Otthonszépítés vasalóval?

Fadobozka felületét először le kell festeni akryl-festékkel, hogy ne ivódjon bele a felolvadt viasz.A Cser Kiadónál nemrég új könyv jelent meg egy szép hobbiról, művészetről, a viaszfestésről. A könyv szerzőjét - Tóth Cs. Katalint - felkértük arra, hogy ismertesse meg lapunk olvasóit e téma legfontosabb tudnivalóival.

Ugye hihetetlennek tűnik, pedig egyáltalán nem az! A képeken látható kis pici vasaló segítségével néhány óra alatt újjá varázsolhatjuk otthonunkat, színesebbé, hangulatosabbá tehetjük környezetünket, mindenféle művészi előképzettség, különösebb kézügyesség nélkül. A varázsszó: VIASZFESTÉS!
Ez egy ősi festészeti technika, melyet különösen a régi görögök használtak. Legjelentékenyebb ránk maradt emlékei a Kr. utáni III. századból való arcképek, melyeket legújabban Egyiptomban az El Fajum melletti sírokban találtak, és amelyeket a Graff-féle gyűjteményben összeállítva, Európa minden jelentékenyebb városában (Budapesten is) bemutattak pár évvel ezelőtt. Jelenleg a Metropolitan Múzeumban látható New York-ban. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy pigmenttel elkevert olvasztott viaszt hordtak fel különböző felületre, tűz fölött felhevített simítólapátka segítségével. A mai korszerű technika lehetővé teszi, hogy a régi viaszfestészetet korunk egyik legkreatívabb formájaként újra felfedezzük. Ezzel a módszerrel tárgyszerű, és absztrakt képek művészi előképzettség nélkül is egyszerűen megformálhatók.
A legfontosabb alapismeretek 10 perc alatt elsajátíthatók, és 1-2 óra gyakorlás után sikerrel alkalmazhatók. Tekintettel arra, hogy a viasz gyorsan lehűl, és ismét megszilárdul, folyamatosan dolgozhatunk, hiszen a száradás nem okoz időveszteséget. A már felhordott viaszréteg ismételt felmelegítésével a kép tetszés szerint javítható, átalakítható.
Hatalmas élményt okoz egy kép elkészítése, mivel szinte kínálják magukat a véletlenszerűen kialakuló érdekes felületek, alakzatok, a szemkápráztató, csodálatos fényes színek. Azoknak is alkotási élményt ad, akik nem rendelkeznek túlzottan ügyes kézzel. A technika sokoldalúan alkalmazható majdnem bármilyen felületre, amelybe nem tud beleivódni a viasz, pl. fényes felületű papír, üveg, hőálló műanyag, lealapozott fa, lealapozott vászon, fémlap, kerámia, gyertya stb.
Vasalónk hegyével tetszés szerinti mintákat rajzolhatunk a gyertya felületéreKészítsünk elő egy többoldalas újságot, erre helyezzük rá a viaszpreg lapocskát (fényes felületű, speciális papír), amire a kép készül. A bemelegített vasalót lapjával mindig felfele, vízszintesen tartva olvasszuk rá a viaszfestéket. Erre azért van szükség, mert a lecsöppenő forró viasz balesetet okozhat! Egyszerre több színt is feltehetünk, így gyönyörű spontán kialakuló árnyalatokat kapunk, ahogy a festékszínek összekeverednek. Simítsuk a felületre a vasaló segítségével a felolvasztott viaszt. Minél lassabban, nyugodtabban húzzuk, annál szebb felületetet kapunk. Próbálgassuk többször ezt a műveletet, remegtessük finoman a kezünket, vagy apró kicsi előre-hátra mozgással haladjunk oldalra. Minden mozdulat megváltoztatja a kialakított képet. Színváltások között a vasaló lapját mindig óvatosan le kell törölgetni! Erre a célra talán a kéztörlő papír a legalkalmasabb. Ha bármit elrontottunk, újra olvaszthatjuk a vasaló segítségével.
Ha már elégedettek vagyunk a kialakult alkotással, egy puha ronggyal fényezzük át a felületet. Ilyen gyönyörű, ragyogó fényes színeket, csak egy viaszfestékkel alkotott mű tud mutatni. Néhány perc múlva, újra vissza fog mattulni, ezért, ha szeretnénk ezt az állapotát megőrizni, ajánlatos lelakkozni akryl lakkal. A viaszképnek van még egy tulajdonsága, karcolható. Ezt megint felhasználhatjuk dekorációs célra. De ebből a tulajdonságából az is következik, hogy az elkészült mű rendkívül sérülékeny is. Ezt szintén lakkozással védhetjük ki.
Szívből ajánlom, hogy vonjuk be alkotásba a legkisebbeket is. Mérhetetlen örömöt tud okozni olyan gyermekeknek is, akik kishitűséggel, komplexusokkal, gátlásokkal küzdenek mindenféle alkotó munka végzésénél. A lapon szétterülő gyönyörű viaszszínek, szinte önmagától kialakuló minták, összeolvadások, olyan esztétikai és alkotási örömöt adnak, hogy a több éve berögződött gátlások is oldódnak. Azok a gyerekek, akik előtte a ceruzát is féltek megfogni a sorozatos sikertelenségek miatt, szárnyakat kapnak, és örömmel állnak neki akár rajzolni, festeni, színezni is. Jópofa, egyedi füzetborítókat készíthetünk gyermekeink nagy örömére. Egy tájkép szintén néhány mozdulattal készíthető. A/4-es méretű viaszpreg lapra elkészítjük művűnket, majd kettéhajtjuk, és ráragasztjuk a füzetborítójának hátuljára.
Bátran használjuk üveglapra is a tanultakat. Nem kell félnünk, hogy a hőtől elpattan a felület! Egy kis csillámpor, és már is egyedi ajándékot készítettünk. Még folytathatnám végtelenségig a lehetőségek felsorolását, amelyet ez a csodálatos ősi technika felkínál nekünk. Én csak azt tanácsolhatom, próbálják ki Önök is, és már nem lesz olyan hihetetlen mindez. Nagyon csekély ráfordítással bárki gyönyörű, művészi hatású alkotásokat készíthet. Az eszközök kaphatók a hobby-és kreatív boltokban. Még néhány ötletet kaphatnak a www.viaszfestes.hu weboldalról is.

Dombok kialakítása Víz színeinek felfestése
Előtérben lévő növényzet megalkotása, meghúzkodása a vasaló élével Vasaló hegyével rajzoljuk meg madarakat, a nádas virágzatát

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Tóth Cs. Katalin

Címkék: vasaló, vasalás, könyv

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Térelválasztók

A nagyobb alapterületű lakószobákban a tér megosztása a megoldás, ha lakói azokat eltérő funkciókra szeretnék használni. Az ilyen leválasztások rendkívül változatosak lehetnek. Ezek a...


Modellek lakásdíszként

A modellépítőket, gyűjtőket egyéni érzelmi kapcsolat is köti a kedvenceikhez. És ezeket igyekeznek is láthatóvá tenni. Legnagyobb ellenségük a por, ami ellen elég nehéz védekezni, hogy közben...