Nyárvégi, kora őszi cserjedíszek

Az illatos barátcserje vagy fa (Vitex agnus-castus) ürüfa néven ismert. Hazája Dél-Európa és Nyugat-Ázsia. Magassága 1-3 m közötti, formája és termete ritkás ágazatú, terebélyessé váló. Vesszői négyélüek, akárcsak a hajtásai, amelyek szürkén molyhosak. Levelei átellenes állásúak, lándzsás alakúak, rövid nyelűek, a szélükön néhány foggal, a felületük fénytelenül sötétzöld, aljuk szürkés-zölden molyhos, és jellegzetes az illatuk. Virágszíne sötétlila vagy halvány ibolya, de előfordul rózsaszín és fehér változatban is. Virágzása augusztustól szeptember végéig tart. Mérsékelten száraz talajon érzi jól magát, nedves talajon viszont fagyérzékennyé válhat. Jól tűri a szárazságot, ellenben fény- és melegigényes. Szaporítása üveg vagy fólia alatt történik zölddugványozással.

A japán vagy terpedt orbáncfű (Hypericum patulum), hazája Kína és Japán, ahol örökzöld, nálunk viszont lombhullató. Magassága nem egészen 1m, formája tövétől elágazó, laza széles bokor. Hajtásai kétélűek, barnáspirosak, kopaszak, csúcsuk ívesen elhajlik. Levelei lándzsás alakúak, színük felül kissé fénylő zöld, alul kékeszöld, 3-5 cm-esek, gyakran kétsorosan állnak. Virágai egyesével vagy csoportosan bogernyőben jelennek meg. Virágszíne aranysárga, virágzása nyár közepétől egészen őszig tart. A humuszban és tápanyagban gazdag talajon érzi jól magát, nyáron feltétlen öntözést kíván. Szaporítása legegyszerűbb a tavaszi tőosztással, bár a kertészek szaporítják zölddugványozással is. Sajátossága, hogy az átültetésre igen érzékeny.

A kínai szakállvirág, ill. kékszakáll (Caryopteris incana), hazája Észak-nyugat Japán és Kína. Magassága 1/2-1m, formája, termete laza cserje. Levelei 2-7 cm-esek, keresztben átellenes állásúak, illatosak, szélük durván fűrészes, felületük fénytelen zöld, aljukon viszont szürkések. Virágai aprók, melyek a hajtások felső részein tömött levélhónalji bogernyőben nyílnak, színük ibolyakék. Virágzása augusztustól októberig tart. A fény és meleg igényessége mellett a közepesen kötött, jó vízáteresztő, meszes talajt kedveli. Metszése tavasszal, teljesen rövidre való visszavágással történik, amely megelőzi a fagykárosodást és az idő előtti elöregedést. Szaporítása üveg vagy fólia alatt történik zölddugványozással.

Az angol szakállvirág vagy kékszakáll (Caryopteris x clandonensis), a kínai és a mongol fajok keresztezésének hibridje. Magassága nem egészen 1m, formája és termete sűrűn ágas cserje. Hajtásai szürkék, apró szőrzetűek. Levelei 5-8 cm hosszúak, kihegyezett lándzsás, széles ékvállúak, szélük ritkán fogazott, színük felül sötétzöld, alul szürkés-zöld. Virágai aprók, de sokvirágú levélhónalji bogernyőben nyílnak, színük élénk kék. Virágzása augusztustól októberig tart. Minden másban megegyezik a kínai rokonával.

A kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia), hazája Afganisztántól Tibetig terjed. Magassága egy-másfél méter, formája, termete ritkás ágazatú cserje. Hajtásai vesszőszerűek, fehéren molyhosak. Levelei keresztben átellenesen helyezkednek el, 3-6 cm-esek, hegyes, lándzsás ékvállúak, szabálytalanul durván és tompán fűrészes szélűek, mindkét oldalukon szürkésfehéren molyhos bevonatúak. Virágai kicsik, de kettesével-hatosával nyílnak a hajtásvégeken egymástól távol álló örvszerű álfüzérekben, melyek 30-50 cm-es hajtásvégi keskeny bugában egyesülnek. Fény és meleg igényessége mellett, a mérsékelten száraz, de jó vízáteresztő talajt kedveli. Szaporítása júniusban üveg vagy fólia alatti zölddugványozással lehetséges. Lehetséges őszi magvetése és lombtalan állapotában a fásdugványozása is.

A kései szálkamenta (Elsholtzia stauntonii), hazája Észak-Kína. Magassága ritkán haladja meg az 1m-ert. Formája, termete felfelé törő, hengeres cserje. Hajtásai felállóak, hengeresek és szőrösek. Levelei keresztben átellenes állásúak, 6-12 cm-esek, kihegyezett hosszúkás vagy lándzsás, durván fűrészes szélűek, színük felül sötétzöld, alul halványzöld. Virágai aprók, 10-20 cm-es hajtásvégi bugában összeálló, tömött, felálló álfüzérekben nyílnak, színük világos lilás-piros. Virágzása szeptemberre-októberre tehető. Minden másban megegyezik a sudárzsályával.

A változatos vagy illatos nyáriorgona (Buddleja davidiii), hazája eredetileg Kína. Formája, termete erőteljes, laza cserje. Hajtásai jellegzetesen négyélűek és molyhosak. Levelei keresztben átellenesek, 10-20 cm hosszúak, lándzsásan kihegyesedő, sűrűn fűrészes szélűek, feltűnően sötétzöldek, aljuk viszont szürkén vagy fehéren molyhosak. Virágai jellegzetes illatúak, aprók, hosszú, keskeny, tömött, végálló bugavirágzatban fejlődnek. Színük narancssárga torokszínnel az eredetileg csak lila mellett, ma már ennek mindenféle színárnyalatán keresztül a hófehérig és a feketés bíborig terjed. Virágzása júliusban kezdődik, és októberig tart. Kedveli a tápdús talajt és a napos meleg helyeket. Viszont mínusz 25 fokig télálló. Metszése nemcsak visszafagyáskor szükséges, hanem általában tavaszonként erősen vissza kell vágni. Szaporítása fásdugványozással történik. Érdekessége és hátránya is egyben, hogy az érett toktermésből a magokat az őszi szél szerteszét fújhatja, emiatt nagy mértékben elvadulhat és erőszakosan terjeszkedhet, főleg kőtörmelékes területen, de falak repedéseibe is megtelepedhet.

A télálló szabadföldi, ill. sudár fukszia (Fuchsia magellanica), hazája Chile. Magassága nálunk alig éri el a fél métert, formája, termete feltörő, majd széthajló ágazatú kis cserje. Hajtásai nagyon vékonyak, kissé törékenyek. Levelei viszonylag kicsik, pirosas nyelűek, szélük fogazott. Virágai aprók és csüngők, színük élénk kárminvörös. Virágzása a nyár közepétől indulva, az első őszi fagyokig eltart. Kedveli a félárnyékos helyeket, és a nyári szárazságban igényli az öntözést. Metszése a tél elmúltával szükséges, formázása pedig zöldmetszésével lehetséges. Szaporítása üveg vagy fólia alatti nyári zölddugványozással történhet.