Szennyvízcsatornázás egyénileg

Mostanában mind többet hangoztatják, hogy az EU-hoz csatlakozásunk egyik fő akadálya az ország szennyvíztisztításának elmaradottsága. Még a csatornázott területekről - így a fővárosból is - a felszíni vizekbe folyó használtvíz döntő többsége tisztítatlan. Fővárosunk és nagyvárosaink 40%-ában egyáltalán nincs csatornázás, ezért várható a környezetvédelmi előírások és büntetések szaporodása. Tetézi mindezt, hogy a Kárpát-medencében egyelőre még bőségesen nyerhető jó minőségű víz, amivel együtt jár azok pazarló szennyvízzé változtatása. S mert az ország területének közel háromnegyedén nincs a szennyvizeket összegyűjtő és megtisztító csatorna, fontos hogy az ott élők régi- és új épületeikhez mielőbb megtalálják a megfelelő szennyvízkezelési eljárást. A hogyanhoz igyekszünk kétféle lehetőséget is bemutatni.

A Föld vízkincsének pazarló kizsákmányolója a hatalmas fürdőkád és a vízöblítéses WC.
(A. W. Whitley geo-ökológus, 1921.)

"A víz lefele folyik"
(hieroglifa az abu-shakir-i sztéléről, i. e. 3100.)

Néhány fontos tudnivaló

Mivel a házi szennyvízművet általában egy-két szintes épületek mellé építik, és a szennyvíz "magától", a gravitáció hatására folyik le a rendszerbe, az oda vezető, legalább 100 mm-es csöveket 3-5%-os lejtéssel (méterenként 3-5 cm eséssel), enyhe ívű szerelvényekkel kell odavezetni. A hosszabbakba, a földbe fektetett csőszakaszok közepe táján ajánlatos egy szárával felfelé álló 100-as T-idomot is beiktatni (1. ábra), ami felnyúljon a felszín közelébe, s ott egy zárósapka takarja. Ebből a föld eltávolítása és a sapka leemelése után meg lehet vizsgálni a rendszer működését, és az esetleges dugulásokat innen hajlékony dróttal, vízsugárral arrébb lehet noszogatni.
A szerelvényeket (mosogatószifon, fürdőszobai padlóösszefolyó) általában a közületi csatornarendszerekhez gyártják. Ám a házi és rendszerint szinte vízszintesen futó csatornában kicsi az esés, a szennyvíz lassabban csordogál le, és a sűrű szenny felgyűlik a szifonokban. A szennyvizeket érdemes eleve szeparálni, azaz külön rendszerbe vezetni. A könnyű használati vizeket (mosdó, fürdő stb.) olyan kétaknás rendszerbe, amelynek első aknájában a sűrűje rakódik le és onnan kiemelhető, szippantható, a második viszont (az üledéktől mentes tisztább) az aknából, perforált csövekben tovább áramolva, az ingatlanon a talajnedvességet fokozva szikkad el.
A sűrű, nehéz, többféle szennyezőt is tartalmazó vizet legalább háromaknás rendszerbe tanácsos vezetni, s abból csak az utolsó vize szikkasztható el a talajban (2. ábra).
Mindhárom esetben fontos, hogy az aknában is elég magasan folyjon be az épületből a szennyvíz, és hogy a továbbvezető cső felső éle 1-2 cm-rel magasabban legyen a bevezető cső alsó pereménél. Jó, ha a kivezető cső szája előtt sűrű szita is gátolja a sűrű uszadéknak a tovább-, a "tisztább" aknába sodródását.
Ha van közösségi csatorna-hálózat, az rendszerint kétféle: szívott, vákuumos, vagy nyomott, őrlőkompresszoros. Mivel az utcai csöveket a kis csatornaművek a földmunka olcsóbbítására csak 100, az utcaiba vezető háziakat meg 50 mm-es műanyag csövekből készítik, azokba csak szilárdanyagoktól és sűrű szennytől mentes folyékony zagy, szennyvíz vezethető. Ezért az ingatlanokon 1-2 m3-es gyűjtőaknákat telepítenek, amelyekben egy elektromos őrlőszerkezet morzsolja folyékonnyá az oda - a házi 100 mm-es csövön becsorgó - házi szennyvizet. Onnan az utcára már csak 50-es vezet tovább. Az aknákban egy kis szennyvízszint-érzékelő kapcsolja be a (külön szabályok szerinti villanyvezetékkel működtethető) őrlőt, s a szívott rendszerűeknél megnyitja a kivezető csövet. Ekkor az utcai hálózatban létesített szívás, vákuum szippantja tovább a folyékony zagyot.
A nyomottaknál viszont az őrlő nyomószivattyúként préseli tovább egy, a visszaáramlást gátló szelepen át a szennyvizet. Mivel mindkét rendszer függ az áramhálózat működésétől is, előfordulhatnak kellemetlen áramszünetek is. Ennek elhárítására a nyomott rendszereknél a házból a még rendszerint meglévő régi (s persze már kiürített) gyűjtőaknán vezetik a kimenő szennyvíz csövét, s abba a régi aknában egy felfelé álló szárú műanyag T-idomot is bekötnek. Ha megáll a fő rendszer, az aknában túlgyűlő szennyvíz visszaduzzad és a "T" nyitott felső szárán át a régi aknába folyik. Így áramszünet esetén is lehet a WC-t használni (3. ábra).
Ha újat építünk, már igen sokféle lehetőség között válogathatunk. Közülük kettőt mutatunk be. Az egyik oda ajánlott, ahol elég nagy az ingatlan és annak vízelnyelő a talaja. A másik kisebb területet igényel, bonyolultabb, viszont a gyártók szerint még a békáknak is életteret biztosító minőségűre tisztítja a vizet. Az elég bonyolult rendszereken való eligazodáshoz, majd a megfelelő kiválasztásához igen hasznosak nagy színes - sok magyarázgatástól megkímélő - ábráink.
A kétaknás tisztítóban (4. ábra) a házi vegyes szennyvíz az első akna 1. kamrájába jut, amelynek a fenekén gyűlik össze a sűrű szenny. Onnan a középső fal áteresztő nyílásain átfolyik a 2. kamrába, majd annak áteresztő nyílásán át a 3.-ba. A vízben maradt szenny ezek közös alján rakódik le, s lesz majd az 1. akna tartalmával együtt kiszippantható. A 3.-ból egy - az uszadék továbbfolyását gátló - merülőfal mögött átcsorog a második aknába, ahol a zúdulást gátló lapon szétterülve folyik a lávasalakból álló biológiai szennyfogó- és átalakítóba. Annak lyukacsos fenekén át nagyrészt megtisztított víz csorog az akna aljára, és folyik át az akna fallal elválasztott hátsó negyedébe. (Az ábrán az osztófal a láthatóság érdekében "ki van törve".)
A hátsó akna-negyedből már a vízszintemelkedésre bekapcsoló, kezelést nem igénylő búvárszivattyú nyomja át az elülső negyedbe, ahonnan aztán a kellő magasságot elérve gravitációsan engedhető akár élővizekbe is. Egy-egy szivattyú külön nyom vizet az első akna 2. kamrájába a házi szennyvíz hígítására, egy másik pedig szórófejen át a biológiai tisztítást végző lávasalak folyamatos öblítésére. Szellőzőcsövek és rácsok engedik a szabadba a szagokat, és gátolják meg légzsákos dugók keletkezését.
Ha bőven van hely, úgy a saját ingatlanon is létesíthető szennyvíztisztító, aminek tisztított vize a talajba szivárogtatva még segítheti is a növényzet fejlődését (5). A szennyvíztermelőktől 50-es, a WC-ből 100-as csövön vezethető el a víz. Jó, ha a WC-től a legrövidebb és legegyenesebb a kétaknás ülepítőhöz vivő vezeték. Ez bár egy aknába telepíthető, úgy működik, mint a "Kétaknás tisztítóról" írt részben olvasható.
A könnyű szennyvizet kivezető szakaszon érdemes külön kis ülepítő, ellenőrző aknákat is építeni. A kettős aknából aztán egy kolloid-ülepítőbe folyik a már tisztább víz, amelynek üledéke onnan is eltávolítható. A már öntözési célra alkalmas tisztított víz a telek adta lehetőségek szerint, az enyhe lejtésű talajba min. 50 cm mélyen rakott, 50-100 mm-es, sűrűn perforált csövekbe jut, amelyekből a talajba szivárog. Vigyázat, kötött agyagban, vagy sziklatalajban nem remélhető szikkasztás! A szikkasztó csőrendszer az ábrán rövidítve látható, a valóságban sokkal hosszabbra lesz szükség. Fontos, hogy "élő" kúttól min. 35, a szomszéd telektől min. 3 m, ám ha arra lejt a talaj, akkor 10 m a védőtávolság.
A házi szennyvíztisztítót az unokáink is fogják használni, létesítése nagy munkával s meglehetős ráfordítással jár. Fenti cikkünk inkább a tájékozódást szolgálja, és semmiképpen nem a saját kezűleg végzett munka terveit szolgáltatja. Ráadásul a derítőmű létesítését igen sok, szigorú előírás szabályozza. Mielőtt bármilyen tervezgetésbe kezdenénk, feltétlenül tájékozódjunk a megfelelő szakhatóságoknál; elsőként a területileg illetékes önkormányzat építési hatóságánál, majd a környezetvédelmi felügyelőségnél, végül az illetékes ÁNTSZ-nél. Különböző szakcégek komplett rendszerként építenek hasonló elveken működő, de bevizsgált, szakhatósági engedélyekkel rendelkező berendezéseket. Valószínűleg érdemesebb ebben a kérdésben hozzájuk fordulni, mint az engedélyezési procedúrákat önállóan végigjárni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs József


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Energiamentes kis szennyvíztisztító

A FLEXIPAK® energiamentes berendezés nem rendelkezik mozgó alkatrésszel, kopó elemekkel, elektromos részekkel. Költségtakarékos az üzemeltetése, és nincs speciális üzemmód, ezért nem szükséges...


Hangcsillapított lefolyóvezeték

Az elmúlt években több felmérés hasonló eredményt hozott, miszerint a lakókörnyezetünkben fellépő zavaró tényezők közül az emberek 60%-a számára a zaj alegzavaróbb. 2014 tavaszán ahíradásokban...