Tűzni könnyebb, mint szegezni

Ezzel az alapelvvel valószínűleg mindenki egyetért, aki használt már tűzőgépet. Márpedig a barkácsolók körében is egyre többen vásároltak - legalább egy olcsó, egyszerű - tűzőgépet, és annak tudása szerint gyakorta használják is munkájuk során. A gépek között azonban nagy különbség van, nemcsak árban, hanem tudásban is, ezért nem árt egy kis rendet teremtenünk e téren is.

Működési elvük szerint alapvetően háromféleképpen működhetnek a tűzőgépek. A kézi mechanikus tűzőgépeknél (1) egy előfeszített rugó kioldásakor a beütőfej ráüt a rögzítőelemre, és azt beüti az anyagba. A műszakilag fejlettebb gépek laprugós kialakításúak, mivel ezzel lehet a legnagyobb gyorsítást (ütőerőt) biztosítani. Ezek a gépek visszaütésre nem hajlamosak, és könnyű velük dolgozni, de ütőerejük korlátozott. Elsősorban fóliák, szövetek és vékony anyagok rögzítésére alkalmasak. Kárpitozáshoz pl. kiválóak.
Az elektromos tűzőgépeknél (2) az ütőerőt egy elektromágnessel felgyorsított dugattyú hozza létre, amely a beütőnyelv segítségével üti bele a rögzítőelemet az anyagba. Az elektromágnesen átfolyó áramimpulzus változtatásával az ütőerő tetszés szerint szabályozható. Az elektromágneses tűzőgéppel igen hatékonyan lehet dolgozni, ha nagyon gyorsan és folyamatosan kell tűzni. Ezek a gépek inkább az ipari gyakorlatban terjedtek el.
A levegős, vagy pneumatikus tűzőgépek (3) dugattyúját a nagynyomású levegő gyorsítja fel, és ezzel lövi be a tűzőelemet az anyagba. Az elvnek köszönhetően a pneumatikus gépekkel még gyorsabban lehet dolgozni, mint az előbbi kettővel, a munka még könnyebb, és a visszaütés is a legkisebb. Használatukhoz viszont kompresszor, vagy sűrített levegős hálózat szükséges, így mozgathatóságuk korlátozott. Az ilyen gépekkel akár 40 mm hosszú kapcsok is beüthetők.
A különféle gépekhez és a különböző feladatoknak megfelelően maguk a tűzőelemek is igen eltérőek, de azért jól csoportosíthatók. A legáltalánosabbak az un. "lapos kapcsok" (ilyen van a közönséges irodai tűzőgépekben is). A hajlított lemez forma (4) viszonylag nagy felületen fekszik fel, így jól használható az olyan helyeken, ahol a kapocsnak nem szabad mélyen behatolni az anyagba. Ilyenek pl. a műanyag fóliák, vékony alulemezek, kartonok, papírlapok stb. A "finom kapcsok" profilja huzalszerű (5). Jól használhatók textíliák, fémlapok, kartonok, papírlapok, drótszövetek, vékony falemezek rögzítéséhez, ahol az anyag átszakadásának veszélye kisebb.
"Keskenykapcsokat" (6) olyan helyeken használunk, ahol a kapocsnak lehetőleg nem szabad látszani. Elsősorban profillécek, panelek, lambériák és egyéb, vastagabb anyagok rögzítésére szolgál. Végül a tűzőgépekhez elterjedten használnak tűzőszegeket (7) is, amelyek gyakorlatilag egyáltalán nem látszanak a beütés után. Díszlécek, saroklécek és hasonló - jól látható felületű - anyagok rögzítésére ajánlott.
Nagy jelentősége van a kapocshegy leélezésének is. A vésőszerűen leélezett un. C hegy (8) minden esetben alkalmazható hegykialakítás. A kapocságak párhuzamosan hatolnak be az anyagba. Kis széltávolságokkal is alkalmazható és nagyon pontos munkát tesznek lehetővé. A fűrész élezésű D hegy (9) könnyen áthatol az anyagokon, ezért vékony, de kemény munkadarabokhoz alkalmazható. Az ellentétesen kihajló kapocságak azonban beütéskor nem maradnak párhuzamosak, szél közeli kapcsozáshoz ezért nem használhatók (10).
A kapcsok, tűzőszegek felülete általában vagy galvanikusan cinkezett, vagy rezezett. Ez utóbbi környezetvédelmi okokból visszaszorulóban van. Az anyaguk keménysége szerint két alapvető keménységi osztályba sorolhatók; ezek a kemény és a szuperkemény (st) kategóriák. Alapvető szabály azonban az, hogy minél hosszabb a kapocs, annál keményebb az anyaga.
A rögzítendő tárgy és a rögzítési alap meghatározzák, hogy mikor, milyen kapcsot kell használnunk. Alapszabályként a következőket alkalmazhatjuk. Szőtt anyagok tűzéséhez finom kapcsot használjunk. A széles kapocs átszakítja az anyagot a behatolás helyén. Nem szőtt anyagokat lapos kapoccsal tűzzünk. Ezeknél nagyobb anyagmennyiség tartja a rögzítést, ezért ritkábban történik beszakadás. Lapos anyagok tűzéses rögzítésénél úgy számoljunk, hogy a kapocshosszúság 1/3-a kerüljön a rögzítendő anyaghoz, 2/3-a a rögzítendő alapba (11). Kemény falapoknál 1:1 arányt is tarthatunk.
Néhány gondolat a használathoz. Minden tűzőgép valamiféle kalapácsütés szerű energiát ad át a tűzőkapocsnak. Eközben egy visszaütési effektus jön létre, amely többek között az anyag keménységétől és a kapocs hosszától függ. Helytelen fogásnál ez abban a hibában mutatkozik meg, hogy a tűzőgép elemelkedik az anyagtól, és a kapocs nem megy tövig a helyére. Helyes használattal a tűzőgépre akkora nyomást kell gyakorolnunk, hogy ez a visszaütés elmaradjon. Ajánlatos mindkét kézzel megfogni a gépet (különösen, ha még nem ismerjük eléggé); az egyik kezünkkel a markolatot, az elsütő gombbal, a másikkal pedig felülről megtámasztva (12). Azoknál a gépeknél, ahol az ütőerő szabályozható, érdemes próbabeütéseket végezni a konkrét anyaggal (13).


Képes tűzési tanácsadó

A lapban megtalálható!

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tűzőgép, tűzés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Székek kárpitcseréje

Az intenzív használat még a legellenállóbb kárpitanyagokat is idővel kopottá teszi. Különösen az egyszerű szerkezetű, kivehető támlájú és ülőpárnájú székeken kopik meg a huzatanyag. A cseréjük...


Kalapács helyett tűzőgép

A különféle anyagok rögzítésekor több lehetőség közül választhatunk. Elsőre ugyan hagyományos kalapács és a szeg jut a legtöbbünk eszébe, de ezen kívül van még számos más rögzítési mód is. Igaz a...