordíthatatlan károk keletkeztek.

A legjellemzőbb farontók:

álszúfélék (Ptinidae)
csuklyásszúk (Bostrichidae)
gyászbogarak (Tenebrionidae)
cincérek (Cerambycidae)
családjából kerülnek ki.

A nem megfelelően kezelt faanyagban könnyen megtelepedhetnek, így veszélyes kártevővé válhatnak. Más bogárcsaládok, például a múzeumbogarak (Dermestidae) lárváinak fejlődéséhez állati eredetű táplálék szükséges. Köztük sok faj könnyen válhat raktári kártevővé, a különféle ragasztók felhasználásával készült könyveket, szőnyegeket vagy például a festővásznat is károsíthatják.

Számtalan rovarirtó szer kapható az aktív rovarfertőzés megszüntetésére, esetleges megelőzésére. Az elérhető szerek általában komoly vegyi anyagok, amelyek kémiai kölcsönhatásba léphetnek más alkotóelemekkel is, így a kezelések utáni leggyakrabban előforduló elváltozás a fémek korróziója, a festékek elszíneződése, a kötőanyagok és lakkok megpuhulása, oldása, gyengülése. Ha tisztában vagyunk ezekkel a következményekkel, akkor megfontoltabban foghatunk hozzá a kártevő-mentesítéshez.

Szúölő és megszüntető favédőszerek

Kereskedelmi forgalomban kapható rovarölőszert tartalmazó oldószeres impregnálószer. Valamennyi fakárosító rovart megbízhatóan elpusztítja. Teherhordó faszerkezetek, gerendák, tetőszerkezetek és más hasonló faanyagok mentesítéséhez használható, és védelmet biztosít mindenféle fakárosító rovarok és szuvasodás ellen. Nem használható élelmiszerrel, evőeszközzel, fehérneművel, ágyneművel, takarmánnyal érintkező fafelületek kezelésére, illetve gyerekjátékokra. Nem szabad hígítani! Felhordható ecsettel is, de a teherhordó faszerkezetek, összekötő és falazati gerendák és egyéb vastag faanyagok esetén furatképzéses impregnálás szükséges. A levegő és a fa hőmérsékletétől, illetve a nedvességtartalomtól függően a kezelt fa kb. 24 óra elteltével munkálható meg, legkorábban 4 hét után festhető. A teljes átszáradás 8 naptól több hónapig terjedhet, ezalatt az idő alatt a környezet nem kap káros biocid terhelést, csak szaghatással kell számolni. A kezelt bútorokat javasolt néhány hétig fedél alatt szabadban szellőztetni.

Nem alkalmazható játékok, méhkasok, hajtató- és üvegházak faszerkezeteinek valamint élelmiszerekkel, takarmánnyal közvetlenül érintkező faanyagok védőkezeléséhez. Nem használható olyan bútorokhoz, melyben élelmiszert, evőeszközt, fehérneműt vagy ágyneműt tárolnak. Növényi hatóanyagok felhasználásával is fejlesztettek ki faanyagvédő szert. Egy német cég évszázados tapasztalatok alapján, és a legújabb tudományos ismeretek felhasználásával aktív faanyagvédő szereket forgalmaz. Ezekben a termékekben kizárólag természetes növényi hatóanyagok gondoskodnak a károsító bogarak elleni védelemről és a faanyag tartós konzerválásáról.

Összetételét a Német Szabadalmi Hivatalnál is levédették, különböző fenyőtűkből, tömjénből, szegfűből, télizöldből és egyéb növényekből kivont éterikus olajokból áll. Így maga a természet biztosítja a hatékony alapanyagot a faanyag rovarok és gombák elleni védelméhez. Speciális impregnálószeres összetétele és hatóanyagai révén azonnal és mélyen beszívódik a fába. Alkotóelemei aktívan működnek, és rövid időn belül megsemmisítik a faanyagban már benne lévő szút és más rovarkárosítókat is, ugyanakkor hosszan tartó védelmet is biztosítanak a további szú-, rovar- és gombakárosítással szemben. Az éterikus olajak víztaszítóak, kültérben is védelmet nyújtanak a gombásodás ellen. A faanyagvédő szer nem tartalmaz a szervezetre káros, mérgező, egészségre káros összetevőket. A növényi kivonatok intenzív illatot árasztanak, ezért a kezelt faszerkezeteket és a helyiséget az impregnálás után alaposan ki kell szellőztetni.

Egyéb lehetőségek

A szalmiákszesz a régi bútorasztalosok kedvelt szere. Szúrós szagú anyag, amely mélyen behatol a fába. Beltéri alkalmazása nem ajánlott erős szaga miatt. Benzin és terpentin, amit még lehet használni, de ezek nagyon veszélyesek, könnyen meggyulladnak, a szaguk is igen tartós. A mikrohullámú sütő is alkalmas a farontó bogarak ellen kisebb tárgyak esetén. A száraz fát nem károsítja 1-2 perces használattal. Viszont a bogarak, lárvák, bábok testnedvei 80-100 °C fokra felhevülnek, így elpusztulnak.

forrás: Hobbiasztalos blog

1. Közönséges múzeumbogár (Anthrenus museorum)
2. Hosszúszőrű törpeszúfarkas (Korynetes caeruleus)
3. Barna falisztbogár (Lyctus brunneus)
4. Apró kislisztbogár (Tribolium madens)
5. Kis kopogóbogár (Anobium punctatum)
6. Nagy álszú (Xestobium rufovillosum)
7. Dohányálszú (Lasioderma serricorne)
8. Közönséges tolvajbogár (Ptinus fur)
9. Szűzporva (Reesa vespulae)

Tárgyak, műtárgyak oxigénelvonásos kezelési lehetőségei

Világszerte kísérleteznek alternatív eljárásokkal. Ezek közül az oxigénelvonásos módszer bizonyult eddig a legmegfelelőbbnek. Ez a rovarok irtása mellett az oxigénre érzékeny anyagok hosszútávú tárolására is kiváló megoldás jelent. A körülöttünk lévő levegő 21%-ban tartalmaz oxigént. A módszer lényege, hogy olyan zárt teret alakítanak ki, ahol huzamosabb ideig ennél sokkal alacsonyabb, körülbelül 0,5-0,1% között lehet tartani az oxigénszintet. Ez a módszer – néhány egyéb szabály betartásával – biztonsággal alkalmazható műtárgyak esetén is.

Három különféle eljárást különböztethetünk meg az ún. anoxiás kezeléseknél. Az elsőnél olyan gázokkal öblítik át a zárt teret, amik kémiai reakciókban nem vesznek részt – ilyenek a nitrogén és az argon. A másik eljárásnál valamilyen oxigént abszorbeáló anyagot, legtöbbször vasport használnak, ami kémiai reakciók során megköti a levegőben lévő oxigént. A harmadik módszer az előbbi két eljárás keveréke. Ott először átöblítik a teret, amíg elég alacsony nem lesz az oxigénszint, majd a fennmaradó oxigént abszorbensekkel megkötik.

Fontos azonban tudni, hogy pl. kislisztbogár a tettes vagy a dohányálszú, mert a különböző bogárfajoknak más és más az ellenállóképessége az oxigénszegény környezettel szemben, amit erősen befolyásol a hőmérséklet is. 15 °C alatt nem is érdemes ezen a módszeren gondolkodni, mivel ekkor a bogarak inaktív állapotba kerülnek, és így nagyon hosszú időt kibírnak az oxigénszegény helyen. Az ideális kezeléshez 20-25 °C szükséges, ennél magasabb hőmérséklet már a műtárgyakat károsíthatja. Viszont jó tudni, hogy minden 5 °C emelkedés 50%-kal csökkenti az időtartamot, ameddig a kártevő elviseli az alacsony oxigénszintet. Az eltérő tűrőképességgel is számolnunk kell. Jó példa erre a német csótány, ami ugyan nem bogár, de 20 °C mellett 5 napig bírja, míg pl. a dohányálszú ugyanilyen alacsony oxigénszintnél 22 napig marad életben. Miután a kártevő kilétét kiderítették, további tényezővel is kalkulálni kell: mennyi idő kell, amíg a műtárgyon belül is kialakul az oxigénszegény környezet. A szakirodalomból ismert adatok szerint ehhez a legtöbb esetben két nap elegendő. A pontos diagnózis a módszer gyakorlati alkalmazásakor lesz jelentős. Nem mindegy ugyanis, hogy egy apró faszobrot vagy egy több méter magas faoltárt mennyi ideig, milyen hőmérsékleten, és mennyi hatóanyag felhasználásával kezelnek.

forrás: MuseumPests