Elliptikus komód

Miből készüljön a komód?

Az eredeti keményfalécekből összeragasztott ún. építőpanelekből, azaz ilyen táblákból kiszabott darabokból készült. Esetünkben azonban helyette választhatunk hasonló módon, ám fenyőlécekből gyárilag öszszeragasztott 20 mm vastag építőpaneleket is. Ezeket a barkácsáruházakban, bútorlap szaküzletekben szerezhetjük be, és akár a helyszínen méretre is vágathatjuk. Mivel a fenyőfa szálaira merőleges vágási felülete többnyire durva, az ilyen élek lefedéséhez szükségünk lesz felvasalható furnér élfedő szalagokra is. A komód különleges szerkezeti része a két redőny, amely vastag kanavászonra ragasztott 3-5x10 mm-es félkerek lécekből áll. A lécek természetesen fenyőfából készüljenek, erezetük, valamint színtónusuk is közel azonos legyen. A hosszukat úgy válasszuk meg, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. A komód hátlapjának és a fiókok fenéklapjának anyaga 3-5 mm vastag rétegeltlemez, amelyeket lehetőleg bükk vagy mahagóni borítású táblából szabassunk méretre. A fiókok vezetékléceihez is fenyőléceket válasszunk, de ezek sűrű erezetűek és egyenesek legyenek. Az egyes alkatrészek méreteit és darabszámát táblázatba foglalva adjuk meg, ám ha változtatunk az eredeti terven, vagy az egyes anyagok vastagságán, akkor saját érdekünkben számoljuk át az egymáshoz kapcsolódó, illetve egymásba illő darabok méretét, különben a bútor összeállításakor problémáink lesznek. A felületkikészítéshez pácot, keményviaszt, színtelen bútoripari lakkot, vagy selymes bevonatot adó lazúrt szerezzünk be.

Milyen szerszámokra lesz szükségünk? 

Tárcsa- vagy lyukfűrészre még akkor is mindenképpen szükségünk lesz, ha a fő darabokat lapszabászatban vágatjuk le. Ez számos előnnyel jár, különös tekintettel az alkatrészek merőlegességét illetően. Az egyes darabok csaphornyainak, valamint a redőnyök vezetékeinek a pontos kialakításához kell majd egy felsőmarógép is, továbbá 3, 5, 20 mm átmérőjű horonymaró. Ezen kívül természetesen a kisebb beszabó, illesztő munkafázisokhoz a szokásos kézi szerszámokat is alkalmaznunk kell, a felületek finomításához használtakkal egyetemben. Megjegyezzük, hogy puha lombos fák végső finomcsiszolásához acélgyapot helyett műanyag csiszolószivacsot használjunk, mert a munka közben letöredező fémszálak a faanyagba ékelődhetnek, és később rozsdapettyessé tehetik a felületet.

A komód kávája 

Ezek fontos alkatrészei a komódnak. Alakja ellipszis, amit egy zsineg segítségével rajzolhatunk meg. Az alapanyagra jelöljük fel a szimmetria tengelyeket, majd a középpontból jobbra és balra mérjünk fel - a hosszabb tengelyre - 415,6 mm távolságot. Ide üssünk be egy-egy kis szeget, kössünk rá egy zsineget, amely olyan hosszú legyen, hogy oldalra feszítve 230 mm távolságra legyen a középponttól. A zsineget a ceruza hegyével feszítsük meg, majd rajzoljuk meg az ellipszisnek előbb az egyik, majd a másik felét is. Ha a dolgunkban teljesen biztosak akarunk lenni, akkor ezt a műveletet csomagolópapíron végezzük el, majd a papírt előbb hosszában, utána pedig keresztben összehajtva ellenőrizhetjük a kirajzolt ívek azonosságát.
A falapra szabályosan kirajzolt ellipszist lyukfűrésszel vágjuk ki (1). Az élét azonban csak a másik alkatrész kiszabása, és a két egyforma darab összefogása után csiszoljuk teljesen egyformára. Szalagcsiszolóval ezt a műveletet nagyon gyorsan elvégezhetjük, ám az élek merőlegességére és az ívek töretlen folyamatosságára nagyon ügyeljünk.
A redőnyvezető hornyok kimarásához egy 50 mm-rel kisebb, 10 mm-es MDF anyagból kialakított marósablonra is szükségünk lesz. Ezt az előző módon készítsük el, majd a felsőmaróra szereljük fel a másológyűrűt, és a sablon segítségével marjuk ki a redőny vezetőhornyait. Vigyázzunk, mert egyik oldalon két hornyot kell a lapokba marnunk, mivel két redőnyszárny zárja majd a szekrényt.
S itt álljunk meg egy szóra. Eredetileg a komód redőnyei elől, középen záródnak, a fiókos résznek pedig külön hátlapja van, amely a redőnyökhöz hasonlóan félkerek lécekből összeragasztott darab (2). Ezt azonban egy 3 mm vastag, bükkfa rétegeltlemezből kiszabott lappal helyettesíthetjük. A vékony lemezt könnyen ívbe hajlíthatjuk, és a két szélső válaszlap élére rögzíthetjük. A redőnyök hosszát pedig úgy kurtíthatjuk meg, hogy azok elől a közbenső válaszlapok éléig érnek, hátul pedig 30 mm-nyire fedik a hátlap szélét. Így az egyik redőny félretolásakor azt hátul a másik redőnyszárny széléig tolhatjuk el. Ebben az esetben a fiókelőlapok azonos magasságúak legyenek, hogy a por ellen kellő védelmet nyújtsanak a fiókokban tárolt holmiknak. A komód így attraktívabb látványt nyújt, s jelentős anyagot és munkát is megtakaríthatunk.
Először a körbe futó redőnyvezető hornyot marjuk ki, majd a sablont 7 mm-t elcsúsztatva a hátlapot befogadó hornyot is (3). A redőnyök horonyba csúsztatását egy kb. 30 fokos ferdeszögű bemarással (4) tegyük lehetővé. Ezt követően jelöljük fel a válaszfalak helyét, majd a már leszabott alkatrészeket köldökcsapozva fogassuk - most még csak ragasztás nélkül - a fedő-, illetve a fenéklapra (5).
Az oldallapokra ragasztva, szegezve erősítsük fel a fiókvezetőléceket, amelyeknek pontos beállítását vastag kartonból leszabott távtartó sablonnal könnyítsük meg (6). Az oldallapokat illesszük a helyükre, majd tetejükre üssük fel a fedőlapot (7). Ha jól dolgoztunk, akkor ragasztás nélkül is kellően szilárd lesz a kávaszerkezet, amit a rétegeltlemez hátlap ideiglenes beerősítésével tovább szilárdíthatunk.

A redőnyök 

A komódot oldalról fedő redőnyöket magunknak kell elkészítenünk. Ezek alapjait erős kanavászonból (erős len- vagy pamutvászon) szabjuk 800 mm szélesre, és feszítsük ki egy nagyobb faforgácslapra. A vászondaraboknak csak a végeit rögzítsük le, majd közvetlenül hosszanti szélei mellé szegezzünk a faforgácslapra 5x20 mm-es léckeretet.
Ezt követően 3-5 mm vastag és 10 mm széles félkerek léceket csiszoljunk teljesen simára, majd mindegyiket szabjuk pontosan 800 mm hosszúra. A félkerek lécek lehetőleg hasonló színtónusúak és sűrű erezetűek legyenek. Felragasztásukhoz oldószeres ragasztót, pl. Palmatex-et használjunk. A ragasztót előbb 50-60 mm szélességben vékonyan kenjük fel a vászonra, majd 5-6 léc egyenes oldalát is kenjük be vele. Az ún. szikkadási idő 10-15 perc, aminek elteltével már egymás után, szorosan egymás mellé illesztve a vászonra préselhetjük a félkerek léceket. Közben arra nagyon ügyeljünk, hogy a kezdőléc merőleges legyen a vászon szélére, és csak egyenes léceket használjunk a redőnyökhöz. A lécek között ne legyen hézag, és teljes hátoldalukkal simuljanak a vászonra.
A felillesztett lécek lepréseléséhez használjunk tapétázó gumihengert, amivel többször jó erősen hengereljük végig a léceket. Így biztosak lehetünk abban, hogy később sem fognak a vászonról leválni. Ha már az egyik redőnyhöz tartozó lécet felragasztottuk, akkor a redőnyt fordítsuk meg, és körbevevő sablonlécekre egy másik, 5x15 mm-es lécekből álló keretet erősítsünk. Ez a keret, mely a redőnyvezetőlécek felragasztását könnyíti meg, oldalanként 5-5 mm-rel legyen szélesebb a redőnynél. A redőnyök belső oldalára ugyanis 50 mm hosszúra vágott, félkerek léceket kell ragasztanunk. Ezt az előzők szerint végezzük el, a ragasztóval azonban csak 45 mm széles sávot kenjünk be, és minden léc a vászon másik oldalára ragasztottal azonos helyre kerüljön. A léceket egymás felé ferdén beütött apró, vékony szegekkel is erősítsük meg.
A redőnyök hosszát a vezetőhoronyba helyezett rugós mérőléccel, az esetleges változtatásokat figyelembe véve határozzuk meg. A redőnyöket két oldalról egy-egy zárléccel is ki kell egészítenünk. Ezek a redőnnyel azonos hosszúságúak. Több darabból összeragasztva gyorsan elkészíthetjük a négy zárlécet, amelynek hornya a redőnyök két szélső lécét fogja közre (8). Valamelyik szélsőre egy-egy lekerekített végű lécdarabból kialakítva szereljük fel a redőnyök mozgatásához szükséges fogantyúkat, mégpedig a hátsó oldaluk felöl behajtott facsavarokkal. A redőnyöket még egyszer finoman csiszoljuk át, s a fedő- és fenéklapok ferde bemarását használva próbáljuk meg a vezetőhornyokba tolni. Ha ez nehezen menne, a hornyok szélét csiszoljuk végig, és a redőnyök vezető csapjait, bütüit is csiszolással koptassuk vékonyabbra. Az is lényeges, hogy a redőnyléceket összefogó erős vászon hajlékony legyen. A merevebb részeket a lécközök menti hajlítgatással igyekezzünk megpuhítani. Ha már a két redőnyt könnyen oldalra csúsztathatjuk, munkánkat a fiókok kialakításával folytassuk.

Fiókok, polcok 

A komód tárolóhelyeit oldalt polcok, középen pedig különböző méretű fiókok adják. A polcokat egymásba eresztetten célszerű az oldalsó támlapra fogatnunk, a két válaszfalra pedig egy-egy köldökcsappal, vagy még egyszerűbben, átmenő facsavarokkal rögzítsük. Az oldalsó polcok alakja és külső élük igazodjon a fedőlap ívelt végéhez. Méretüket is ennek megfelelően határozzuk meg, s hogy hány oldalsó polcot építünk a komódunkba, azt csak a tárolt holmik mennyiségétől és főként méretüktől tegyük függővé.
A fiókok alakjuk és méretük szerint különbözők (9), kialakításuk azonban azonos. Az előlapok csaphornyos kötéssel, a hátlapok pedig félig az oldalakba eresztve csatlakoznak egymáshoz. A fenéklapok mart horonyba ragasztottak, s a vezetéklécek számára is mart hornyokat kell minden fiókba kialakítanunk. Az oldalsó, keskeny fiókok előlapja csupán annyiban tér el a többitől, hogy ezeknél ferdén, az ellipszis ívéhez igazodóan kell az oldallapok csapjaira illesztenünk (10). A ferde hornyokat azonban szögbeállított tárcsafűrésszel könynyen kivághatjuk. A horonymélységet természetesen a tárcsa felhúzásával kell beállítanunk. A fenéklapok beerősítéséhez szükséges hornyokat is tárcsafűrésszel célszerű kimunkálnunk, ugyanígy az oldalak aljazását is. A vezetéklécek hornyait azonban lehetőleg horonymaróval formáljuk meg, mert így a mélysége és a szélessége is egy fogással mérethelyes lesz. Ezeket tárcsafűrésszel is kivághatjuk, ám a felesleges anyagot ezt követően vésővel kell lemunkálnunk.
A fiókok előlapjai nem teljesen egyformák. A felsők kis hézaggal záródnak egymás élére, ferde tengelyű lyukak helyettesítik a fogantyúkat, míg az alsók előlapja alacsonyabb az előbbieknél, és kihúzásukat köríves kivágás teszi könnyebbé (10). Amennyiben viszont a redőnyök csak a középső válaszfalakig érnek, minden középső fiókelőlap azonos méretű legyen, s szép fogantyúkkal is elláthatjuk. Ezt a középre záródó redőnyök esetében, hely hiányában nem tehetjük meg. A ferde húzólyukak kialakításához ajánlatos deszkákból egy sablont készítenünk (11), amely teljesen egyformává teszi a fogantyúkat helyettesítő lyukakat. A fiókoknak előbb a káváját ragasszuk össze, majd csúsztassuk helyére a fenéklapjukat, végül az előlapot is üssük a helyére. Az összeragasztandó darabokat előzőleg csiszoljuk teljesen simára. A fiókok sarkainak merőlegességét még frissiben állítsuk be, és hevederes szorítóval összehúzatva, vagy léckalodába fogva hagyjuk teljesen megszáradni.
Ha a nyakkendőtartót is el akarjuk készíteni, akkor ennek akasztós részét 10 mm-es rétegelt lemezből, lyukfűrésszel szabjuk ki, majd az idomot csiszolva munkáljuk készre. Élére ragasszunk egy felhornyolt oldalú lécet, s próbaként csúsztassuk a helyére. Ezt a darabot két vezetékléccel ajánlatos közrefognunk, különben félig kihúzva lehajlana, még terheletlenül is (12).
A komódnak négy lábra is szüksége van, amit egymásra ragasztott deszkákból nagyolva vágjunk ki, majd esztergáljuk hengeresre, egyik élét pedig kerekítsük le (13). A lábakat egy-egy köldökcsappal, teljes felületükre ragasztót kenve préseljük fel a komód fenéklapjának az aljára.

Felületkikészítés 

Miután az egész komódot nyersen már késznek mondhatjuk (14), lássunk hozzá a felületkikészítéséhez, majd utána végső összeállításához. Először is az egész bútordarabot szedjük szét főbb alkotó elemeire. Így könnyebben elvégezhetjük a darabok pácolását, amelyhez a nekünk megfelelő színtónusú vizes pácot a legcélszerűbb használnunk. A színező anyagot ecset helyett egy szivacs darabbal egyenletesen hordjuk fel az alkatrészekre. Némi szikkadási idő elteltével a darabok felületéről lágyan töröljük le a pác feleslegét. A víz hatására felszálkásodhat a faanyag, ezt finom csiszolással szüntessünk meg, majd újból egyenletesen pácoljuk be a fafelületeket. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a lehetőségekhez képest azonos legyen a különálló darabok tónusa, s foltok se csúfítsák el a felületüket. Teljes száradásuk után következhet a több vékony rétegben felkent színtelenlakk, majd a bevonat nagyon finom acélgyapottal, vagy csiszoló szivaccsal történő átdörzsölése. Ezt mindig szálirányba ejtsük meg, s közben ügyeljünk arra, hogy az éleken ne vékonyítsuk el túlságosan a lakkréteget.
A végső összeállításkor már könnyű dolgunk van, hiszen csak a komód testét kell valójában összeragasztanunk. A válaszfalak merőlegességére most is nagyon ügyeljünk, a merev hátlapot is ragasszuk a fenék- és fedőlap hornyába. A redőnyök végét és hornyát kenjük be szappannal, hogy csökkentsük a súrlódásukat, és a bevezetőhoronyba szegezzünk egy pontosan beleillő lécet. A fiókok vezetékét is szappanozzuk be vékonyan, majd mindegyiket toljuk a helyére, és az egész bútordarabot dörzsöljük át bútortisztító pasztával. A lábak alá ragasszunk vékony filckorongot, vagy szőnyegpadló esetén üssünk fel rájuk csúsztatószeget, és a komódot a helyére állítva máris megtölthetjük polcait, fiókjait holmijainkkal. Tetejére olyan dísz-, és használati tárgyakat helyezzünk, amely dekoratívabbá teszi a művünket.