Kire és mennyire veszélyes az azbeszt?

Jogos és megalapozatlan félelmek

Az építészetben azbesztcement tetőfedő pala volt a legelterjedtebb. Az apró szemű azbesztet vakolóhabarcshoz is keverték. Fonat- és fonalszerkezetű anyagából tűzálló szöveteket készítettek, kárpitanyagot gyártottak. Jelentős felhasználása volt a villamosipari szigetelők, a gépjármű- és gépiparban a fékbetétek gyártásánál és papíripari töltőanyagként. Nagyon fontos felhasználása volt a magas hőmérsékletű berendezések (gőzturbinák, csővezetékek, kazánok) hőszigetelése. Erre a célra a legjobb minőségű (hosszú szálú) azbesztet Kanadában bányászták. Az azbeszt ugyanakkor rendkívül veszélyes, rákkeltő anyag. Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból (pl. fékbetétekből) folyamatosan leválva távoznak szemcséi. A bányászat során az ivóvízbázisokba bekerülő bányavízből is kialakul szennyező hatása.

Az azbeszttartalmú termékek megsérülésekor apró szálak lélegezhetők be, ami idővel olyan betegségek kialakulásához vezet, mint az azbesztózis, a mezotelióma és a rák más formái. Az azbesztózison – ami a tüdőszövet azbesztpor belégzése miatt létrejövő, kiterjedt hegesedése – túl sokszorosára emeli a tüdőrákok és a mellhártya eredetű mezotelióma kifejlődésének kockázatát. Utóbbi nagyon sokáig lappanghat, tünetei sok más betegségé is lehetnek, ezért egyrészt nem derül ki időben, hogy kezelhessék, illetve jelenleg nem is létezik rá hatékony kezelés. Ez azonban csak nagyon ritkán fordul elő azok között, akik nem nagy mennyiségű azbeszttel kerültek érintkezésbe. A betegség általában csak azokban alakul ki, akik rendszeresen dolgoznak vagy dolgoztak azbeszttel. Az ép, sérülésmentes azbeszttartalmú anyagok általában nem jelentenek egészségügyi kockázatot, viszont, ha megsérülnek, vagy az idő múlásával romlik az állaguk, állapotuk, azbeszt kerülhet a levegőbe, és akkor belélegezve komoly veszélyt jelentenek. Az azbeszt teljesen ártalmatlan, ha érintetlenül hagyják. Csak akkor jelent veszélyt, ha vágják, fúrják vagy más módon roncsolják. A legtöbb iparilag fejlett államban, így hazánkban is a felhasználását mára betiltották, és a felderített felhasználási területekről az azbeszttartalmú anyagokat eltávolítva veszélyes anyagként ártalmatlanítják.

Hol találkozhatunk még szórt azbeszttel?

Lakótelepi házakban, de ezekről általában rendelkezésre áll felmérés, azaz a ház kezelői, lakói általában tudnak az azbeszt jelenlétéről. Középületekben, pl. művelődési ház, iskola, óvoda, templom, színház, irodaház, kórház, szállók, öregek otthona, pályaudvarok szintén előfordulhat. Az ’50-es, ’60-as, ’70-es években épült épületeknél, kazánoknál, fűtéscsöveknél valamint központi fűtés-vezetékeknél ugyancsak nagy eséllyel találunk azbesztet. Az alagsori födémben, közösségi és tároló helyiségekben (pl.: babakocsi tároló) ott lehet a szigetelésekben. Tűzveszélyes helyiségek szigetelésénél előszeretettel alkalmazták ezt az anyagot.

A 2000-ig épült épületeknél ún. „régi eternit” palatetők szinte biztosan azbesztet tartalmaznak. (2001 óta kizárólag azbesztmentes termékeket gyártanak Eternit néven.) Az azbesztpala tetőfedő anyag élettartama végén kopik, porlad, csak a lecserélése a jó megoldás. A régi azbesztpala csak védőintézkedések mellett bontható és szállítható. Azbesztmentesítést csak erre kiképzett szakvállalattal lehet elvégeztetni. Ha sérült az azbeszttartalmú felület, azt azonnal el kell különíteni gyerekektől, kisállatoktól.

Mindenki ki lehet téve az azbeszt veszélyeinek

A levegőben kis mennyiségben lehet csak jelen, de ez az érték magasabb a városi és ipari területeken. Azok az emberek, akik azbesztbányászattal, feldolgozással foglalkoznak, vagy egy ilyen gyár mellett élnek, fokozottan ki vannak téve az azbeszt veszélyének. Azbesztszálak kerülhetnek a levegőbe azbeszttartalmú termékek használata révén. Bármilyen azbesztet tartalmazó épület, építőanyag karbantartásakor, bontásakor kerülhet azbeszt a környezetbe, ha nem tartják be a legszigorúbb védelmi előírásokat. Az ivóvíz azbeszttartalma az azbeszt csövek miatt fordulhat elő, ám ennek az egészségügyi hatása minimális. A WHO szerint a földrengés is nagy mennyiségű azbesztet juttathat a környezetbe. A földrengés során megsérült, ledőlt épületek esetében elengedhetetlen az azbeszt tartalmú anyagok kezelése. Az ártalmatlanítást végzők esetében fontos a személyi védelmi felszerelés (porvédő maszk, munkavédelmi ruha).

A legveszélyesebb fajták

Az azbesztnek számos különféle típusa létezik: aktinolit, amozit (barna azbeszt), antofillit, krizotil (fehér azbeszt), krokidolit (kék azbeszt), tremolit. A krokidolit és az amozit az azbeszt két legveszélyesebb formája: ezek jelentik a legnagyobb veszélyt a rostszálak belégzése esetén. A krokidolitot az 1970-es évek óta nem használják, a régebbi épületekben azonban még sok helyen előfordul. A kritikus tényezőt a rostszálak mérete jelenti: elég kicsinek kell lenniük ahhoz, hogy belélegzéssel a tüdőbe jussanak, ugyanakkor elég nagynak ahhoz, hogy kilégzéskor ne távozzanak el a szervezetből. A krokidolit és az amozit rostszálai ezért tartoznak a legveszélyesebbek közé.

Az emberi egészségre legveszélyesebb azbeszt termék, a kb. 90%-ban azbesztet tartalmazó, kevés cementtel gyengén kötött szórt azbeszt. Ez az anyag hamar elöregszik és a lemálló azbesztszálak a legkisebb behatásra is (pl. szélfuvallat) a levegőbe kerülnek. Az összes felhasznált azbeszt jelentősebb része szerencsére az emberi egészségre lényegesen kevésbé kockázatos azbesztcement formában került forgalomba. A cementben megkötött, a végtermékben csak kb. 10-15% azbesztrostot tartalmazó anyagból a veszélyt jelentő szálak csak az anyag szétmorzsolásakor kerülnek ki a levegőbe.