Penész a lakásban

A penész-spórák - hasonlóan számtalan más mikroszkopikus élő szervezethez - jellemzően a levegőben lebegve terjednek, felületeken megtelepszenek, és ha megfelelő körülményeket találnak, megkezdik élettevékenységüket. Az egészséges emberi életfeltételek nem esnek egybe a penész ideális környezeti igényeivel.
Penészedés ott kezdődik, ahol legalább 72 órát meghaladó időtartamig, 75% feletti a nedvességtartalom. Tehát nem kell a víznek folynia az ablaküvegen, vagy csepegni a mennyezetről, nem kell nedvességtől csillognia a vasbeton áthidalóknak, padlásfödémnek, elégséges, ha a falak hideg részein (hőhidakon) a vakolat, festés, vagy tapéta szöveteiben, parányi üregeiben (kapillárisokban) szemmel nem is látható, gyakorlatilag nem érzékelhető, apró vízrészecskék tartósan jelen vannak. Látható, hogy a nedves közeg az alapvető életfeltétel. Ha rövid ideig nedvesedik egy felület (pl.: rendkívüli páraképződés lecsapódásából falon, nyílászárókon stb.) akkor a páraképződés megszűntével a felület megszárad, marad a kellően száraz környezet, nincs penész.
Ahol a penésznek kedvezőek a feltételek, ott az emberi egészség, az épületszerkezetek veszélyben vannak. Első tünetek a kellemetlen, fülledt levegő, dohos szag. Ezt követi a már szemmel is látható telepes elterjedés, ami kellemetlen látvány, de az esztétikai hiányosságon túl tudjuk, hogy a folyamatos spórakibocsátás légzőszervi betegségeket idéz elő, bontja az építőanyagok jelentős részét (festékek, tapéták, textíliák, faanyagok stb.), kedvező feltételeket teremtenek a még nagyobb károkat okozó bomlási jelenségeknek (rothadás, korhadás stb.)
Honnan kapnak (kaphatnak) tartós nedvesség-utánpótlást épületeink?

1. Külső vízterhelésekből:

• mint talajvíz, talajnedvesség, talajpára alulról, ha nincs, vagy nem megfelelő, már elöregedett, tönkrement a vízszigetelés
• beázás felülről, oldalról, ha rossz vagy elhasználódott a vízszigetelés, a tetőfedés, az ajtók, ablakok szerkezete, a bádogozás, a párkánylefedés stb.

2. Belső nedvességtermelésből;

• mint mosás, ruhaszárítás, főzés, fürdés, kilélegzés, kipárolgás vízpára-képző hatásából, ha ez együtt jár szellőzetlenséggel, tehát a nem megfelelő légcserével, mert tökéletesen zárnak az ajtók, ablakok (!), vagy, mert nem szellőztetünk
• normális páratartalom lecsapódásából a hideg (hőszigeteletlen) részeken, ahol ún. harmatponti hőmérséklet uralkodik. Ilyenek lehetnek; a szabadon futó hidegvízvezetékek (de akár a falban is, ha nincsenek hőszigetelve), a légkondicionáló berendezések hőcserélő felületei stb.

3. Épületgépészeti meghibásodásokból;

• mint "csőtörés", csatornaszivárgás, vizes fűtő-berendezések, vezetékek hibái.
  Ha már megjelenik a penész, vagy annak kezdeti tünetei (dohos szag, elszíneződések a falon, tapétán), akkor át kell gondolni; honnan jön a "víz". Ha ezt sikerül megtalálni és megszüntetni, akkor nyert ügyünk van. Mivel számtalan körülmény együtt is jelentkezhet (jelentkezik), ezért néhány tipikus példát is mutatunk.

Öreg, kőfalazatú épület. Mióta a vegyes tüzelésű cserépkályháról, átálltak a gázkonvektoros fűtésre, és napközben alulfűtik a házat, esténként pedig gyorsan, csak a helyiségek levegőjét melegítik fel (a falakat nem!), ezért sok-sok évtized után megjelent a penész. Hol? A szekrénysor és falikárpitok mögött, ahol nem áramlik a belső levegő. Épületsarkokban, alul és felül, ahol a külső hőleadó felület sokszorosa a belső "melegedő" sarkoknak (alaki hőhíd). Fürdőszobában, ahol a magas páratartalom lecsapódik a (felfűtetlen) hideg falon. (A régi mindennapos túlfűtések ezt a párát minden nap leszárították.)
Mindeközben az ereszcsatornák lefolyói mellett, az épület alá folyik a csapadékvíz, alulról folyamatosan emeli a vízszigetelés nélküli kőfalak nedvességtartalmát. (Az amúgy is rosszul hőszigetelő kőfal, nedvesen még jobban vezeti a hőt!)
Megoldás? Sajnos egyrészt a szükség szerinti túlfűtés és hőn tartás, hogy ne alakulhasson ki sehol harmatponti hőmérséklet. Olyan meleg legyen minden felület, ahol az adott hőmérséklethez tartozó természetes páratartalom nem csapódik ki. Az egész párásodási, belső nedvesedési probléma - leszámítva a meghibásodásokat, beázásokat - jellemzően téli gond, hisz tavasztól őszig nagyjából kiegyenlített a külső és belső hőmérséklet, páratartalom. Ha a téli fűtés nem fokozható, akkor alacsonyabb páratartalmat kell "beállítani" gyakoribb szellőztetéssel. A téli hideg levegőnek nagyságrenddel alacsonyabb a nedvességtartalma, mint a belső 18-22 °C-os térnek. Ha már elburjánzott a penész, az természetesen nyáron is tovább él, legfeljebb nem terjed. A penész legfőbb ellensége a száraz környezet, ezért a penészes részek hősugárzóval történő kiszárítással csírátlaníthatóak.
Ennél a háznál meg kell szüntetni a csapadékvíz falak alá jutását. Sajnos a vegyes kőfalazatú épületek utólagos vízszigetelése nehezen oldható meg. Legeredményesebbek az elekrokinetikus, elektroozmotikus eljárások. (Ezzel kapcsolatban mindenképen megfelelő szigetelő szakemberhez kell fordulni!) Az elöregedett külső és belső vakolatok felújításánál semmiképpen nem javasolható - a nagyon gyakori - cementtel erősen javított meszes, vagy a "jó erős" cement-habarcsok használata, mert megakadályozzák a természetes nedvességleadást. Szárító vakolatokat kell alkalmazni, ami javít a vízleadáson, javítja a kifűthetőséget, mert kevésbé nedvesek a falak. Amíg vízszigetelési hiányosságok vannak, addig homlokzati hőszigetelés alkalmazása nem ajánlott!
Másik jellemző eset: egyéves, pórusos blokktégla falazatú családi házban, az első télen penészedés indul a nyílás-áthidalókon, a helyiségek felső sarkaiban a mennyezet alatt, bútorok mögött. A lakásban általános a "nehéz", páradús levegő. Miért? Az építési nedvesség még nem száradt ki. (A betonozás, falazás, vakolás, burkolás, festés stb. több száz liter vizet visz be az épületbe!) A tökéletesen záró új ablakok miatt és a megfelelő szellőztetés hiányában 75-80%-os a lakás páratartalma. Ilyen magas páratartalomnál alacsonyabb hőmérsékletet is kellemesnek érzünk (17-19 °C), de ilyen levegőhőmérséklet mellett, a falak csak 12-14 °C hőmérsékletűek, és lecsapódik a pára. Ha nem is látjuk, a vakolat pórusaiban ott van.
Mint a bevezetőben már szó volt róla, ha az ilyen állapot tartós, hiába a kiváló hőszigetelő, ragyogóan páraáteresztő falszerkezet, a penész él és virul. Megoldás? Túlfűtéssel, intenzív szellőztetéssel az épület kiszárítása, majd egyenletes hőn-tartás, és megfelelő szellőztetése. Óránként 1-2 szeres légcsere. A szárítás, párátlanító berendezéssel - párakondenzálással - gyorsítható, de a hagyományos falazott technológiával épülő házak, általában egy év alatt kiszáradnak. Ha az ablakok tökéletesen zárnak, akkor azokat utólag rés-szellőzőkkel kell ellátni. Készülnek automatikus és kézi vezérlésű rés-szellőzők. Az automatikus, a beállított belső páratartalom felett nyit, majd kellő párakivezetés után zár. (Lehet, hogy egy rosszabb ablak jobb?)
Még egy jellemző eset: harminc éves blokktégla családi ház, három éves utólagos homlokzati hőszigeteléssel, radiátoros, gáz központi fűtéssel, szinte mindenhol penészedik. Menynyezeten, falakon - különösen bútorok és falburkolatok mögött -, az újonnan beépített (faltól-falig) konyhapult mögött és alatt szabályosan folyik a víz. Oka? A homlokzati hőszigetelés elkészültével "elfelejtettek fűteni". Reggeltől estig a hőfokszabályzó 16 °C-on, esténként 19 °C-on, tehát a falak folyamatosan hidegek. Szellőztetés nincs, hisz egész nap nincs otthon senki. Este; "Csak nem engedjük ki a drága meleget!" - gondolják. (A magas páratartalom miatt a 19 °C is kellemes.)
Tudni kell, hogy a hőszigetelés nem termel hőt, csak a bevitt hőmennyiség-szükségletet csökkenti. Mindeközben a hőszigetelés csak a téglafalakra terjedt ki, a kő lábazatra, a vasbeton padlásfödémre, az ablakok felett végigfutó vasbeton áthidalókra, koszorúkra és párkányra nem.
Megoldás? Először is az épület kiszárítása túlfűtéssel és intenzív szellőztetéssel. Folyamatosan néhány napig 22-24 °C-on kell tartani a lakást, és olyan gyakran szellőztetni, hogy a páratartalom ne emelkedjen 45-50% fölé. A külső falakra kerülő belső fa falburkolatokat, faltól-falig konyhapultot (a felső elemeket is) úgy kell átalakítani, hogy a burkolat és a fal között legalább 2 cm, de inkább 4 cm átszellőző hézag alakuljon ki, tehát működő légrés legyen, alul be tudjon jutni a levegő, felül pedig ki, így "melegítve" a falakat. A belső burkolatok, belső oldali hőszigetelések falakon, mennyezeteken mindig azzal a veszéllyel járnak, hogy mögöttük harmatponti hőmérséklet alakul ki, tehát páralecsapódás, majd penészedés lesz.
Mindezek után ecetes vízzel a penészréteget le kell mosni, majd teljes belső festés következzen. Páratechnikai szempontból legjobbak a meszes beltéri festékek. Hosszú távon természetesen a hiányzó helyeken el kell készíteni az utólagos hőszigeteléseket. Sorrend, hőveszteség mértéke szerint; padlásfödém, koszorú, áthidalók, vasbeton ereszpárkány, majd a lábazat.

Ebben a házban sem volt probléma évtizedekig, amíg vegyes tüzelésű kazánnal, a tökéletes szabályozhatóság hiányában, naponta túl lett fűtve az épület, tehát a falak (viszonylag) melegek voltak, elpárolgott az esetenkénti páralecsapódás. Tartósan száraz maradt a lakás. A fűtés-korszerűsítést követő költségnövekedések, az ésszerűtlen takarékoskodáshoz, majd egészségtelen, állagrontó lakáshasználathoz vezettek.
A konkrét példák is rámutatnak, hogy épületeink leggyengébb pontja a lakáshasználat, tehát az emberi tevékenység. A legkorszerűbb anyagokból építkezve és napjaink építési elveit követve is előfordulhatnak problémák, míg az öreg, víz- és hőszigetelés nélküli házakban is lehet kultúráltan, egészségesen élni, relatíve gazdaságtalanabbul.