Nagy motor show 2.

Ducatti 996 Superbike (Revell/Protar)

Tesztmodellként a Ducatti modellre esett a választásom. A nagy, dekoratív dobozban, jól követhető, korrekt építési leírás társaságában 170 alkatrész és egy remek matricakészlet lapult. A szemenként összeállítható meghajtólánc azonban nagyon ismerősnek tűnt, és nem véletlenül; az öntőkereten fellelt Protar felirat rögvest útbaigazított. No, akkor kellemetlen meglepetés nem érhet senkit, már ami a részletességet illeti. A panelek és az építési útmutató átvizsgálását követően egyértelművé vált, hogy a működő részegységekre tekintettel, bonyolult munka áll előttem. Az is gyorsan kiderült, hogy a kit a 916-os széria változat megépítésére is módot ad, csak sajnos a leírás erre nem utal, feltehetően azért, mert az már egy "másik" kit. Az összeállítást megelőzően nagyon lényeges feladat volt az alkatrészek igényes sorjátlanítása, és esetenként a felületek finomítása. A kelleténél talán egy árnyalatnyival vaskosabb volt néhány alkatrész, pl. a burkolatnál, de ez nem olyan lényeges. Az első villa teleszkópjánál a villaszárakat - kifúrásuk után - most is huzallal tettem merevvé, a rugókat pedig - okulva a HD-n tapasztaltakból - lágyabbra és 4 mm átmérőjűre cseréltem. A féktárcsák jól megfogottak, a krómozásuk azonban lehetne jobb is. A gumik néhol sorjásak voltak, ezt csiszolással tüntettem el, koptattam "használtra". A bonyolult motorblokk és más részegységet alkotó darabok illeszkedésével nem volt gond, de minden lyukszél élét finoman le kellett sorjáznom. A kéthengeres V-motor igen részletes, jól szerelhető és meggyőző hatású. A kipufogódobok nyitott, belső oldalát sztirolfóliával fedtem le, mert bizony furcsa látvány volt.
Az alkatrészeket ajánlatos még az összeragasztásuk előtt színre festeni, mert e műveletek során több kikevert színt kell alkalmazni, a lefestett darabokból pedig már gyorsan összeállítható az egész motor. Nehezen összeragasztható a hosszában osztott váz és a motor, valamint az igazi láncot sem könnyű kialakítani. Ez utóbbi a lánchajtású Revell-Protar motorok egyedülálló különlegessége, de csak akkor, ha gondosan összeállított. Ha a csapok kiálló végeit M2-es, pillanatpákába fogott csavar enyhén felmelegített végével meglágyítva lapítjuk el, majdnem biztos a siker. A lánccsapok ellapított végei azonban se túl lazán, se túl szorosan ne fogják közre a láncszemeket.
A hátsó villa - természetesen valóságos és működő - teleszkópjánál pórul jártam; a himba támrúdja elpattant a villa mozgatása közben. A hibát rézhuzalból hajlított támrúd beépítésével küszöböltem ki. A továbbiakban csak a matricák felragasztása okozott némi fennakadást, mert ezek kissé merevek voltak. A domború felületekre külön beszabásokkal érdemes felragasztani. Egyéb nehézségem a motor összeépítése során nem akadt.
Összegezve ez - és a többi nagy Revell motor is - jól részletezett, de fokozott figyelmet, igényes munkát és nagy türelmet igényel az összeállítójától. Ezek sem kezdőknek való modellek, ahhoz a bonyolultságukon túl drágák is. Az ár/teljesítmény arányuk viszont a kategóriájukon belül jónak mondható. Építésük közben akadnak ugyan neuralgikus részek, pl. a vázakon, vagy nagyobb darabokon tapasztalható elhúzódások, de ragasztáskor apró rugós csipeszekkel összefogva ennek nyoma sem lesz. A részletek kidolgozása jó, bár igaz, hogy a sorják lemunkálása és az áramvonal burkolatok felületi finomítása plusz munkát igényel. A működő első és hátsó teleszkópok viszont nagyon attraktívak, a körbeforgó meghajtólánc pedig valódi modellezői kuriózum. Ezekért a "pluszszolgáltatásokért" pedig már érdemes egyszer-egyszer a szokásosnál többet áldozni kedvelt hobbinkra.
Következő számunkban a Tamiya 1:6-osai közül egy igazi "nagyágyú", a Yamaha Midnight Speciál kerül majd a tesztasztalra.
A Revell tesztmotorért a Kék Kobra Kft.-t illeti köszönet.