Zárak, zárbetétek

A biztonság előtte drága, utána késő!

Talán kijelenthető, hogy elmúlt az úri betörők időszaka, az álkulccsal próbálkozó, maguk után lehetőleg nyomot nem hagyó behatolók korszaka. A ma bűnözésére jellemző a vandál, erőszakos, romboló betörés, amely – ha értéket nem is tud eltulajdonítani – tönkreteheti egy egész élet munkáját, megnehezítheti, akár az újrakezdésig visszavetheti életünket. Jellemző, hogy a betörések után az eredeti állapot helyreállítása legalább akkora gond, munka, mint az elvesztett értékek pótlása!

Az újonnan szükségessé váló (felmerülő) védelem kialakítási igényeinek kielégítése során gyakran felmerül, hogy a meglévő zárak által nyújtott biztonságot elektromos, elektronikus – mozgás-, behatolás-, törés- és egyéb érzékelő – riasztókkal kiegészítsük, hogy kellő biztonságot jelentsenek. Ez igaz is, abban az esetben, amennyiben rendelkezésre állnak, biztosítottak ezek kellő hatékonyságú működésének feltételei. Mindenképpen szükséges azonban, még ezek megléte esetén is, hogy megfelelő legyen a mindezek alapműködését is biztosító mechanikus védelem.

A leginkább használatos zárbetéttípusok közül talán a legismertebbek a lamellás és a csapos zárbetétek, valamint a mágneses zárlatú cilinderek. A lamellás zárbetétek – mint talán áruk is mutatja – a cilinderesek között a legolcsóbbak, és talán csak a legszerényebb biztonsági követelményeket elégítik ki. Igen egyszerű eszközökkel, igen gyorsan felnyithatók, és így nem jelentenek komoly ellenállást egyetlen, behatolni szándékozó előtt sem. A zárbetétet különböző méretű zárócsapok, ellencsapok és az azokat tartó rugósorok biztosítják, hogy csak a hozzá illő kulccsal lehessen működtetni.

A drasztikus zárfeltörés igencsak elterjedt, immáron csaknem klasszikusnak nevezhető módja, hogy a hagyományos épületzárbetétek kialakításának gyenge pontját – a ház felfogó keresztmetszetének elvékonyítását – ismerve, ha hozzáférhető a zárbetét, erősebb fogóval vagy egyszerűen egy erőteljes kalapácsütéssel a zárbetét kiálló fele letörhető, a megmaradó belső fél-zárbetét az ajtó belső oldala felé belökhető, és a nyitva maradt zárnyíláson keresztül a zár felnyitható.

A nyitás lehetőségét igencsak megnöveli a helytelen szerelés. Elősegíthetik a módszer alkalmazását a külső oldalról is lecsavarozható egyszerű zárpajzsok, amelyek leszerelése után már könnyedén hozzá lehet férni a zárbetéthez vagy leszerelés nélkül a túlságosan hosszú, kilógó zárbetéthez. Alkalmazzunk tehát inkább biztonsági, belső oldalról szerelhető zárpajzsokat, és lehetőleg olyanokat, amelyeknek vastagsági méretük egyben kellően takarja a zárbetétet.

A zárbetétek illetéktelen, különféle eszközök használatával történő felnyitásának egyik lehetséges módja, hogy a zárást biztosító csapsorokat vagy a csapokat tartó rugósorokat a zárbetét homlokoldala felől megfúrják. Ma már a legtöbb zárbetétgyártó készít olyan zárbetéteket, amelyek szerkezeti kialakításuknál vagy anyaguknál fogva ellenállnak a zárfelfúrási kísérleteknek. A leghasználatosabb megoldás az, hogy a zártest és a zárhenger is tartalmaz olyan kemény betételemeket, amelyek ellenállnak hagyományos fúrószerszámoknak, vagy azokat kitérítik a fúrásirányból, esetleg fúrótörést okoznak. Készülnek azonban olyan zárbetétek is, amelyeknek anyaga a fúró hatására szinte elkenődik, ily módon lehetetlenné téve a fúrhatóságot. Ugyanakkor az előző behatolási módszer ellen alkalmazható biztonsági védőpajzsok is többnyire tartalmaznak, vagy tartalmazhatnak felfúrás ellen beépített védelmet, így ezek a pajzsok is védenek a felfúrás ellen, esetleg mindkettő alkalmazása dupla védelmet nyújt.

A köztudatban elterjedt, hogy a zárbetétek illetéktelenek által történő nyitásának egyik módszere a savazás. Valóban, nem elképzelhetetlen, hogy egyes elemek anyaguktól függően különbözőképpen reagálnak kellő ideig tartó savterhelésnek, de alapvetően ez a módszer legfeljebb a zárbetétek elrontását eredményezheti, és bár ez sem okoz örömet, de nem jellemző, hogy így nyitnak ki ajtót.

A zárgyártók bizonyos mértékben természetes módon, szerkezeteik kialakítása során kidolgozzák azokat az eszközöket is, amelyekkel szükség esetén a zárakat fel is lehet nyitni. Idővel, ha nem is tömegszerűen, de az igazán felkészült hozzáértők rendelkeznek ilyen eszközökkel. Az illetéktelen nyitáshoz a módszerek és eszközök tárháza egyre bővül, manapság bizony már egyik-másik hazai szabadpiacon – sajnos – különösebb keresés nélkül nálunk is hozzá lehet jutni ilyen eszközökhöz.

Gyakran előforduló probléma, hogy zárbetétünk, amelyik megbízhatóan működik, egyik napról a másikra egyszer csak nem akar elforogni, akadozik, nehezen tudjuk a kulcsot beletenni, illetve kihúzni belőle. Úgy érezzük, hogy cserbenhagyott, mert amire eddig a biztonságunkat bíztuk, most tönkrement. Nem kizárva, hogy egy ilyen szerkezet is elromolhat, ezt is megelőzhetjük rendszeres karbantartással, tisztítással. Ne feledjük, a zárbetét igen sok együtt mozgó alkatrészből összeállított szerkezet, amelyik igényli a megfelelő ápolást. Célszerű zárunk gondozásánál csak a zár lemezszerkezetét szabad zsírral, olajjal kezelni, míg a zárbetétet petróleumos, petróleumszármazékos átöblítéssel, kimosással kell tisztítani, ápolni.