Kalapács helyett tűzőgép

A tűzőgépek akkor használhatók sokoldalúan, ha ütőerejük szabályozható és a tárukba különféle méretű kapcsokat lehet betölteni. A kárpitok és más anyagféleségek felerősítése mellett használhatók lambériázásnál, faanyagok összeerősítésénél, vékonyabb hálófonatok rögzítésénél is. Ezeknél nemcsak megkönnyítik, de jelentősen meg is gyorsítják a munkát. Ráadásul a gyakori ujjsérüléseket is kiküszöbölik.

A kar működteti

A karos tűzőgépeknél jelentős erőráhatás csak a robosztusabb felépítésű és erős rugóval rendelkező készülékektől várható. Az egyszerűbb, mechanikus készülékek ütőerejét ugyanis rugó biztosítja. A kisebb, karos készülékeknek csupán dekorációs célra elegendő az ütőerejük, míg a nagyobb méretűeknél többnyire már szabályozható az ütőerő, ezért ezek a gépek univerzálisabban, és vastagabb anyagokhoz is használhatók. Az ütőerőt vagy a készülék tetején levő csavarmenetes orsó elcsavarásával, vagy a kar alatt található csúszka mozgatásával lehet szabályozni. A mechanikus tűzőgépek egyik előnye, hogy visszaütésre igen csekély mértékben kell számítanunk. Ez részben a viszonylag csekély ütőerőnek, másrészt az erős leszorításnak köszönhető.
Az olcsó mechanikus készülékek főként lágy puhafákba képesek a kapcsokat beütni. Keményebb anyagokba és hosszabb szárú kapcsok beütéséhez az erejük csekély, és még a sűrűbb erezetű puhafa anyagokba sem mindig képesek a normál, 6 mm szárhosszúságú kapcsokat kellő mélységbe ütni. Ilyen esetekben a művelet befejezését újból a kalapácsra kell bízni. A kiálló kapcsok beütése azonban ritkán sikerül tökéletesen. Ezért szükséges előzetes próba során ellenőrizni, hogy a készülék képes-e a kapcsot teljes hosszában az anyagba ütni.
Az állítható az ütőerős készülékeknél ezt már csak azért is célszerű beállítani, mert felszín alá ütött kapocs, vagy szeg károsíthatja a letűzött anyagot. Ezeknél a készülékeknél az is fontos, hogy a tűzőorral esetlegesen szűk helyen milyen közel tudunk férni a munkadarab peremszéléhez. A készülék elejének erős leszorítása nagyon fontos, különben a kapcsok nem mélyednek majd kellő mélységben az anyagba, így a letűzések nem lesznek kellően szorosak.

Mágneses ütések

Az elektromos tűzőgépeknél az ütések erejét elektromágnessel működtetett dugattyú biztosítja, pontosabban erejét ez adja át az ütőfejnek. Az ilyen készülékek szélességükben testesebbek a nagy, karos tűzőgépeknél, és ez adott helyzetben hátrányos is lehet, mint ahogyan az is, hogy a gép hálózatfüggő, azaz 230 V nélkül nem működik. Igaz, újabban néhány gyártó választékában már megjelentek az akkus tűzőgépek is.
Ütőerő tekintetében az elektromos tűzőgépek azonban sokkal "izmosabbak" a mechanikus karos készülékeknél. További előnyük, hogy különféle szárhosszúságú és kapocsszélességű rögzítő elemek beütésére is alkalmasak. Az ilyen gépek általában percenként 30 ütésre képesek, igaz, folyamatos használat csak a profi gépektől várható el. Némely készülék egyszerre akár két kapcsot is beüthet.
Az ütőerőt az elektromágnesen átfolyó áramimpulzus változtatásával lehet kiválasztani. Ezt általában egy forgatógombbal, az anyagféleségekhez gyárilag ajánlott fokozat beállításával biztosíthatjuk. A gépet a véletlen "kilövés" ellen biztonsági kapcsoló védi, és csak akkor működik, ha a gép orrát erősen a felületre nyomják. Ez egyben a letűzendő anyag előrögzítését is segíti. Egyes készülékeken a kapocskészlet állapotáról a továbbító szerelvény kiálló része ad tájékoztatást.
Bár az elektromos készülékek az iparban terjedtek el, de a nagyobb felújítási munkák idején előforduló otthoni igények kiszolgálására az egyszerűsített, csak időszakos használatra kifejlesztett hobbi változatok választéka is bőséges. Számos otthoni feladat elvégzését megkönnyítik, mivel pl. a lambériák, szegélylécek felerősítésekor, fa alkatrészek összeerősítésekor, szigetelések rögzítésekor is hatékonyak.

Légdugattyús tűzőgépek

A tűzőgépeknek természetesen van pneumatikus változata is, ám ezek szinte csak üzemi gyártásban használatosak, mivel a működtetésükhöz kompresszor és sűrített levegős hálózat szükséges. A sorozatgyártás indokolja a használatukat. E készülékek előnye, hogy viszonylag hosszú akár 40 mm hosszúságú és akár keskeny kapcsok beütésére is alkalmasak. Csupán érdekességként megemlítjük, hogy van olyan típus is, amelynél sűrített levegős palack pótolja a légvezetéket. Így bárhol bevethető, ahol iparilag ez indokolt és kifizetődő.

Melyiket mire és hogyan?

Aki maga szeretné kárpitos bútordarabjait áthúzni, már annak is érdemes elgondolkodnia azon, hogy karos, vagy elektromos tűzőgépet használ a különféle kárpitanyagok rögzítéséhez. Véleményünk szerint az elektromos típusok erre előnyösebbek, mert ezek bármelyikét egyéb munkák során is sokoldalúan használhatjuk. A karosak ugyanis többnyire csak vékony textil-, fólia-, műanyagháló anyagok leerősítésére alkalmasak, és ha talpukat nem szorítjuk szorosan az anyagra, a kapcsokat nem ütik le elég mélyen.
A karos készülékekbe rendszerint csak egy adott méretű - finom, azaz huzal jellegű - kapocs használható, ami viszont akár fél kapocsszélességnyire is egymás mellé üthet. Ha varratszerű letűzésre van szükség, pl. kárpitszegélyeknél, akkor kétsorosan, egymás mögött célszerű a kapcsokat belőni. Ügyelni kell arra, hogy a kapcsok az anyagot ne roncsolják, viszont szorosan lefogják. A nem kellő mélységbe ütött kapcsokat nem érdemes kalapáccsal mélyebbre ütni, mert ez ritkán sikerül, a kiálló szár többnyire elgörbül. Ezt előzetes ütéspróbával és - ha erre lehetőség van - az ütéserő beállításával - előzhetjük meg.
A tűzőgép orra mindig teljes felületével merőlegesen nyomódjon az anyagra, különben a kapocs egyik oldalon ki fog állni a felületből. Ha lágy anyagot kívánunk letűzni, előtte ajánlatos a széleket visszahajtva letűző szegekkel előfeszíteni. A műveletet mindenkor stabil, jól alátámasztott alapra helyezve végezzük el, mert a visszarugózó darabok rontják a gép ütőerejét.
A kapcsokat a tűzőgéphez és a letűzendő anyaghoz igazodva válasszuk meg. Minden gépnél megadják, hogy milyen méretű kapcsok használhatók hozzá. Ezek szélességükben, vastagságukban és száruk hosszában is eltérők lehetnek. Az univerzálisabban használható elektromos és a robosztus kivitelű karos tűzőgépek is alkalmasak lehetnek 6-14 mm szárhosszúságú kapcsok beütésére. Ennél hosszabb szárú kapcsok csak adott típusokhoz használhatók. Az általánosan használatos kapcsok vastagsága 1,1-1,25 mm.
Egyes tűzőgépek ún. körmös szegek beütésére is alkalmasak. Ezek különösen olyan rögzítéseknél hasznosak, ahol nem kívánatosak a látható szegfejek, pl. szegélyléceknél.
A felfogó sarukkal szerelt lambériáknál kimondottan előnyös a tűzőgép használata, hiszen a szeg a "kalapácsba" van betárazva, "célzás" után csak a kapcsolót kell nyomogatni. No, és persze a "muníciót" időnként után is kell tölteni. Ez többnyire csak perceket vesz igénybe, mivel a tár általában hátul egy mozdulattal nyitható, és a kapocs- vagy a szegsor a vezetőkulisszába tolható.
Ha kárpitos hevedert kell cserélnünk egy ülőbútoron, akkor célszerű széles és erős kapcsot használni. A letűzés kezdése a szélekhez közel induljon, a közbenső részen elég - a heveder szélességétől függően - még egy-két kapocs. A hevedert előtte ajánlatos a szokásos módon feszesre húzni. E munkához használhatunk ferdén, de ellentétes irányban leélezett kapcsokat, ez ugyanis meggátolja a kilazulásukat. Ha pedig a beütött kapocs nem hatol elég mélyre a faanyagba, jobb kihúzni és helyére újat ütni. A hibásan beütött kapocs kihúzáshoz egy erős csavarhúzó és a vége alá helyezett falap is elég.