Egyszerű rózsaszaporítások

A sajátgyökerű, más néven gyökérnemes rózsatövek életképességét mi sem bizonyítja jobban, mint a Margitsziget híres és csodálatosan gazdag virágzású rózsabokrai. Ilyenek előállítására több egyszerű módszer kínálkozik.
Olyan rózsafajta talán nincs is, amelynek bujtásai egy vagy két év alatt kisebb-nagyobb arányban meg nem gyökeresednének. Legegyszerűbb az erős tőhajtások, vagy fiatal gallyak közül egyet lehúzni, és a tőrésznél kapával nyitott kétaraszos mélységű árokba helyezni. A nehezen gyökeresedő fajtáknál elősegíti a gyökeresedést, ha a lehajlított vessző vagy gally legmélyebbre kerülő részét késsel felhasítjuk. Fontos, hogy a felhasítás alulról rézsútosan induljon, és legfeljebb a bélrészig hatoló, pár centi hosszúságú legyen (1).
Az ág árokaljba rögzítését megoldhatjuk drótkampóval vagy villás vessződarabbal. Utolsó műveletként a földfelszín fölé nyúló csúcsrészeket apró karókhoz rögzítjük, majd porhanyós földdel a kis árkokat feltöltjük. Az ilyen fás bujtás a további talajgondozáson, gyommentes tartáson és öntözésen kívül más ápolást nem igényel.
Az erős növésű, kúszó kerti rózsák vesszői arasznyi mélységű árkokba teljes hosszukban is elfektethetők, majd így kampózhatók is. Az elfektetett vesszők akár minden rügyéből új hajtások növekedhetnek. Mikor az új hajtások már arasznyira kifejlődtek, teljes hosszukban betakarjuk őket. A takaró földhalom felül csatornaszerű kimélyítése elősegítheti a vízfelfogást. Az így feltöltött oldalhajtások is gyökeret ereszthetnek lombhullásig. Ezután kibontva őket a földből, a vessződarabjukkal együtt sorra levághatók a továbbnevelő eliskolázáshoz.
A fásdugványozás a kúszórózsák többségénél sikeres. Legeredményesebb az apró, bokrétás virágú multiflórás és kúszó növésű tea fajtáknál. A közepesen erős, teltfájú, vékonybelű gallyakról leszedett oldalvesszőkből vághatók a legjobb oldaldugványok (2), melyek optimális hosszúsága 20-25 cm. A dugványokat a korábban már felásott földbe a következőképpen kell elhelyezni (3): Egy kifeszített zsinór mentén legalább 25-30x8-10 cm-es térközzel, a legfelső rügyükig kell földbe kerülniük, mindenképp rügyfakadás előtt (4). Serkenti a növény növekedését, ha még a földfeltöltés előtt a dugványokat oldalról betapossuk, majd iszapolás-szerűen, bőven megöntözzük (5). A dugványokat fedő takaróföldet csakis tavasz végén, borús, hűvös időben távolítsuk el; nehogy az akkorra már kifejlődött zsenge hajtásrészek a közvetlen napfénytől megperzselődjenek. Április végén és kora májusban nagyon fontos a többszöri bőséges öntözés.
A fásdugványokra van még egy egyszerűbb szaporítási lehetőség: egymástól jó lépéstávolságokra sekély barázdákba fektetjük őket, majd nyirkos földdel fedjük be. Ebben a nyirkos közegben a rügyek majd hajtani kezdenek. Többnyire nemcsak a véső rügyekből lesznek hajtások, hanem szinte valamennyiből. Ezért amikor a hajtások a földből előbújnak, mindjárt egész bokor tűnik elő, ami őszig jól kifejlődhet, teljes értékű bokros rózsatővé. Lombhulláskor egy részük felszedve, számos gyökeres sarjrészre fel is darabolható. Ezeknél a rózsafajtáknál ennél könnyebb és kiadósabb rózsaszaporítás aligha lehetséges.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: rózsa, szaporítás

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kisgyerekek biztonságáért

A kisgyerekes szülők érthetően igyekeznek mindent megtenni csemetéik otthoni biztonságáért. Ahogycseperednek a kicsinyek, igyekeznek felfedezni a környezetüket és a kíváncsiságuk sok veszéllyel...


A rózsák fajtacsoportjairól

Szinte nincs olyan kert, ahol legalább egy tő rózsa ne kapna helyet. A virágok királynőjének tartott rózsák méltán tettek szert ekkora népszerűségre, hiszen mára már szinte megszámlálhatatlan...