Gázkészülékek nyári karbantartása

A gáz, mint veszélyforrás

Azt mindenki tudja, hogy a gáz levegővel keveredve robbanó elegyet képez, mely mindenféle gyújtó hatás (nyílt láng, izzó tárgy, villamos szikra, sőt műszálas ruha elektrosztatikus feltöltődése) esetén azonnal robban.
Az már kevésbé ismert, hogy ennek a robbanó keveréknek a létrejöttéhez, különösen PB gáz esetén viszonylag kevés gáz elegendő. Nem árt, ha tudjuk, hogy az ún. alsó robbanási koncentráció, tehát amely gázmennyiség esetén robbanásveszély fennáll: földgáz esetén 5%, PB gáz esetén 1,5%. Tehát egy köbméter (1000 liter) levegőben elegendő 50 liter földgáz vagy 15 liter PB gáz a robbanásveszélyhez!
A magas szénmonoxid tartalma miatt régebben oly sok mérgezést okozó városi gáz Magyarországon már sehol sem kerül alkalmazásra. Tudnunk kell, hogy a ma alkalmazott földgáz és PB gáz ugyan mérgező alkotókat nem tartalmaz, de tartós belégzése légzészavart végső soron fulladást okoz. A robbanási és egészségügyi veszély csökkentésére, az esetleg szivárgó gáz észrevehetőségének biztosítására a gázt mesterségesen szagosítják; ennek eredménye a jól ismert "gázszag".
Gázszag észlelése esetén a gáz lezárásával, gyújtóhatás elkerülésével, megfelelő szellőztetéssel mindent meg kell tennünk biztonságunk érdekében, és természetesen mielőbb szakemberhez kell fordulni. Enyhe gázszag esetén megpróbálkozhatunk házilag is a hiba helyének felderítésével, amihez egy pohár ultrás víz és egy ecset a megfelelő eszköz. A megtalált hiba elhárítását ekkor is jobb szakemberre bízni. Előfordulhat ugyanis, hogy hiába húzzuk utána a hollandit, a benne lévő tömítést már régen "megette" a gáz. Az alkalmazott tömítőanyagoknak ugyanis pentánállónak kell lenniük, hogy ez ne fordulhasson elő.
A gázfelhasználás során nem csak az elégetlen gáz szivárgása okozhat balesetveszélyt, hanem a nem megfelelően megoldott égéstermék-elvezetés miatt a tartózkodási térbe jutó égéstermék is. Az égéstermékben mindig jelen lévő széndioxid légzészavart és fulladást okoz, a szénmonoxid pedig már igen kis mennyiségben belélegezve is halálos méreg.
Fontos tehát, hogy ne csak gázszag esetén foglalkozzunk a gázkészülékkel, hanem akkor is, ha jellegzetes égéstermék szagot érzünk. Gyakrabban előforduló enyhe fejfájás már komoly figyelmeztető jel lehet, hogy a lakásban lévő gázkészülékkel nincs minden rendben.

A gázkészülékek biztonsága

Gázkészülékek gyártásának, ellenőrzésének, szerelésének és javításának - éppen a biztonság érdekében - szigorú szabályai vannak, ezért senkit nem szeretnénk arra bíztatni, hogy szaktudás nélkül álljon neki készüléke javításának. Megfelelő szakképzettség nélkül gáztechnikai részeket megbontani tilos is! Van azonban néhány olyan gyakori hiba, amelyet házilagosan is el lehet hárítani, és vannak olyan tünetek, amelyeket felismerve időben tudunk szakembert hívni, nagyobb baj keletkezését előzve meg ezzel.
Korszerű gázkészülékek ma már kivétel nélkül égésbiztosítóval ellátva készülnek. Az égésbiztosítónak az a feladata, hogy láng elalvása esetén elzárja a beáramló gáz útját, megakadályozva ezzel elégetlen gáz készülékbe jutását. Háztartási készülékekben általában termoelektromos vagy ionizációs égésbiztosítókat alkalmaznak.
Termoelektromos égésbiztosító "lelke" az ún. hőelem, melynek végét a lángba tartva igen kis feszültségű áramot termel. Ez az áram képes fenntartani egy elektromágnest, ami nyitva tartja a gázszelepet. Ha a gyújtóláng elalszik, az áram megszűnik, a mágnes elenged, és a szelep lezár. A készüléket csak kézi beavatkozással lehet újraindítani.
A szelep lezárása akkor is bekövetkezik, ha a termoelem áramkörében valahol érintkezési hiba lép fel. Különösen tűzhelyeknél gyakori eset, hogy a hőelemet a mágnessel összekötő csavar lazul ki, amin egyszerű utánhúzással segíthetünk. Utánhúzni csak óvatosan, "érzéssel" szabad, mert túlhúzás esetén a csatlakozásnál lévő szigetelő eltörik, az áramkör zárlatossá válik. Leginkább akkor lehet az összekötő csavar lazulására "gyanakodni", ha a készülék rázkódás, kocogtatás esetén áll le.
Az ionizációs égésbiztosítással ellátott készülékekben egy hajlított drótdarabra hasonlító, porcelán foglalatú ionizációs elektróda van elhelyezve. Láng jelenléte esetén az égő és az ionizációs elektróda között mikroamper nagyságú ionáram indul meg, amely megfelelő elektronikus erősítéssel mágnesszelepet tart nyitva. A láng kialvása esetén az ionáram megszűnik, a mágnesszelep lezár.
Különösen porosabb levegőjű helyen, vagy rossz légellátású készülékek esetén gyakori az ionizációs elektródára egy kokszréteg ráégése, amely szigetelő hatása miatt a készülék leállását okozza. Ha azt látjuk, hogy az ionizációs elektróda lángban lévő részei néhány tized milliméterrel meg vannak vastagodva, az kokszosodásra utal. A kokszréteg finom csiszolópapírral óvatosan eltávolítható. Közben vigyázzunk, hogy az elektróda porcelán foglaltát ne repesszük meg, mert akkor csak a csere segít.

Ha a gyújtóláng kicsi, vagy nem akar meg gyulladni

Leginkább tavasszal egyes fák virágzásakor fordul elő, hogy a levegőben úszó vattapamacsszerű termés bekerül a készülék vékony gyújtóláng csövébe, és az eldugul.
Hazai vízmelegítőnél, cirkónál ezt könnyű kiemelni, és levegővel átfújva a készülék máris működőképessé válik. Más a helyzet a gázkonvektorok gyújtóégőjével, aminek belső járatát a pók szokta beszőni. Itt már kényesebb alkatrészeket is találhatunk, tehát ne kísérletezzünk a szerkezet házilagos "felfedezésével". 

Az égéstermék elvezetés

Néhány kivétellel (tűzhely, egyes vízmelegítők) a gázkészülékek égésterméke a szabadba kerül elvezetésre. Igen biztonságosak égéstermék elvezetés szempontjából az ún. zárt égésterű készülékek, sajnos a hazai előírások nagymértékben korlátozzák alkalmazhatóságukat. Kéménybe kötött készülékek esetében igen fontos a kémény folyamatos, jó karbantartása, az égéstermék elvezetésének biztosítása.
Korszerű kéménybe kötött készülékek fel vannak szerelve ún. füstgáz szenzorral, ami az égéstermék eltávozásának akadályoztatása - égéstermék visszaáramlás - esetén a készüléket időszakosan üzemen kívül helyezi. A készülék gyakori üzem közbeni leállásának oka tehát lehet az égéstermék elvezetés akadályozottsága is.
Erről legegyszerűbben úgy tudunk meggyőződni, hogy a készülék nyílásaihoz lehűtött tükördarabot tartunk. A gáz égéstermékében nagy mennyiségű vízgőz van, így égéstermék visszaáramlás esetén a hideg tükör bepárásodik, elhomályosul.
Mivel a gáz égéstermék fojtó és mérgező részeket tartalmaz, égéstermék visszaáramlás gyanúja esetén a készülék "körbe tükrözését" célszerű elvégezni, és hiba tapasztalása esetén a sürgősen szakembert hívni. Állítsuk le a készüléket, inkább öltözzünk fel melegen, de adott esetben egyetlen nap vagy egyetlen óra késlekedés is végzetes lehet.
Az Ezermester hasábjain már volt szó róla, de inkább megismételjük: erősebben szennyezett, poros levegő (pl. építési munkák, csiszolás végzése) esetén a fali cirkó és vízmelegítő készülékek lamellás hőcserélői igen gyorsan el tudnak tömődni. Ez az eltömődés megakadályozza az égéstermék eltávozását és fokozza a mérgező szénmonoxid képződés mértékét. Sajnos az említett, beépített füstgáz szenzor ez ellen a hiba ellen nem véd. Poros munka végzése előtt kapcsoljuk ki és takarjuk le a fali fűtő és melegvíz-termelő készüléket!
Az égéstermék eltávozásának akadályozottságára, vagy a hőcserélő eltömődésére utal, az égéstermék szagon kívül, a készülék csökkent teljesítménye (nem fűt, nem ad elég melegvizet). Figyelmeztető jel a készülék burkolatának túlmelegedése. A burkolat színének megváltozása, fehér készülék burkolatának elsárgulása már súlyos problémát jelez.
A hőcserélő általában a gáztechnikai részek megbontása nélkül, a készülék vízoldali csatlakozóinak lezárása után, a csatlakozó hollandik oldása vagy "O" gyűrűs csatlakozók esetén a rögzítő klipszek eltávolítása után, kiszerelhető. (Ne felejtsük el a hőcserélőt a hátfalhoz vagy más elemekhez rögzítő csavarok eltávolítását.) A kiszerelt hőcserélőről a lamellák között lerakódott koromszennyeződés erős vízsugárral eltávolítható.

A gázkészülék működése során levegőt fogyaszt

A tökéletlen égésnek, a hőcserélő elkormozódásának oka lehet a készülék nem megfelelő légellátása is. Jó, ha tudjuk, hogy 1 köbméter földgáz elégéséhez 10 köbméter levegőre van szükség, amit a kéményes készülék a helyiségből "szív el". Egy átfolyós vízmelegítő, vagy átlagos fali cirkó gázfogyasztása 2-3 köbméter óránként. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen készülék megfelelő üzeméhez legalább 20-30 köbméter friss levegőnek kell bejutni a helyiségbe a szabad légtérből. (Valójában ez a szükséges mennyiség különféle okokból mindig több, inkább 50-60 köbméter friss levegőigénnyel számolhatunk.)
Ha ez a légmennyiség bejutni nem tud, akkor a készülékben az égés tökéletlenné válik: koromképződéshez, a keletkező szénmonoxid megnövekedéséhez, végső soron gazdaságtalan üzemhez és baleset veszélyhez vezet. Ha tökéletlen égés jeleit tapasztaljuk, célszerű "körülnézni", hogy ennek az égési levegőnek a bejutása megoldott e. Számos esetben tapasztaljuk, hogy a gázkészülék a szabadba vezető ajtó kinyitásakor szinte "fellélegzik", a láng megváltozik. Ekkor biztos, hogy zárt ajtónál nem megoldott a szükséges égési levegő bejutása.
Napjainkban elterjedt, fokozott légzárású nyílászárók a gázkészülék szempontjából kedvezőtlenek, mert az égéshez szükséges levegőt nem engedik be. Ezért, ilyen nyílászárót a gázkészüléket tartalmazó helyiségen nem szabad alkalmazni.

Hőcserélő belső eldugulása: vízkő

Főleg a használati melegvizet előállító "átfolyós" készülékeknél, magasabb keménységű hálózati víz esetében gyakori a hőcserélő csöveinek belső vízkövesedése. Ennek jele, hogy a víz nyitott csapnál is csak kis sugárban folyik. Ha így használjuk a készüléket az elégetett gáz égésterméke nem hűl le, ez hatásfokcsökkenést okoz, és a hőcserélő gyors tönkremeneteléhez vezethet.
A csövekben lerakódott vízkő a hőcserélő savazásával távolítható el. A savazással nem érdemes házilagosan próbálkozni, mert az csak átmeneti eredményt hoz. A jól felszerelt szervizek rendelkeznek savazó berendezéssel, amely nagynyomású vegyszerszivattyú segítségével áramoltatja át a hőcserélőn az annak anyagának figyelembevételével megválasztott vegyszert, az eldugottabb belső részeken is biztosítva a vízkő feloldását.
A hőcserélő belső elszennyeződését nem csak vízkő okozhatja, hanem a fűtési rendszerekből bejutó korróziós termék, olaj és más szennyeződés. Általában ez nem okoz működésképtelenséget "csak" a készülék zajos üzemét eredményezi. A legtöbb esetben a hőcserélő belső mosásával a zaj megszüntethető. Ezt a mosást sem lehet házilag elvégezni, mert a mosó vegyszert a hőcserélő és a szennyeződés anyagának ismeretében kell megválasztani, és a vízkőoldáshoz hasonlóan nagy sebességgel áramló vegyszerrel elvégezni.

Szivattyú a készülékben

A szivattyús lakásfűtő (cirkó) készülékben lévő szivattyú, vagy kazán esetén a fűtési rendszerbe beépített szivattyú is megérdemel néhány szót. A gázkészülékekben általában márkás (Grundfos, Wilo) szivattyúkat alkalmaznak, ez a központi fűtésekben leggyakrabban felszerelt két márka.
Mindkét márka szivattyú tengelyvégén (a motor felőli oldalon középen) nagyméretű bemetszett fejű csavar található, aminek fontos szerepe van. Ennek kicsavarásával tudjuk az üzembe helyezés során légteleníteni a szivattyú tengelymotor felőli végét. Az itt található hátsó csapágy vízkenésű és a motor forgórésze is vízhűtésű. Ha tehát itt megszorul a levegő, akkor kenés nélkül marad a csapágy, és hűtés nélkül a villanymotor forgórésze. Ez rövid időn belül a motor leégését eredményezheti.
Ennek elkerülésére nem kell mást tenni, mint a szivattyú villamos bekapcsolásakor azonnal kicsavarni a zárócsavart (megfelelő nagyságú csavarhúzó hiányában egy kétforintos segíthet), és néhány percig nyitva tartani; megvárni, amíg a nyíláson nem levegővel kevert, hanem tiszta víz folyik. Ezután a csavart visszahelyezzük, vigyázva, hogy a rajta lévő tömítőgyűrű ne vesszen el.
Akkor is ezt a csavart kell kicsavarnunk, ha hosszabb üzemszünet után a szivattyú nem akar elindulni. Ezt igen gyakran az állás közben kialakuló vékony rozsdaréteg okozza. A zárócsavar kiemelése után a motor tengelyvég látható, amin kisméretű csavarhúzóval elérhető bevágás van. A csavarhúzóval a tengelyvéget óvatosan elforgatva a leragadt szivattyú megindítható. A tengelyvég óvatos bánásmódot igényel, mert durva beavatkozás esetén lepattanhat.

Vízfolyás a készülékből

A gázkészülékből csepegő víz általában közvetlen veszélyt nem jelent, mégis érdemes a folyás helyét mielőbb felderíteni és elhárítani. A víz ugyanis ráfolyhat kényesebb villamos részekre, szabályozó panelekre, + azok tönkremenetelét okozva. A korszerű készülékek elektronikus vezérlő paneljének cseréje minden esetben ötjegyű számmal terheli a családi pénztárcát.
Mechanikus vezérlésű készülékeknél is okozhat a hosszabb ideig csepegő víz olyan problémát, hogy a kialakuló korrózió miatt kell értékesebb részeket is kicserélni, amelyekre a víz ráfolyt.
Ha a folyás helye valamelyik hollandi, akkor próbálkozhatunk annak utánhúzásával. Minden más esetben szakember segítségét ajánlatos igénybe venni.

Szennyeződések és a gázfogyasztás

Akár a készülék hőcserélőinek lamellái közötti szennyeződésről van szó, akár a belső vízkő lerakódásról a készülék élettartamának lerövidülésén és a közvetlen baleseti veszélyen kívül van még egy olyan hatás, amit nem szabad elhanyagolnunk.
A hőcserélő külső vagy belső szennyeződése hőszigetelő réteget képez, amely akadályozza az égéstermék hőátadását, lehűlését. Ezzel a készülék jelentős hatásfok romlását okozza. Ennek eredményeként a használati víz nem lesz elég meleg, a kazán vagy lakásfűtő készülék nem melegíti fel kellően a lakást. Közben a gáz fogy, a gázóra forog, és hó végén megjelenik a gázszámlás egy hatalmas összeggel, miközben a lakás meleg sem volt.
A készüléktulajdonosok nagy része hajlamos ilyenkor rossz gázminőségre gyanakodni, pedig először a saját készülékének állapotát kellene megvizsgáltatnia. (Volt olyan, aki a központi fűtés mellé gázkonvektorokat akart felszereltetni, mert fázott, pedig csak a tíz éve karbantartás nélkül üzemelő cirkót kellett kipucolni.)
Itt kell megjegyeznünk, hogy a technikai fejlődés során kialakult, egyre jobb hatásfokú készülékek egyre kényesebbé is váltak. A jó hatásfokot biztosító alacsony füstgáz hőmérséklet jobb kéményt kíván, és nagyobb a kondenzáció, az égéstermékben lévő vízgőz lecsapódásának veszélye. Nem kukacoskodás adott esetben az eddig megfelelő kémény készülékcsere esetén megkívánt javítása, esetleg bélelése.

Gázkészülékek időszakos ellenőrzése

Hazánkban a gázkészülékek időszakos ellenőrzését előíró rendelet sajnos nincs. Németországban, ahol a gázkészülék állomány nem annyira elöregedett, mint nálunk, törvény írja elő a készülékek évenkénti kötelező felülvizsgálatát. Egy gázkészülék esetleges rossz állapota ugyanis nem csak a lakásban lakókat, hanem környezetüket is veszélyezteti. Hazai rendelet hiányában is mindenkinek javasolni tudjuk a készülék egy-, de legalább kétévenként, megbízható szerelővel történő átvizsgáltatását.
Ha pedig gázszagot, égéstermék szagot érzünk, a készülék burkolata megérinthetetlenül meleggé (65 °C feletti hőmérsékletűvé) válik, vagy csökken a készülék teljesítménye, (szolgáltatott melegvíz nem elég meleg, a fűtés nem megfelelő), ne késlekedjünk szakemberhez fordulni.