Alpesi kertek kicsiben, vagy nagyban…

Az alpesi kert a magashegységek hóhatár alatti növényösszetételéből válogat, annak stílusát utánozza. Gyakoriak benne a párnás növények, törpefenyők, alacsony növésű törpecserjék. A víz eróziós hatása miatt a lemosódott termőrétegű hegyoldalak mintázására alakítsunk ki sziklás, köves részeket. Fontosak a kisebb lejtőviszonyok is, hiszen ezek a növények nem tűrik a pangó vizet a vegetációs időszakban sem, de télen és kora tavasszal a hóolvadáskor főleg nem. Ha kialakítjuk a lejtőviszonyokat, és a kövek közé úgy ültetjük a növényeket, hogy a víz ne álljon meg a tövüknél, akkor a természeteshez hasonló biotópot hozunk létre, ami a növényeinknek jól megfelel. Figyeljünk, hogy e sziklakert ne valami nagy fa árnyékába kerüljön, hiszen nincsenek nagy fák a magashegységek azon zónájában sem, ahonnan az ide kerülő növények származnak.

A talajadottságokat tekintve a leglényegesebb, hogy a talaj jó vízáteresztő legyen, ezzel is biztosítva a felesleges víz elvezetését. Ha túl kötött a talajunk, akkor homok, apró szemű sóder, vagy perlit hozzákeverésével, bedolgozásával a felső rétegbe elérhetjük, hogy a talaj hamarabb elnyelje a vizet. Általában öntözéskor az a hatékonyabb, ha ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözünk, mert így mélyebben átnedvesedik a talaj, nem csak a felszín, ezért a növények gyökerei nem közvetlen a felszín alatt koncentrálódnak, hanem mélyebbre is lenyúlnak. Az alpesi kert ebben pont a kivételek közé tartozik: itt kerüljük a nagy vízadagos öntözést, mert a kialakított lejtő miatt a víz egy idő után – amikor már nem tud a talajba szivárogni – a felszínen kezd elfolyni a lejtés irányába. Ezzel lemosódhat a talaj – rossz esetben akár növényekkel együtt.

Kicsiben is elkezdhető

Természetesen nem csak ilyen nagyban, hanem kicsiben is elkezdhető egy alpesi kert, aztán – ha úgy alakul – tovább bővíthető…

A képeken egy osztrák alpesi kert tavaszi látképébe nyerünk bepillantást. A párnás növények közül érdemes kiemelni a kőtörőfüveket (Saxifraga sp.), és kedveltek a pozsgás levelű kövirózsákat is (Sempervivum sp.), melyek óriási szín és formagazdagságban szerezhetők be. Sok faj már nem csak a vadon élő változattal van a kínálatban, hanem a gyűjtők szelekciós nemesítésének köszönhetően kertészeti változatok is kialakultak. Így ha megnézzük a képeken kis edényekben lévő kövirózsákat, azok egy része vadon sehol nem is él, hanem nemesített változatokról van szó. A kisebb nagyobb rozettákon kívül színben, és megjelenésben is óriásiak a különbségek, hiszen még „pókhálós”, azaz levélszőrökkel ellátott típust is találunk.