A régi palatetők felújításai

Bontás nélkül is megoldható

Az elöregedett palatetők bontási költsége egy-egy családi ház esetében akár több százezer forintba is kerülhet, mert az azbesztes pala veszélyes hulladéknak minősül, elszállítását pedig speciális szaktudással és jogosítványokkal rendelkező cégek végezhetik. Ugyanakkor komoly műszaki (vízelvezetési, statikai, rögzítéstechnikai, épületfizikai) szempontokat vet fel a felújítás módja, illetve a régi tetőfedőanyagot helyettesítő anyag kiválasztása. Ezeket az épületeket ugyanis általában úgy tervezték, hogy a falaknak, illetve a tetőszerkezetnek csak kis súlyt kellett megtartaniuk. A legtöbb esetben az ilyen adottságú épületek, tetőszerkezetek nem bírják el a sokkal nehezebb hagyományos (beton vagy kerámia) cserépfedést. Ezért is nyertek teret a különféle bontás nélküli tető-felújítási módszerek.

A felújítás előfeltétele, hogy a meglevő palafedés vízelvezetés céljára alkalmas legyen. Ugyanis a plusz ráfedésként használható új fedőburkolatok alá nem kell tetőfóliát elhelyezni, ellenkező esetben a felújítóshoz használt új tetőfedőanyag alá páraáteresztő fólia beépítése szükséges. Az alattuk kialakuló légrést a pára elvezetése érdekében ki kell szellőztetni, ami által elkerülhetők a vizesedések, beázások, a penész megjelenése, és a tetőtér hővédelme is jelentősen javul. Az elavult és régi palatetők felújítására különféle módszerek közül lehet választani.

Az elszennyeződött és mohás palafedések felújításának a legolcsóbb módszere a felületi mosás. Ennek során magasnyomású vízborotvával tisztítják meg a tető teljes felületét. Az erős vízsugár ugyan teljesen letisztítja a rátelepedett mohát, évtizedes szennyeződéseket, és optikailag szinte újnak látszik a megtisztított tetőfelület, ám a palában levő káros és rákkeltő azbeszt egy része is kimosódik a felületből, és a házat körülvevő földbe kerülve tovább szennyezi a környezetet. A mosás során pedig a már „szigetelő” anyagként funkcionáló szennyeződés is teljesen lemosódik az elvékonyodott palákról, továbbá a tetőn járkálás miatt megrepedezett darabok miatt már az első kiadósabb eső után beázások keletkezhetnek. Az ilyen eljárásnak tehát kétes a végeredménye.

A mosó tisztítás és a tető kiszáradása után szokás „rátétként” alkalmazni a palafestést. Ez csak teljesen száraz felületre felhordva tapad meg kellő képen, és csak minőségi bevonó anyagot használva ad időleges biztonságot. Ez a felújítási módszer jelentősen javítja a tető esztétikai megjelenését, ám csak egy időre oldja meg a régi palatetők felújítási problémáját, mivel az épület mozgása miatt a tetőn kis repedések keletkeznek, amelyeken már a víz befolyva beázásokat okoz. Az is gyakran előforduló hiba, hogy a szakszerűtlen festés, vagy a nem megfelelő minőségű festék miatt a paláról foltokban felválik, lepereg a festék, és a javítása nagyon kétséges.

A bontás nélküli palatető felújítására van más megoldás is. A sík palatetők gyors felújítását teszik lehetővé a különféle mintázatú és színű bitumenes lemezfedések. A bitumenes lemez magas lágyulási hőmérséklete kiváló tapadást biztosít minden kellően előkészített felületen, ezért akár függőleges helyeken is biztonsággal alkalmazható. Kis fajlagos súlya miatt nem terheli meg a régi tetőt, továbbá a fal- és egyéb szegélyezések a fedőlemez függőleges felvezetésével bádogozás nélkül oldhatók meg.

A különféle cserepes lemezek csekély súly sem jelent komoly plusz terhet a tetőszéknek, viszont az ilyen új fedőanyagok felerősítéséhez a régi tetőre szerelt, és a régi tetőszerkezethez erősített fa segédvázra van szükség. Ha a megmaradó palafedés vízelvezetésre alkalmas, tetőfóliát nem szükséges használni, erre csak akkor van szükség, ha a palatető vízelvezetése nem megfelelő. Az ellenlécezéssel kialakuló légrést a pára miatt ki kell szellőztetni. Ezzel elkerülhető a vizesedés és a beázás, a tetőtér hővédelme is jelentősen javul.

Hasonló felújítási mód a bitumenes zsindellyel történő, az eredeti, elöregedett palára történő fedés is. Ez utóbbi felújítási megoldások ugyan szakszerű felrakásuk után több évtizedre megoldást biztosítanak, ám a régi palafedés minden esetben ott marad a tetőn, amitől azért célszerű lenne mielőbb megszabadulni.

Korábban írtuk

A pala több mint 100 évvel ezelőtt forradalmasította a tetőfedőanyagok piacát. Tűzálló, szilárd, tartós tulajdonságait elsősorban az azbeszttartalmának köszönhette. Az osztrák Ludwig Hatschek újdonságával meghódította a világot: szinte nem volt a földnek olyan országa, amely ne gyártott volna a Hatschek-licensz alapján palát.

A több évtizedig tartó diadalmenetet az azbeszt egészségkárosító hatásaira való ráébredés szakította meg. S ettől fogva torzul a kép. A torzkép hosszasan kifejthető tartalma helyett álljon itt a lényeg: az azbeszt nyers, feldolgozatlan formájában veszélyes, a vele dolgozóknál okozhat egészségügyi problémákat. De még nem hallottuk, hogy tetőfedőmesterek, akik sokan vannak, és évtizedeken keresztül sok palát raktak, vagy a palatető alatt lakók - pedig ők is sokan vannak - azbeszttózisban szenvednének. Az azbesztes pala anyagában az azbeszt aránya nem több mint 14%, az is cementtel, vízzel elkevert, beágyazott, erősen megkötött. A késztermékből bárhogy vágjuk, vagy kopik a termék, a pillekönnyű, szálszerű azbeszt már nem tud elemi szálaira bomlani, nem lebeg a levegőben, hogy könnyen belélegezzük. Darabokra törhet, morzsálódhat, apró szemcsékre porladhat, de ez már nem veszélyes.

Nem így a szigetelésként felhasznált ún. szórt-azbeszt, mert ott a nyers azbeszt megtartotta eredeti formáját, gyengén megkötött, a bontásnál, vakolatsérülésnél az azbeszt-szálak szabadon kerülhetnek a levegőbe és így a tüdőbe.

Az azbeszt veszélyeiről nagyon sok szó esik, de felületesen, elnagyoltan, összemosva a nyersanyagot a késztermékkel, palát a szigetelőanyaggal, pedig óriási a különbség!

Egyébként is mindez már a múlt hagyatéka. Tíz éve már azbeszt-tartalmú termékeket nem lehet sem gyártani, sem forgalmazni, sem felhasználni. A hazai „palatető” gyártó is már csak és kizárólag azbeszt-mentes termékeket gyárt, a fedőanyag egyáltalán nem tartalmaz azbesztet. Ezt a tényt azonban az azbesztes félelmek miatt nehéz a közvéleményben tudatosítani.

Törvényi előírások

2005.január 01-től minden, azbesztet tartalmazó anyag, termék forgalmazása és felhasználása közös EüM-KöM rendelet szerint tilos. Az azbesztmentesítés követelményeit és a vonatkozó határértékeket a 26/2000.(IX.30.) EüM rendelet szabályozza. Ugyanez a rendelet írja elő bontási jegyzőkönyv készítését és engedélyeztetését az ANTSz-szel, melyet be kell nyújtani a helyi illetékes Környezetvédelmi Felügyelőségnek.

Az azbeszt tartalmú építőanyag a 16/2001(VII.18) KöM rendelet szerint az I-es veszélyességi osztályba sorolt veszélyes hulladéknak minősül, melynek bontását, szállítását és elhelyezését csak szakcég végezheti.

Érdemes tudni, hogy a cementben megkötött azbesztet tartalmazó termékekből (a hullámpala is ilyen) a veszélyt jelentő szálak csak az anyag szétmorzsolásakor, azaz a tetőfedő anyag megbontásakor kerülnek ki a levegőbe. Az ép azbesztpala ugyan nem jelent számottevő kockázatot, bontás esetén azonban a táblákat épen (vágás, fúrás nélkül) kell duplafalú polietilén zsákokba, vagy zárt konténerekbe elhelyezni, majd veszélyeshulladék-lerakóba szállítani, amelynek a költségei a tulajdonost terhelik.