Tea saját kertből

Az igazi teacserje

A világ leggyakrabban fogyasztott alkoholmentes, koffein tartalmú itala a tea. A sok történet közül, melyek a tea történelméről szólnak egyik talán leghihetőbb, hogy ie. 2737-ben SenNung kínai császár forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.

A teacserje a trópusi és szubtrópusi vidékek szülötte. Portugál közvetítéssel került Európába. A portugál Berganzai Katalin teaimádata terjesztette el a teaivás szokását Angliában.

A teacserje a Tea sinensis a mi éghajlatunkon nem képes a kertben áttelelni, dézsában meg elég nagyra nő, de beszerezhető, és megfelelő teleltetéssel tarthatunk e növényből. Nemrég azonban fordulat következett be teacserje fronton, Hollandiában kinemesítettek egy fajtát, a „Teabyme” magyarul „azénteám” fajtanéven, direkt olyan céllal, hogy ha valaki saját maga termelt teát szeretne inni, az is megoldható legyen. A kezdeményezés jól illik a „Termeszd meg, amit megeszel” koncepcióba. Több fajta keresztezésével, majd szelekcióval, nyolc év alatt értek el oda, hogy az európai környezetben is termeszthető új fajta alakult ki. E növény nagyüzemi termesztésre éppúgy alkalmas, mint házikerti termesztésre a konyhakertben, vagy akár balkonon. Az új fajtájú teacserje igényeit a holland éghajlathoz igazították. Hidegtűrő, mínusz 10 fokig fagytűrő, kompakt megjelenésű, magassága nem több 100-150 cm-nél. A növény számára fontos az ásványi anyagokban gazdag talaj, mert ezen múlik, hogy mennyire lesz a belőle készült tea zamatos. A közvetlen napfényt nem, de a világos helyet kedveli.

Magyar teák

Tehát már saját igazi teánk is lehet, ám sok más olyan növény is van, melyek régóta kedvelt dísznövények vagy gyógynövények, ám ízük miatt élvezeti teaként is fogyaszthatók. Érdemes belőlük kertünkbe telepíteni néhány példányt. A teljesség igénye nélkül, nézzünk néhány kettős hasznosítású növényt, melyek dísznövények és élvezeti teát szolgáltató növények is egyben.

Fák közül a hársak virága adja a legfinomabb teát. Az ezüsthársból ne készítsünk teát. A nagy, a széles-, és a kislevelű hárs virágaiból készült teát régóta használjuk meghűléses megbetegedések gyógyítására. Kellemes íze és finom, aromás illata miatt sokan élvezeti teaként is fogyasztják. Legjobb hársmézzel ízesíteni. A hársfateát a legtöbben a téli megfázások alkalmával kortyolgatják nátha, megfázás, orrdugulás esetén, mivel kiváló gyulladáscsökkentő és nyákoldó hatással rendelkezik. De jeges teaként is finom. Minthogy antioxidáns hatású flavonoidokat is tartalmaz, jó hatással van immunrendszerünkre és a szívműködésre. Hatásosan használhatják a reumás megbetegedésben szenvedők is.

A citromfű elsősorban idegerősítő és nyugtató hatásáról ismert. Alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatásra, ideges eredetű szívpanaszokra használjuk. Serkenti a máj működését, emésztésjavító, puffadásgátló. Íze kellemes citrom-szerű, így önállóan is, de teakeverékek ízének feljavítására is alkalmas.

A kamilla gyulladáscsökkentő hatású, és teája szintén kellemes ízű. Cukor vagy méz helyett ízesíthető lekvárokkal is. Kertben ez a faj is könnyen tartható.

Érdemes megemlíteni még a mentákat, melynek rengeteg faja és változata van, így az enyhén mentolos íz mellett ananászos vagy alma ízű fajtákat is beszerezhetünk, és kertünkbe telepíthetünk.

Ma már kevesen tudják, hogy a szeder levele korábban Planta tea, vagy magyar tea néven került forgalomba. Ez akkor volt, amikor a fekete teák ára még magas volt, beszerzésük pedig hazánkban nehézkes. A fermentált szederlevélből készült tea íze nagyon hasonló a fekete teához, sőt néhány hatóanyag hiányzik belőle, ami a fekete tea álmosságűző hatásáért felelős. Ezért a szederlevél tea este is fogyasztható. Fermentálása házilag is megoldható. A fiatalabb leveleket szedjük le, távolítsuk el a levélnyelekről a szúrós részeket, ezután 6-8 órán át hervasszuk, majd vágjuk ollóval apróbbra. Ezt követően egy deszkán nyújtófával zúzzuk a leveleket, így feltáródik a sejtnedv. A fermentálás történhet úgy, hogy az előkészített leveleket tegyük egy nylonzacskóban, aminek a száját nem kötjük be, hogy oxigén is legyen körülötte, majd tegyük ki a napra. Másik lehetőség, hogy egy fazékban vizet forralunk, és szűrőben fölé tartjuk az aprított, zúzott leveleket. Akkor fermentálódott a levél, ha megbarnul. Ezután kiterítve szárítani kell a már kész szeder-teát, majd a szokott módon fekete teához hasonlóan lehet elkészíteni.

Változatos zsályák

Gyógyhatás szempontjából az orvosi zsálya a legismertebb, ám rengeteg más zsálya (Salvia) faj is létezik, melyek még szépek is, tehát a díszkertben a helyük, emellett leveleik nagyon ízletes teák alapanyagául szolgálnak. A tea készülhet a zöld levélből is, vagy szárítva télire is könnyen eltehetünk belőle.

A muskotályzsálya mediterrán származású, kétéves növény, zordabb teleken védelmet igényel. Átteleltethetjük a pincében is, és akkor csak a második évben, a már nagyobb tövet ültetjük ki. Rózsaszínű, világoskék, vagy fehér virágú változatai is vannak, melyek kellemes, intenzív illattal árasztják el környezetünket. Eredeti termőhelyén sekély termőrétegű, erodált, délnek lejtő, köves talajokon él, emiatt a talajra nem különösebben igényes. Napos helyre ültessük, más növényekkel együtt nagyon mutatós virágzáskor. Öntözéssel fejlődését gyorsíthatjuk. Virágait júniustól augusztusig szedhetjük, leveleit azonban egész nyáron. Ha szárítani akarjuk, akkor a virágzás előtt szedjük le. Mivel a muskotályzsálya balzsamos, aromás illóolajat tartalmaz, így teakészítés mellett likőrökben, alkoholos italokba is felhasználható, emésztést segítő hatását így is kifejti. Olaját masszázsolajhoz és krémek készítéséhez adhatjuk. A konyhában ételek ízesítéséhez ajánlott.

A gyümölcsillatú zsálya másfél méter magasra nő meg, de ez sajnos egyáltalán nem viseli el fagyot. Nagy, világoszöld, puhán szőrös levelei gyümölcsös mangó illatúak. Ezt a fajtát teanövényként gyermekeknek is ajánlják, mivel a gyerekek nagyon kedvelik.

Az ananászzsálya ragyogó piros virágú fajta, mely szintén fagyérzékeny, és bokrosan nő fél méter magasságig. Csak ősszel virágzik, virágai a sárgadinnyéhez hasonló illatúak. Nagyon kedvelt teanövény ez is.

A kislevelű zsálya nem teljesen fagytűrő faj, alacsonyabb termetű, maximum 70-80 cm magasra nő, és szép lilás piros, fekete ribizli-illatú virágokat hoz, melyek egészen novemberig virágoznak.

Az őszi zsálya mérsékelten fagyérzékeny, kb. hetven centiméter magas. Őshazája Mexikótól Texasig terjed. Finom barackillata és sokáig megmaradó rózsaszínes pirosas virágai miatt nagyon kedvelt. Igen szép dézsás-, illetve teanövény.

A hármaslevelű zsálya bizonyos feltételek mellett, fagyvédettebb helyen déli fekvésben fagytűrő, és hetven centi magasra nő. Mélykék virágokat hoz, és sokféle illóolajat tartalmaz.

A zsályaféléket úgy érdemes tartani, hogy ősszel tőosztással szaporítva egy-egy tövet vigyünk a házba fagymentes helyre. A kint telelő nagyobb tövek némi lombtakarással a normál teleket többnyire túlélik. De ha zordabb az idő, akkor tavasszal a bevitt cserepesek biztosítják majd a növény túlélését kertünkben.

Teacserje

Hárs

Citromfű

Kamilla

Szeder

Ananászzsálya (Salvia elegans)

Őszi zsálya (Salvia greeggii)

Muskotályzsálya (Salvia sclarea)

Tűzzsálya (Salvia microphylla)

Kertizsálya (Salvia triloba)