Lemezalap vagy sávalap betonozással

Ma már több lehetőség közül is válogathatunk

A geológusok – függetlenül az építkezés konkrét helyétől – minden bizonnyal megerősítik, hogy még az enyhén lejtős aljzatoknál is vannak bizonyos elmozdulások, a legjellegzetesebbek pedig a lejtős telkeken. Az ilyen körülmények a lemezalap készítése felé terelik a tervezőt. A szigetelt öntartó alaplemez egy keresztbordás vasbeton lap, amely a teljes szerkezet súlyát hordozza, és egyenletesen osztja el azt a talajon. Ez csökkenti a falak repedésének kockázatát, és egyben biztosítja az épület hosszabb élettartamát és stabilitását.

Az ún. lebegő alaplemez, illetve az ilyen alapozási rendszer lehetővé teszi a ház részleges elmozdulását a talajról az alaplappal együtt, miközben maga az épület nem károsodik, nem roncsolódik. Amikor a mindig mozgó talajon az épületeket, az alapokat az altalaj egyre nagyobb mélységeibe horgonyozzák le (egyre mélyebbre ássák az alapot), a talaj mozgása miatt elkerülhetetlen a szerkezeti károsodás. A lebegő alaplemez különösen a könnyű konstrukcióknál jóval előnyösebb, így már elkezdték alkalmazni a többszintes épületeknél is.

Ma már az egész gazdaságilag fejlett világban használják az otthonalapítási új elvét, annak érdekében, hogy elkerüljék az altalaj mozgásának a házra gyakorolt negatív hatásait. A könnyű házakat ma már többnyire (lebegő) elszigetelt alaplapokkal építik. Ilyen alapokon fekvő házak nem csak lejtős domborzatú helyeken valósulnak meg, előnyük nyilvánvaló még az enyhén lejtős vagy éppen sík helyeken is.

A szigetelt alaplemez használatának másik nagy előnye a kivitelezés gazdaságossága. Egy ilyen lemezalap nemcsak anyagilag kedvezőbb (ha összevetjük végső árát a hagyományos sávalappal), de előnyös a megvalósítás gyorsasága és komplexitása miatt is. Többfunkciósságának köszönhetően a keresztbordás vasbeton lemez pozitív hatással van az egész építési folyamatra. A szigetelt öntartó alaplemez nemcsak a ház alapjaként szolgál, hanem a vízelosztást, a hőszigetelést, a talajnedvesség elleni szigetelést és egyéb funkciókat is ellát, mint például a fűtéselosztásra való felkészítést, hőszigetelést valamint kiküszöböli a radon sugárzás veszélyeit.

A szigetelt öntartó alaplemez harmadik fő előnye abban rejlik, hogy az ilyen szerkezetek melegek. A sávalap típusú alapszerkezet folyamatosan nedvességnek van kitéve. Mivel a víz növeli bármely anyag hővezető képességét, így a hideg is könnyen átterjed a falakra. Jelentős különbség van aközött, ha a padló és a falak alatt csupán néhány milliméterig száraz, mint amikor a padló alatt akár 30 cm a szárazság. Az alaplemez alatti talajnedvesség elleni szigetelés révén a szerkezet mentes a nem kívánt hidegtől és nedvességtől is.

Aki az alap készítéséhez transzportbetont használ, annak a beton minőségével és a meteorológiai körülményekkel kevésbé kell foglalkoznia, mert ezt a „betongyárban” tudják helyette. A transzportbetonnál ugyan a beton minőségével nem lehet gond, de magával a betonozással igen, még ha „szakképzett csapat” is végzi a munkát. Akár sávalap, akár lemezalap készül a házhoz, mindegyiket el lehet rontani a kivitelezés trehányságával. Nemrég fordult elő, hogy egy készház technológiájú nyaraló számára kellett lemezalapot önteni, melyet a „pontos tervek alapján” készített egy brigád. A végeredménynél ugyan a beton minősége tökéletes volt, de az alap méreteinél rengeteg pontatlanság volt. A beton tálca nem követte pontosan a tervrajzot, így a majdnem készen érkező ház méreteit, formáját sem. Aztán mikor a daru a helyére emelte a házfalakat, akkor a falak egy része a levegőbe került, más részeken pedig a betonalap nyúlt túl a falon. Ez nem csak esztétikai, hanem statikai problémákat is eredményezhet – hiába tökéletes a készen érkező transzportbeton. Ilyenkor bizony kulcsszerepe van az építkezés ellenőrének, akinek nagyon oda kell figyelnie az alapot készítő, sokszor alulképzett „szakik” munkájára!