Hol lehet még ólom a csapvízben?

Ugyanakkor önmagában az épületkor csak valószínűsíti a kockázatot, a csapvíz ólomtartalma egy adott épület adott csapján kizárólag ezt figyelembe véve nem állapítható meg. Az épületek belső ivóvízhálózata az évek, évtizedek alatt gyakran részlegesen, néha teljesen felújításra került, de a legtöbb esetben ez nem, vagy nem megfelelően dokumentált. Emiatt sokszor nem ismert, hogy a hálózatban van-e még ólomcső, vagy egyéb, jelentős ólomforrás, illetve ha igen, pontosan hol helyezkedik el. Ez nagy különbséget eredményez az egyébként kizárólag az épület korát figyelembe véve azonos kockázatúnak tekintett épületekből származó vízminták ólomtartalma között, de az egy épületen belüli lakások, szárnyak és szintek között is.

Az épülettömbök ólomkockázati szintje az épületek kora alapján becsülhető, de a szükséges felújítások tervezéséhez, a biztonságos ivóvízvételi pontok kijelöléséhez, illetve különösen az egészséghatás szempontjából kiemelt gyermekintézmények érintettségének pontosabb felméréséhez vizsgálatok elvégzése javasolt. Ezért egy épületből, egy mintavételi helyről származó vízminta ólomeredménye alapján az egész épület ólomkitettségére vonatkozóan csak becslések tehetők.

Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az érintett épületek jellemzően nagyméretűek, rengeteg ivóvízvételi ponttal rendelkeznek, ezek mindegyikét mintázni és a vízvizsgálatokat elvégezni rendkívül költség- és munkaigényes. A megfelelő pontok kiválasztásával ezek a költségek jelentősen csökkenthetők úgy, hogy a kapott eredmények kellően informatívak legyenek, beavatkozást – vagy esetleg további specifikus vizsgálatokat – lehessen alapozni rájuk. A célzott épületfelmérés révén azonosíthatóak az ólom lehetséges forrásai, meghatározható az ivóvíz ólomtartalma, az ólomforrások jelenléte vagy a fogyasztási szokások miatt kiemelten, speciálisan kezelendő helyszínek, és megtervezhetőek a szükséges kockázatcsökkentő beavatkozások, előírások.

Figyelembe kell venni,…

…hogy mivel az épületek és bennük a vízhálózatok felépítése és állapota nagyon változatos, nem lehet ugyanazt a módszertant egy az egyben minden épületre azonosan felhasználni, a helyi viszonyok alapján egyedi értékelésre és adaptálásra lehet szükség. A megfelelő vizsgálati terv megalkotásának első lépése az ivóvízellátás szempontjából releváns adatok (épület kora, szintjeinek száma, az épületen belüli ivóvízhálózatra vonatkozó információk, a fogyasztók száma, üzemeltetési gyakorlat, épület és/vagy az ivóvízhálózatának tervrajza) összegyűjtése. Ezek alapján szükség szerint ki lehet választani a mintavételi pontokat, elvégezni a mintavételezést és a vizsgálatokat, végül pedig értékelni az eredményeket.

forrás: NNGYK