Azbeszt a környezetünkben

Az ókor óta használt, mára világszerte elterjedt azbeszt kitűnő hő- és tűzálló, savakkal szemben ellenálló, elektromos szigetelő tulajdonságainak köszönhette népszerűségét. A 20. század végére közel 3000 azbesztet tartalmazó termék született és az élet számos területén megjelent ez az anyag. A világ fejlődésével, a tömeges használattal és az azbeszt környezetbe való kikerülésével azonban fokozatosan derült fény annak káros, emberi rákkeltő hatására. E miatt világszerte programok indultak el bizonyos azbesztfajták korlátozására és mentesítésére.

Az azbesztet számos iparágban, például az építőiparban alkalmazták hazánkban, legnagyobb mennyiségben azbesztcement palát és csövet. Mindennapi gyakorlatunkban talán a szórt azbeszttel találkozhatunk leggyakrabban: acélszerkezeteknél, beton falakon és főleg mennyezeteknél tűzvédelmi és hőszigetelő rétegként.

Lakótelepi házakban is gyakori volt az alkalmazása, de ezekről általában rendelkezésre áll felmérés, azaz a ház kezelői, lakói tudnak az azbeszt jelenlétéről. Ugyanígy a középületeknél is: művelődési ház, iskola, óvoda, templom, színház, irodaház, kórház, szállók, öregekotthona, pályaudvarok.

Az ipari épületnél az alagsori födémben, közösségi és tároló helyiségekben (pl. babakocsitároló), kazánházban, kéményben, légkondicionáló berendezésekben csarnokok, pályaudvarok stb. tetőszerkezetében, tűzveszélyes helyiségek szigetelésénél találkozhatunk szórt azbeszttel

Nehéz egyértelműen megállapítani az adott anyagról, hogy tartalmaz-e azbesztet. Sok esetben csak laboratóriumi elemzéssel állapítható meg. Az ’50-es, ’60-as, ’70-es években épült épületeknél, kazánoknál, fűtéscsöveknél, valamint központi fűtésvezetékeknél nagy eséllyel találunk azbesztet. A 2000-ig épült épületeknél ún. „régi eternit” palatetők szinte biztosan azbesztet tartalmaznak. (2001 óta kizárólag azbesztmentes termékeket gyártanak Eternit néven.)

Az emberi egészségre legkárosabb azbeszt termék, a kb. 90%-ban azbesztet tartalmazó, kevés cementtel gyengén kötött szórt azbeszt. Ez az anyag hamar elöregszik és a lemálló azbesztszálak a legkisebb behatásra is (pl.: szélfuvallat) a levegőbe kerülnek.

A legveszélyesebb, szórt azbeszt – az eddig elvégzett felmérések alapján – a Győr-Moson-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat és a Komárom-Esztergom megyei Állami Építőipari Vállalat által a ’70-es és ’80-as években kivitelezett panelépületeiben nagy mennyiségben megtalálható. Általánosságban jellemző, hogy a házgyári épületeknél érdemes elvégezni a felmérést.

Az emberi egészségre lényegesen kevésbé kockázatos az azbesztcement. A cementben megkötött, a végtermékben csak kb. 10-15% azbesztrostot tartalmazó anyagból a veszélyt jelentő szálak csak az anyag szétmorzsolásakor kerülnek ki a levegőbe. Porlódó azbesztet tartalmazó anyagok igen elterjedtek a tűzvédelemben, például laboratóriumokban. Léteznek emellett kevés azbesztet tartalmazó különböző szigetelő lapok is.

Az azbesztet épületekben és műszaki berendezésekben egyaránt használták tűz-, hő- és hangszigetelésre. Legveszélyesebb válfaját, a kékazbesztet (krokidolit) 1992-ben tiltották be Magyarországon. A kevésbé káros, ám a legnagyobb mennyiségben használt (a világ azbeszt termelésének 90%-át kitevő) fehér azbesztet (krizotil) 2005. január 1-ig lehetett használni.

Azbeszt béléssel találkozhatunk épületekben, üzemcsarnokokban, csővezeté­keken, kazánoknál. Azbeszt szigetelő-lapokkal készültek elválasztó falak, tűzvédett ajtók, plafon-borítások stb. Azbesztcement anyagból csővezetékek (pl. ivóvíz hálózat), tető és oldal-palák, hullámpalák, ereszcsatornák, kémények készültek. Vízvezeték csövekben, falak belsejében, padlóban, födémben, vakolatban, burkolóanyagokban, fúgákban ugyancsak lehet azbeszt.

A nem sérült azbeszt pala nem jelent számottevő kockázatot, így cseréje a jelenlegi törvények és tudás szerint nem szükséges. Bontása esetén a palatáblák törése, vágása, fúrása szigorúan tilos, hiszen kizárólag ily módon kerülhet a levegőbe, veszélyeztetve az emberi egészséget. Az azbesztpala táblákat épen kell duplafalú polietilén zsákba, vagy zárt konténerekbe helyezni, majd veszélyes hulladéklerakóba szállíttatni, míg az új lerakási jogszabály máshogy nem rendelkezik.

A fent hivatkozott felmérések, illetve egyéb adatbázisok alapján a biztosan érintett területeken önkormányzatok, civil szervezetek figyelmét hívjuk fel a problémára, a szükséges információ átadásával. Hívjuk fel a közös képviselők figyelmét az azbeszt jelenlétére. Sohase próbáljunk maguk mentesíteni, bízzuk azt szakemberre. Az azbeszthez ne nyúljunk, ne próbáljuk eltüntetni. A lehullott azbesztet sose porszívózzuk fel, hanem vizesen mossuk fel!

Azbeszt az épületen belül:

– Szórt bevonatok mennyezetek, falak, gerendák és oszlopok.
– Azbeszt cement víztartály.
– Laza töltésű hőszigetelések.
– Régi kazán- és a fűtéscsövek körül.
– Álmennyezeti hőszigetelés.
– Víztároló ciszterna.
– Hőszigetelés a válaszfalakban.
– Tűzvédelmi ajtók.
– Azbeszttömítések.
– Vinyl padlólapok.
– Hőszigetelés a kazánok körül.
– Textil például tűz takarók.
– Dekorációs fal- és mennyezeti bevonatok.

Azbeszt az épületen kívül:

– Azbesztcement tető.
– Azbesztcement panelek.
– Azbesztcement ereszcsatornák és lefolyócsövek.
– Hőszigetelő lemezek.
– Azbesztcement égéstermék.

forrás: Azbeszt szakmai tájékoztató füzet (Magyar Azbeszt-mentesítők Szövetsége)