Heverők, új felfogásban

Az eredeti ötlet olasz, és a variálható fekvőgarnitúra ott készen megrendelhető. A fekhelyek elülső oldala egymáshoz igazodóan enyhe hullámvonalú, így tetszetősebbek, mint a szabályos téglalap alakú heverők. Az ágybetétek alatt kárpitozott kávájú ágyneműtartók vannak, a heverők mozgatását pedig rögzíthető görgős lábak teszik lehetővé. A heverőket kárpitozott saroktámlák fogják közre, amelyek háttámlaként, illetve ágyfejként szolgálnak. A heverők normál méretűek, hosszuk 2100, szélességük 900, a magasságuk pedig 550 mm. A saroktámla 620-780 mm magas, és a padlótól kb.100 mm magasságban van az alja. A két heverő szokványosan sarokra is állítható (1), de néhány mozdulattal franciaággyá alakítható (2), vagy egymással szemben is elhelyezhető (3). Ülőgarnitúraként is jól használható, ha nagyobb és főként vastagabb támlapárnákkal egészítjük ki. Sőt, mivel újra divatosak a hengeres díványpárnák, ezeket az ágyfejek mellé helyezve igazán újszerűvé teszik ezt a hagyományos heverőegyüttest. A továbbiakban ahhoz adunk tanácsokat, hogy a saját régi heverőinket miként tudjuk hasonlóvá tenni.
A heverőknek általában igényesebb, bonell rugókkal, ritkábban pedig epedával kiépített betétük van. Ha a fekvőfelület már nagyon egyenetlen, vagy teknős, kárpitossal érdemes helyrehozatni. A régi fedőfelületet azonban célszerűbb több, műanyaghab és paplanréteggel alábélelni, sőt oldalt is hasznos, ha a huzaton kívül egy testesebb burkolóréteg kerül a rugósorok elé. Jó fekvőfelületet kapunk, ha a rugósorok felső párnázatára még 20 mm vastag, sűrűbb anyagú purhabot fektetünk, és az oldalakat is lefedve alul a kárpitkeretre tűzve rögzítjük. A párnázat felső rétegét a molinóvászon és a kárpitanyag közé helyezett 10 mm vastag kemény purhab és legalább 5 mm vastag szálbunda vagy műanyag paplan alkossa, amit ugyancsak a keret aljára tűzzünk le.
Ha éles sarkokat kívánunk kialakítani, akkor az alsó purhabréteg oldalborításait a fekvőfelület habrétegének élére ragasszuk fel. A vékonyabb felső purhabot és a szálbundázatot egy darabból kiszabva, a sarkokon ragasztva és összeöltve dolgozzuk rá a heverőtestekre. A kárpitanyagon a sarokillesztéseket kézzel, vagy géppel is megvarrhatjuk, arra azonban ügyeljünk, hogy a fekvőfelület csak nagyon enyhén legyen domború.
Az ágybetétek alá 19 mm-es faforgácslapból, vagy 20 mm vastag deszkából egyszerűen kialakíthatók az alacsony ágyneműtartók. A kárpitozott betét felfekvését és az 5 mm vastag farostlemezből kiszabott fenéklapok beerősítését 30x30 mm-es lécek beragasztásával könnyítsük meg. Az ágyneműtartók kávájára egy-egy 80 mm széles lábvég keretet is állítsunk össze, amit oldalról 3 mm vastag, szürke kartonlemezzel fedjünk le. A lábvégek kb. 90 mm-rel nyúljanak túl az ágybetét rövidebb, nem egymás mellé illesztendő oldalán. A keretet három M10-es anyáscsavarral fogassuk az ágyneműtartó oldalára. A heverők lábát a lábvég keretekre, illetve az ágyneműtartó belső sarkába erősítsük fel. A lábakat 70x70 mm-es stafliból alakítsuk ki, bütüjükre pedig szereljünk a padló anyagához való csúsztató talpat. A heverők mozgatása így kissé nehézkes lesz, viszont olcsóbb, mint ha fékkel ellátott bútorgörgőket használnánk.
Az ágyneműtartók elülső és a lábvéggel szemközti oldalát 10 mm vastag purhabbal és a föléje feszesen felerősített bútorkárpittal fedjük le. Ha követni akarjuk az olasz mester által kiötlött, egymáshoz illeszkedő oldalak enyhe hullámvonalát, akkor 50-80 mm vastag, tömörebb habanyagból készítsünk ferdére vágott végű betétpárnákat, majd ezt fedjük le a vékonyabb hablemezzel. Ezt természetesen az ágyneműtartókon is ugyanígy kell kialakítanunk. A kisebb hullámvonal eltérések a heverők egymásmellé állításakor lényegtelenek, hiszen a rugalmas habanyagok ilyenkor kiegyenlítve nyomódnak egymásba. A heverőtesteket a keretük aljára csavarozott kis fatömbökkel biztosíthatjuk elcsúszás ellen, amelyek az ágyneműtartó szegélylécei mellé kerüljenek. Ágyazáskor a betéteket kissé megemelve húzzuk majd előre, ezt követően a kárpitozott betéteket már teljesen felemelhetjük.
A következő lépésben a saroktámlákat készítsük el. Kávájuk két különálló darab, a lábvégekhez hasonlóan, azonos anyagból készítsük el mindegyiket. Magasságuk 620-780 mm közötti, három, 25x50 mm-es zártszelvényű acélcsőből leszabott lábon állnak. A keretek a padló felett olyan magasságba kerüljenek, mint a heverők ágyneműtartóinak az alja. A támlák keretét 80 mm széles lécekből, ollós sarokcsapozással állítsuk össze, középen pedig két-két osztóhevederrel is erősítsük meg. A talpas csőlábak a felső kávaléc magasságáig érjenek, és még a kárpitozás előtt csavarozzuk mindegyiket a kávák belső oldalára. A két támla olyan hosszú legyen, hogy a sarokra állított heverőket teljesen végigérjék, pontosabban a két lábvég kiálló része közé illeszkedjen. Kárpitozásukkor előbb 3-4 mm vastag szürkelemezzel fedjük le a kereteket mindkét oldalukon, majd 15 mm vastag keményebb purhabot feszítsünk rájuk, és hosszanti végüket az alsó kávalécre tűzzük le. Oldalélüket alakra vágott, ragasztással a keretre erősített habcsíkkal fedjük le. A feszesen ráhúzott kárpitanyagot ugyancsak a keretek alsó oldalára feszítve tűzzük le. A kárpit sarkait most is előre varrjuk össze, így húzzuk a habbal beborított keretekre.
A kész saroktámlát állítsuk a helyére, a csőlábakat csavarokkal fogassuk a padlóra, majd toljuk helyére a két heverőt. Átrendezésükkor lassan toljuk heverőinket az új helyükre, mert így könnyebben célt érünk, és a padló épségét sem veszélyeztetjük.
"Új" bútorunkat még egy-egy kis polcos szekrénnyel is célszerű kiegészíteni, mert ezek bármely elrendezésben jól használhatók. Csak akkor szereljünk lábukra bútorgörgőket, ha előre láthatólag gyakran fogjuk majd átrendezni a garnitúrát. A könnyű kis bútordarabokat azonban ezek nélkül sem nehéz a heverők mellé állítani.