Nem is szükséges hozzá más, csupán két betonból kialakított parti "hídfő", amelyet terméskövekből, nagyobb folyami kavicsból kirakva könnyű természetessé tenni (1). A lényeg az, hogy a kis hidacskát alkotó 40x60-100 mm-es staflik végeit szilárd és egyenes felületre tudjuk helyezni. A staflikat nem feltétlenül kell szabályosan egy vonalba igazított végekkel lerakni, mutatósabb, ha rendezetlenül tesszük egymás mellé. A járófelület kb. 60 cm széles legyen, s szilárdságát egy hosszú átmenő állványcsavarral, vagy menetes rúddal összefogva biztosítsuk. A staflik közé helyezzünk kb. 10 mm vastag falapokat. Az összehúzó anyákat célszerű süllyesztékbe rejteni (2).
A hidacskát alkotó faanyagot azonban még összefogásuk előtt alaposan itassuk át lenolajkencével, vagy más, hatásos faimpregnáló folyadékkal (pl. Xylaprotecttel), hogy tartósan ellenálljon a szélsőséges időjárási hatásoknak. A csavarokkal összefogott bürüt ezt követően erősítsük a hídfőkre, majd téglákkal, terméskövekkel úgy rakjuk be, hogy e burkoló elemek elmozdulás ellen is biztosítsák. Célszerű egy már meglévő kerti úttal is összekötnünk, hogy célja hangsúlyosabb legyen. A hidacska környékét szórjuk be sóderrel, telepítsünk köréje néhány vízparti cserjét, hogy még jobban a környezetébe illeszkedjen (3).
Nagyobb felületű kerti tavak partjait is érdemes áthidalni, s e célra készíthetünk deszkalapokkal lefedett bürüt is (4). Ebben az esetben két-három 60x100 mm-es impregnált gerendát fektessünk le tó két partjára, s most is ajánlatos betonozott hídfőket kialakítani. A gerendákat célszerű ezekbe süllyesztve rögzíteni. A járófelületet 20x200x700 mm-es, előzőleg impregnált deszkákból alakítsuk ki. A deszkákat 10 mm-es közökkel szegeljük a gerendákra, de erre a célra csak korrózióvédő bevonattal ellátott szegeket használjunk. A hidacska környékét itt is sóderrel, kavicsokkal felszórva tegyük természetessé.
Bürü a csermely fölé
A családi- és hétvégi háztulajdonosok ritkán elégednek meg a telkük adta lehetőségekkel, kertjüket igyekeznek széppé és érdekessé tenni. Sokan kerti medence helyett megelégednek, pl. egy kis mesterséges tavacskával is. Alakját maguk választják meg. Szerencsés esetben a parányi vízfelület valóban a kert egyik érdekes színfoltja lehet, s egyáltalán nem fog pocsolyaként hatni. Sok esetben a hosszúkás medence előnyösebb, mint a kerek, s akkor még egy kis bürüvel (hidacskával) is valóságosabbá tehető.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Természetes hidrogén a föld alatt
Egyre jobban igazolódni látszik annak a maroknyi tudósnak a feltevése, akik a tudományos konszenzussal szemben úgy gondolják, hogy nagy mennyiségű természetes hidrogén létezik a föld alatt. Ők...
Egészséges táplálás, színpompás virágzás
Növényeink színes sokféleségét látva természetes, hogy gondozásuk, táplálásuk is különböző. Még a látszólag hasonló, nyáron teraszunkra dús virágözönt varázsló muskátli, hibiszkusz és leander...